Milota

Milota a szatmári Tiszahát legsűrűbben lakott települése. Polgárainak kitartását, makacsságát a munkához talán a Tisza párája lehelte beléjük. A nagy elődök közül nyilván szerepet játszott Milotai Nyilas István példája is, kinek emlékoszlopa a templomkertben arról tájékoztat, hogy ő volt Bethlen Gábor főprédikátora. S hogy azóta mik történtek, mik történnek Milotán, érzékelhetjük Puskás Sándor polgármester eddigi életútján keresztül is.

− Édesapám 1939-ben települt át Tiszaújlakról − emlékezik vissza a polgármester. − Ott kovácsmester volt, és az előző évi nagy árvíz elvitt mindenünket. Én már itt születtem 1945. június elsején. Édesanyám Haluskay Erzsébet volt, nemesi család sarja. Testvéreim István, aki édesapám nevét örökölte, Erzsébet, László, és én a legkisebb.

Édesanyám 1990-ben, édesapám három évvel később halt meg. őnála tanultam meg az első szakmám, a kovácsmesterséget. Közben az ezzel járó ipari iskolát is elvégeztem Fehérgyarmaton, kerékpárral járva be.

Fel-feltűnnek emlékezetemben gyermekkoromból a szalmatetős házak, és hogy nem volt villany. Vonzott a Tisza, amitől ma is csak ötpercnyi járásra lakok. A keszegezések gombostűvel, az édesapám kovácsműhelye, melynek tisztasága és rendje hasonló volt egy temploméhoz. Végtelen ámulattal csodáltam, és voltam részese az aranysárga, sistergő parázshalmoknak, meg a szétáramló szikraesőnek.

Édesapámmal kapcsolatban a legtanulságosabb emlékem az, amit mindig mondogatott: az életben csak egy dolgot csináljunk, műveljünk, de azt a legtökéletesebben. Ha például tűt kovácsolunk, az mindenki örömére, megelégedésére legyen. Kisfiamat azért is kereszteltük az ő nevére, Istvánnak. Hátha örökölte, örökli az ő nemes tulajdonságait, génjeit.

Az én életemből is hagynék a sokból egy példát, tanulságot az utánam következő, vagy éppen a mai nemzedéknek. A mi gyermekkorunkat az különbözteti meg a maitól, hogy mi úgy dézsmáltuk meg a más gyümölcsét, hogy nem törtük le az ágat, nem romboltuk a természetet.

1961-ben felkerültem a bátyámhoz a Chinoin gyógyszergyárba Budapestre. Nemcsak a kovácsszakmában, hanem a lakatosszakmában is foglalkoztattak. Ez utóbbiból letettem a vizsgát is. Innen 1964-ben átmentem a gyógyszerkutató intézetbe, ahol már magasabb szintű munkát végezhettem. Ebben az évben meg is nősültem.

A következő évben korengedéllyel már szakoktató lehettem a fehérgyarmati ipari iskolában. Közben levelezőn elkezdtem a fehérgyarmati Petőfi Sándor Közgazdasági Technikumot, amit majd Budapesten fejeztem be.

Puskás Sándor ezután tovább folytatta tanulmányait. Beiratkozott levelezőn a nyíregyházi gépipari technikumba, és azt 1969-ben el is végezte. S még mindig oktató volt Fehérgyarmaton, mikor elvégezte a hároméves pedagógia szakot Nyíregyházán.

Közben elvált első feleségétől. Felment Budapestre, ahol gyártmányfejlesztőként kezdett el dolgozni a Gép- és Felvonó Vállalatnál. Nem szerette ezt, mivel elmondása szerint nagyon is ülőfoglalkozás volt. Kérte, hogy helyezzék ki Hejőcsabára, a cementgyár építéséhez. Itt a nyersmalom építésénél két évig mint mechanizátor, utána mint műszaki vezető dolgozott.

A cementgyár elkészülte után a metró Deák téri építkezéséhez irányították. Miután hazavágyott, két hónap után lejött Szamosbecsre a termelőszövetkezetbe műszaki vezetőnek.

− Itt próbaidővel kezdtem − folytatja élete történetét a polgármester. − Azután négy évig maradtam. Tetszett a munkahely, no meg itt ismertem meg a második feleségemet, Szeles Ilonkát. Vele 1987-ben esküdtünk meg. Szamosbecsről Csengerbe kerültem, úgy hogy az előbbi munkahelyemmel egyesítették. Itt 1984-ig a gépesítési főágazatot vezettem, mialatt ebből valóságos rózsakertet varázsoltam. Szimbolikusan persze, a rózsák szeretetéből eredően. Ezt az eredményt kitartó és kemény munka előzte meg. Rám ma is tisztelettel és barátsággal gondolnak ott, gyakran hívnak meg viszontlátogatásra is.

Fontos, hogy visszakanyarodjak kissé 1981-re. Ekkor kezdtem el ugyanis Mezőtúron a debreceni Agrártudományi Egyetem kihelyezett szakán gépészmérnöki tanulmányaimat. Közben 1983-ban frontális ütközésből átéltem egy súlyos balesetet. Ennek dacára 1984-ben megkaptam a diplomámat.

Mielőtt a Milotára való hazatérését említené, elmondja, hogy még Csengerben többször megkeresték, jöjjön haza a tsz-be műszaki vezetőnek. Erre csak 1984-ben kerülhetett sor. Felvetették azt is, legyen ő a tsz elnöke. Ennek az a bizottság nem tudott érvényt szerezni, amely ebben járt el, mert a környező pártvezetés megtorpedózta. Helyette vízműgépész lett itt helyben a Szavicsav alkalmazásában. Közben szépen berendezkedett az otthonában, hozzáfogott méhészkedni, gyümölcsöt termelni.

1993 áprilisában időközi választáson megválasztották polgármesternek.

(Szatmári Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1994.)