Debrecen

Irigylésre méltóak az olyan emberek, akik a hetedik ikszen túl is aktív, tevékeny életet élnek, és bár az élet számtalan megoldandó gondot zúdított a nyakukba mégis derűsen, optimistán tekintenek a jövőbe. Ilyen ember dr. Fekete Károly is, aki 1930. október 4-én született Zalaegerszegen. Édesapja lelkipásztor, a gyülekezet alapító lelkésze, a templom és parókia építője, édesanyja, Rácz Katalin tanítónő volt.

Elemi iskolás éveit Zalaegerszegen töltötte az 1937–1941-es években. Középiskolai tanulmányait a csurgói református gimnáziumban kezdte, majd a nagykárolyi gróf Károlyi István honvédtiszti nevelőintézetben folytatta 1943-ban. A II. világháború után a mezőtúri református gimnáziumban tanult, majd a székesfehérvári Szent István Gimnáziumban érettségizett 1950-ben. Miután édesapja Tornyospálcán volt már ekkor lelkész, így teológiai tanulmányait a Debreceni Református Teológiai Akadémián kezdte, majd fejezte be 1955-ben. Ugyanebben az évben tette le első lelkészképesítő vizsgáját, majd 1956 őszén a második lelkészképesítő vizsgát. Az abszolutórium után 1955-től a debreceni Nagytemplom segédlelkésze lett, innen választották meg édesapja korai halála után tornyospálcai lelkipásztornak 1957-ben. Lelkésszé szentelése 1958-ban, az egyházkerületi közgyűlést követő istentiszteleten történt.

Majd másfél évtizedig hirdette az igét a szabolcsi településen, mint tornyospálcai lelkipásztor a jékei gyülekezet gondozó lelkésze is volt 1972 februárjáig. Ekkor választotta a kabai gyülekezet lelkipásztorává. Kabai lelkészként lett zsinati tag és a Debreceni Református Teológiai Akadémia lelki gondozója – másodállásban – biblia- és hitvallásismeretet is oktatott.

Doktori vizsgát 1976 májusában tettsumma cum laude minősítéssel. Disszertációja a magyar református „ésszerű orthodoxia” igehirdetésének kérdését dolgozta ki, „Hunyadi Ferenc igehirdetése” címmel. A püspök több mint 4000 oldalas nyomtatott hagyatéka alkalmas volt ennek a teológiai irányzatnak, elsőrendűen igehirdetésének be-mutatására.

Ezerkilencszázhetvenhét szeptemberében a Nyíregyháza Városi Egyházközség választotta lelkipásztorává, egy évvel később pedig a nyírségi egyházmegye esperese lett, ezt a tisztét 1989-ig töltötte be.

Ezerkilencszáznyolcvanhétben a Debreceni Református Teológiai Akadémia tanári kara a gyakorlati teológia tanszékvezető professzorává választotta. Előbb „bejáróként” tanított az akadémián, majd 1991-től lemondott lelkészi állásáról, az újabb esperesi ciklus alkalmával nem jelöltette magát esperesnek, és Debrecenbe költözött. Mint professzor a teológia képviseletében az egyházkerületi közgyűlés és az egyházkerületi tanács tagja, két tanéven keresztül az akadémia dékánja, majd egy tanéven át prodékán egészen 1996-os nyugdíjba vonulásáig. Ez időtől kezdve mint óraadó segít a gyakorlati tanszék munkájában.

Doktori disszertációján és tantárgyi stúdiumain kívül két önálló könyve jelent meg: „A Lukács Evangéliuma magyarázatáról” és „A Gyakorlati Teológia kérdései” címmel. Többszerzős kötetekben részfeladatként vállalt egy-egy fejezetet. Írásai megjelentek a Theológiai Szemlében, emellett a Református Egyház református lelkészi szaklapban tudományos tanulmányok sorát jelentette meg. Országosan ismertté a Reformátusok Lapja újság révén vált, hisz az „Ige mellett” rovatot 22 éven keresztül vezette. E rovatban a minden magyar reformátusnak szóló igemagyarázatokban igyekezett megvallani a különböző irányzatoktól független református keresztyén hitét.

Amikor azt kérdeztem tőle, hogy mit tanácsolna annak, aki lelkésznek készül ma, ezt válaszolta: „Miután a prédikátor Isten szeretete evangéliumának meghirdetője, alapkövetelmény, hogy szeresse Istent, aki üzen, és szeresse az embert, akinek üzen. A sok egyéb előfeltétel csak ezután jön. Ezzel a kétoldalú szeretettel bátran megmondhatod a legkeményebb üzenetet is. E nélkül a szeretet nélkül ne menj lelkipásztornak!”

Dr. Fekete Károly lelkészi és oktatói tevékenysége során mindig számíthatott hű társára, Csontos Erzsébetre. Két gyermeket neveltek fel: Károly fiuk ma a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora. Katalin lányuk zenetanárnő, férje, Virágh Sándor a sárospataki gyülekezet lelkipásztora.

A nyugalmazott egyetemi tanár hobbija a bélyeggyűjtés: szakterülete karácsony a bélyegeken. Gyűjteményéből már három alkalommal rendeztek önálló kiállítást Sárospatakon és Debrecenben.

Tevékeny élete során komolyan foglalkozott a zeneelmélettel is, J. S. Bach zenéjét játssza legszívesebben, de éveken keresztül kutatta Albert Schweitzer életét is.

Gazdag és színes életpályát tudhat maga mögött, elégedetlenségre nincs oka, az adott körülmények között sikerült megvalósítania álmait, terveit.

 (Hajdú-Bihari Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)