Nagyhódos

A halálra ítélt falu felett mégsem húzzák meg a lélekharangot. Nagyhódost egyetlen tollvonással dobták oda az enyészetnek. Ha valahol tiltja a törvény az építkezést, onnan vándorbotot fognak az önálló fészekre vágyó fiatalok, ott nem tartanak keresztelőt, s gyászmenet is gyakrabban indul az utolsó útra a megboldogulttal…

Mire ez a folyamat lassan, de biztosan kibontakozott, hiába oldották fel az építési tilalmat a múlt év decemberében, már nincs, aki házhelyet kérjen.

A törvényen kívül helyezett Nagyhódos annak köszönheti mégis a fennmaradását, hogy mindig akadt valaki, aki kezébe vette a köz ügyeinek intézését. Krakkó Adolf sem készült polgármesternek, özvegy édesanyja örült, hogy a fia leérettségizett − az ő osztálya volt az első a maturandusok közt a nyíregyházi Bánki Donát Szakközépiskolában −, majd kitanulta a rádió-tévé műszerész szakmát. S mint a korabeli fiatalemberek, ő is bevonult. Szeretett volna az anyja miatt a közelben maradni, de Jászberényben, majd Cegléden szolgálta le a 18 hónapot.

− A méhteleki téeszben kaptam munkát, a növénytermesztésben is ugyanúgy kellett dolgozni, mint a műhelyben − eleveníti fel a kezdetet. − Az alma körül forgott minden. A megélhetést is ez jelentette a faluban. Akkoriban a szovjet piacra gond nélkül exportálhattuk a jonatánt. Csak másodállásban javítgattam a recsegő rádiókat, futó képű tévéket.

Az átalakulás zűrzavaros időszak képét vetítette a falubeliek elé. Krakkó Adolf immár főállásban vállalta a javításokat, amikor megkereste a falu akkori elöljárója, Bakos Károly, és szelíd szóval unszolta: jelöltesse magát és legyen polgármester. ők, a tapasztalt öregek segítik, de ő tanult és fiatal, az ő vállai még nem roppannak meg a teher alatt…

Hajlott a szóra, ám egy teljesen más világ bontakozott ki előtte. Még jó, hogy a körjegyzőséget az egyik rokona, a korábbi titkár látja el, s gyakran kopogtatott be hozzá Méhteleken. A közéleti ügyek intézése komoly szakmai tudást is igényel az erkölcsi tartás mellett.

Bele kellett tanulni a költségvetés, az elszámolás, a szociális igazgatás napi aprómunkájába. Türelmesen meghallgatni az idős, megfáradt embert, aki sok évtizedes munka után kénytelen segélyért folyamodni, noha tisztes nyugdíjra joggal tarthatna igényt. A legnehezebbnek bizonyult nemet mondani csupán azért, mert nem jut rá egész egyszerűen.

A fiatal szeretné magához ölelni az egész világot, bebarangolni a hegyeket, völgyeket, oroszlánra vadászni a szavannában, megnézni a sarkcsillagot az Északi-sark fölött, kagylót gyűjteni a tenger mélyéről… Vajon Nagyhódos mit kínál a világ megismerésére vágyakozó fiatal családnak?

− Előbb-utóbb rá kell jönni, hogy láthatunk bármennyit a világból, a nyugalmat, a belső békét nem a nagy felfedezések jelentik. Én most annak örülök, hogy holnap elutazom a családommal a Balatonra két hétre.

Krakkó Adolf töri a fejét, hogy az egyetlen intézmény, az idősek klubja mellett mivel lehetne Nagyhódos hírét eljuttatni messzi földre. Jónak ígérkezett az ifjúsági tábor, ahol egymásnak adták a kilincset az idegen nyelv, a számítástechnika, a sport, a matematika, a sakk, a rajz, a kajak-kenu szerelmesei.

Most éppen nyírbátori gyerekek nevetésétől hangos a tábor. Jóleső érzéssel gyönyörködnek el bennük a meg-megálló, botra támaszkodó hajlottkorúak.

Most viszont azon fáradoznak, hogy a Népjóléti Minisztériumtól kapott egymillió forintot a legokosabban használják fel a tábor modernizálására. Végre lecserélhetik a szakadozott ágyneműt, vesznek székeket a töröttek helyett, jut evőeszközre és étkészletre, s kifesthetik az egészet. Az öt faházban ötven gyereket szállásolhatnak el, és jut hely a kísérőknek is.

− Bármennyire is nehéz a helyzetünk, öregszik a település, azért szeretnénk minél komfortosabbá tenni. A gázt eddig irigykedve néztük másoknál, most jutottunk oda, hogy a környékbeli falvakkal együtt megoldhatjuk. A ránk jutó rész 8,6 millió forint, egy családnak várhatóan 35 ezer forintba kerül a csonk. S utána a bekötés… A telefon pedig a köldökzsinórt jelenti a világhoz, azért 31 ezret kell letenni az asztalra. Igyekszünk minden támogatást felkutatni, hogy ezt az összeget csökkentsük.

Vajon hol van a világ közepe? Ott, ahol a legfontosabb dolgok történnek? Vagy ott, ahol a legszebb a táj, legmagasabb a hegy, legmélyebb a tó? Vagy talán mégiscsak ott, ahol dacolva a pusztulásra ítélt helyzettel, nekifeszülve az árnak, tanultak, dolgoztak, szerettek, éltek és haltak a nagyhódosiak. És apáik földjét a fiúk sem hagyták el.

(Szatmári Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1994.)