Nagy Roland

Polgármester,

Garbolc

A műholdak kamerái által készített térképeken néhány mozdulattal megkereshetjük az ország legkeletibb pontját, és azt a települést, ahol leghamarabb kel fel a nap hazánkban. Az erdők, mezők fölött suhanhatunk, mintha helikopteren repülnénk fölébe. Ni csak, itt lép be a Túr folyó, ez meg a hármas határ címeres köve. Én még azt is tudom, hol kell keresni Nagy Elemér, a régi polgármester házát  – szép hosszú gazdaporta –, és most már azt is, hol az újé, a fiáé, Nagy Rolandé. Ez már attól is több. Egy mezőgazdasági nagyüzem centruma. Persze, csak hátul… A modern családi ház nappalijából messze ellátni a gazdasági épületek irányába, de korántsem a végére. Talán ott lehet, ahonnan szamár-iázást hoz a lenge szellő.

– Van öt szamaram, de hát ahol ezer birka legel ott ez természetes – adja magyarázatát a hangnak vendéglátóm. Házának belső tere városias hangulatot áraszt. A természet közelségéről és a szeretetéről a falakat gazdagon ékesítő vadásztrófeák árulkodnak. A csinos fiatalasszony, Orsolya varázsolja asztalunkra a szatmári vendégszeretet kézzelfogható és nagyon ízletes kellékeit. Aztán leül a család a fotózáshoz. Szülei közé fészkelődik szemük fénye, a tízéves Titanilla, aki apját néha a vadászlesre is elkíséri. A polgármester – manapság párját ritkító módon – nemcsak alaptermészetében mosolygós, de ahogy a település dolgairól beszél, optimista ember benyomását kelti. Garbolc – és most már nem műholdról szemlélve – tiszta, ápolt, nyugodt kisközség. Az egyszerűbb és a módosabb portákról egyaránt virágok bókolnak, és már a falu szélén ízléses tábla tudatja, merre a határ, a Túr, a látnivalók. Nagy Roland terepjárójába ültünk be, itt hallgatom, milyen pályázatokkal mennyi pénzt nyertek, és mi készült belőle. Ami még csak terv, de nagyon szép lesz, ha megvalósul, egy hat méter széles út a határig. Schengenre vár Garbolc és Szárazberek. Utóbbi a határ másik oldalán.

A terepjáró nem diszkóba járáshoz van szoktatva, a vezetőjének természetes, hogy a Túr töltésén le- és felhajtson, és ott is elboldoguljon. Nagy Roland – vendég ide, vendég oda – megnézi, hogy áll a kiborult akácfa eltávolítása az útról, kiszáll, lehajol a vaddisznótúráshoz, mintegy magának, de nekem is sorolja, két koca meg a malacai jártak erre. De egy pillanatra elfeledkezik a máról.

– Ott, a nyiladékon túl van egy kis féleresz a határőröknek. Oda vágtunk át az erdőn Orsolyával, amikor először elhoztam Turricséről. Mert odavalósi lány. Látott már kockás kotuliliomot? – Már a neve is egzotikus akarom mondani, de nem várja meg. – Védett virág, tízezer forint szála. Itt mutattam meg neki. Teli volt vele az erdő. Elmentünk egészen a határig. Ott ért bennünket az eső a beállóban. Egy pillanatra felidézem magamban a feleség mosolygós arcát, és azt gondolom, a kotuliliomoknak is élmény volt az a nap.

A romantika röpke öt perce után Nagy Roland tovább gazdálkodik. Paprikaföld széléhez érkezünk. A látvány lenyűgöző és páratlan. A félcombig érő sűrű zöldben annyi a paprika, amennyitől eláll az ember szava. Elégedett hunyorítás nyugtázza csodálkozásomat. A 14 hektáros ültetvény annyit terem, hogy leírni alig merem. Legalább negyven tonnával kell szorozni egy hektárt. A modern technológia adott. A termelői bátorsághoz azonban nélkülözhetetlen a gazdasági ismeretekkel szilárdan felvértező középiskola Fehérgyarmaton. Amikor meghallom, mikor végzett, alig hiszem, mert hiába 37. éves Garbolc polgármestere, szinte kamaszos az alkata, legényes az arca. Jó géneket örökölt. Ismerem a szülőket, ők is letagadhatnának egy évtizedet.

Kombájn alá érett triticaleföldek mellett hajtunk el, közben egy kis visszatekintést hallgatok meg a rendszerváltás körüli időkről, a tsz-világ és a mai gazdálkodási forma közötti átmenetről. Ismerek szikrázósabb történeteket is. Az itteni kevesebb problémáról a határ gyönyörű arculata árulkodik. Nagy Roland hirtelen fékezéssel szakítja félbe saját magát, és egy nagyon öreg, de nagyon szép vadkörtefára mutat.

– Legalább kétszáz éves – adja tanúbizonyságát annak, hogy Garbolcot az utolsó bodzabokorig ismeri. – Valamelyik dédapámat oda kergette fel a farkas, és ő rézfokossal csapkodott rá, míg el nem oldalgott a vadállat.

– Jöjjek ősszel, mert mindent elborít a kikerics, jöjjek tavasszal, mert akkor meg a kárpáti sáfrány – hallom fél füllel. Elvész a tekintetem a fasorokban, az erdőkben, az áradó Túr zúgóiban.

Aztán már megint otthon vagyunk. Jöhet ide vendég akármikor – adom össze magamban az invitálásokat. És bizonyára jönnek is. Vadászcimborák különösen. Semmiben nem szenvednek hiányt. Így aztán Nagy Roland is válogathat a meghívásokban. Csak azt nem tudom, mikor jut rá ideje. Igaz, ahol a leghamarabb kel fel a Nap, ott a polgármester, farmer, vadász… és még ki tudja mi minden, mindenkit megelőzve ébred. Biztos vagyok benne, hogy még a Napot is.

(Északkeleti Almanach 27. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2011.)

***
Frissítve: 2015. január 30.

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése