Debrecen

Az Isten népének az a csodálatos kiváltsága, hogy gyülekezet, közösség lehetünk, vagyis önként, egy szívvel, egy lélekkel, minden erőszak, minden pillanatnyi anyagi kényszer nélkül. Közösség lehetünk, de ez a kiváltság feladat és küldetés a világban. Így leszünk hasznára az országnak, egyháznak, gyülekezetnek és családunknak is. – Ezek a mondatok Püski Lajos lelkipásztor 1990. június 3-i, a Debrecen-Nagyerdei Református Egyházközség Bolyai úti templomában tartott első igehirdetésén hangzottak el. Ami ezelőtt történt, s ami utána, az egyéni sors és jórészt engedelmes szolgálata is az Úrnak.

Ezerkilencszázötvennégyben egy szerény jövedelmű, háromgyerekes kántorcsaládban látta meg a napvilágot Békésen. A szülők hitben és erkölcsiekben példaadó emberekként szeretetben nevelték. Folyton fúrt-faragott, kézügyességét Püski nagyapjától örökölte. Nyolcadiktól nyári szünidőkben kőművesek mellett segédmunkásként kereste meg a következő tanévre valót.

Dévaványai és köröstarcsai általános iskolás évek után a mezőberényi gimnáziumban tanult és ott diákkönyvtáros volt. Építésznek készült, de egy reggeli bibliaolvasás közben igei elhívás érintette meg. A lélek- és közösségépítés nincs messze az épületépítéstől. A Debreceni Református Teológiai Akadémián eltöltött évek a befogadás örömével, de a politika által korlátozott mozgástérben teltek el.

A lelkészhiány miatt IV. éves korától Vésztőn, Dombrádon, majd segédlelkészként Tiszasason szolgált. Lepusztult fizikai állapotokat, megfogyatkozott és szinte hitevesztett, hitoktatást is elhagyó gyülekezeteket talált. 1979-ben a papi vizsga után, már feleségével, Szécsi Judit lelkésszel Komádiba választották meg.

Itt minden tekintetben építkezni kezdtek. A 8500 lélekszámú település gyülekezete igen elhanyagolt volt, kevesen látogatták az istentiszteleteket, a fiatalok nem konfirmáltak. Napról napra kellett személyes kapcsolatokat építeniük, gyermek- és ifjúsági csoportot hoztak létre. Amikor 1990-ben elbúcsúztak a településtől, már a fiatalok fele konfirmált. A teljesen leromlott parókián saját kezével is végezte az utólagos szigetelést, a hidegburkolást, levezényelte a tetőcserét, s mire eljöttek, mindkét templom belső és külső felújítása is megtörtént. Három fiuk ebben az építkezésekkel teli időszakban született.

Debrecenben a rendszerváltás utáni, első szabadon választott lelkipásztorként összetételében más, jól gondozott, de a maihoz képest fele akkora létszámú gyülekezetet vett át a nagyerdei egyházközségben. A lelkészházaspárnak szembe kellett néznie azzal a ténnyel, hogy miközben egyre több gyökértelen ember keresett és talált a gyülekezetben lelki támaszt, magát a gyülekezetet is tanítani kellett a befogadásra. A közösségnek saját életét élni kevés a vasárnap délelőtti istentisztelet. Hétközi kiscsoportok rendszerét építették ki, az óvodásoktól a nyugdíjas korúakig. Most már minden réteg és érdeklődési kör megtalálja a maga kis közösségét a gyermekórák, az életkor szerinti ificsoportok, kismamakör, bibliaiskola, bibliakörök és énekkar alkalmain. Ehhez nem csak teológiai végzettségű munkatársak tucatjait vonta be, és engedi önállóan dolgozni. Vezető lelkészként, nem mindenért, hanem az egészért és a helyes arányokért akar munkálkodni.

Ma húsz gyülekezeti kiscsoport, és az iskolákban huszonöt hittancsoport van. Nyaranta többgenerációs táborban kovácsolódik jobban össze a gyülekezetből 300–350 lélek. Szivárvány néven saját újságot készítenek és adnak ki havonta, melybe a tizenkét éves fennállása alatt már közel 300 gyülekezeti tag írt.

„Értékvesztett, modern bálványokban bizakodó világban, egészséges, Krisztus-hit által új, örvendező, Istennek tetsző életre vezetni fiatalokat és felnőtteket.” – eszerint próbál meg cselekedni a gyülekezetben lelkész, gondnok, kántor, presbiter, hitoktató és körvezető egyaránt. Egy konfirmandusuk misszionáriusként tevékenykedett Pápua-Guineában, akit a gyülekezet anyagilag is támogatott.

A fele részben értelmiségiekből álló gyülekezet az országos átlagnál fiatalabb, 42 éves átlagéletkorú. Az 1975-ben épített, és azóta általuk már egy új karzattal 500 férőhelyesre bővített templomban a helyszűke miatt néhány éve vasárnap délelőttönként két istentiszteletet tartanak. Korábbi tulajdonukat, az Egyetemi templomot kormánydöntés nyomán 2–3 év múlva a gyülekezet újra használatba veheti.

Püski Lajos szakoktató a Hittudományi Egyetemen és az egyházmegye katechetikai előadója. Gyülekezetépítésről sok helyen tartott előadást.

Gyerekei közül Dániel geográfus és hatodéves a teológián, Balázs közlekedési mérnöknek, Gábor geográfusnak tanul, Zsuzsanna a Dóczyba, Eszter a Kisrefibe jár.

Ma is vallja, hogy a gyermekeket hittel vállaló családok és valódi önszerveződő, aktív civil és gyülekezeti közösségek által van jövője egyháznak és népünknek.

 (Hajdú-Bihari Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)