Krakkó Adolf

Polgármester

Nagyhódos

Szszb 29 és Krakkó Adolf 400 .jpgErzsike, a ház asszonya tartja szóval, kínálja süteménnyel és a szíves vendéglátás mosolyával a jövevényt. A házigazda, mint egy színpadi jelenetben, feltűnik, eltűnik. Én meg pironkodom kissé, mert egy kis házi karbantartás munka szenved késedelmet miattam.

– Én nem is tudom, hogy van ennyi mindenre ideje – mentegeti Krakkó Adolfot a felesége. Pedig egy perc se múlik el, és már közöttünk ül. – A munkahelye Szalkán, kétszer hatvan kilométer egy nap. Itthon a hivatal ügyei, gondnok a református gyülekezetben, a házban éppen a fürdőszobát csempézi…

– Panasz, vagy elismerés? – szalad ki a számon. A mosolyból, amivel a férjére néz, megtudom a választ.

Nagyhódos polgármestere a szatmári emberekre jellemző nyílt, elfogadó arckifejezéssel válaszol a kérdéseimre. Sűrű haja, tömött bajusza ad keretet fürkésző tekintetének. Az autóhoz indulunk, mert azt kérem, nézzünk szét a faluban.

A csemperakás hírének hallatán már sejtettem, hogy ügyes kezű emberrel hozott össze a sorsom, de még a kapuig se jutunk el, újabb mesterségekről derül ki, hogy Krakkó Adolfnak azokra is rááll a keze. A garázs tetején régimódi falusi hangosbeszélőből szól a Som Rádió. Attól eztán teljesen elámulok, hogy bentről forgatható.

– Ha kertben dolgozom, arra fordítom, ha idefenn, akkor ide – világosít fel. Idefenn éppen a Pünkösdkor felállítandó kopjafa földbe kerülő részének acél vázát hegeszti. Fel se merem hozni, hogy csemperakás közben…

– A hetvenes árvíz emlékére állítjuk a református templom kertjébe – értesülök a közelgő ünnep fénypontjáról. Végignézünk a Túrra nyúló kerten, a kocsi elől félrehajtjuk a súlyos virágaival bókoló akácágat, és elindulunk. Az autóban felidézem a húsz évvel ezelőtti első kötetünkben megjelent portrét. Akkoriban váltott a tévészerelő szakmáról a gázszerelőre Krakkó Adolf, mert az itteni falvak ebben az időben jutottak vezetékes gázhoz. A hálózat karbantartását és a fogyasztóknál keletkezett hibák elhárítását először a méhteleki kirendeltségről végezték. Az eltelt két évtizedben előbb Csengerbe, később Gyarmatra, majd Szalkára “központosított” Tigázt Krakkó Adolf híven követte. Ma üzemtechnikusként négy ember munkáját irányítja.

Miközben, azóta minden választást megnyert Nagyhódoson.

– Pályáztuk a polgármesteri hivatal és a művelődési ház felújításához 25 millió forintra – tér vissza a falu dolgaira, ahogy elhajtunk a nevezett épületek mellett. – Annak idején elsőként a ravatalozó megépítése volt a cél, az meg is valósult. Ott lesz a kopjafa… – mutat egy szépen kitérkövezett részre a templom mellett. – Rövidesen út is nyílik az ukrán oldalon lévő Nagypaládra.

Áthajtunk a Túr hídján, és alig egy kilométerre ott van egy ütött kopott sorompó. A tüskés vadrózsa ezer virágkoszorúval integet a friss tavaszi szélben.

– Ugyanennyire van Palád – mutat odaátra egy másik Túr hídhoz. – Ilyen nehezen megy? – ugrat, látva milyen óvatoskodva fordulok a szűk ember nem járta úton. – Erzsike itt elsőre megcsinálta az ipszilon-fordulót.

Ha már szóba került a felesége, javasolja nézzük meg a néprajzi gyűjteményt, amit élete párja gondoz. Visszafelé hajtva a töltésről egy pillantással körbe fogható a parányi falucska. Hang nélkül csodálkozunk rá a hívogató látványra. Az említett gyűjteménynek helyet adó kis ház Krakkó Adolf öröksége. Szokatlan módon harangláb áll mellette. Az árvíz után telepítették ide. A tornácon tiloló, gereben, a hátsó szobában szövőszék fogadja a látogatót. Esztovátát másutt is láttam már, de itt be van fűzve a fonál… Odaülhetne, aki ért hozzá. Erzsike bizonyára tudná, hogyan dobja át a vetélőt a fonalak között. Az utcára néző helyiség újabb meglepetést tartogat. Krakkó Adolf felesége görögkatolikus. Az ő érdeme, hogy a vele egy hiten lévőknek itt van berendezve egy kis imaszoba.  A nagyhódosi görögkatolikusok nincsenek sokan. Kis Andor tisztelendő úr Rozsályból jár ki hozzájuk misézni. A gyönyörű hímzésektől, amelyek a szobácska berendezéseit, a padokat, az oltárt ékesítik, eláll az ember lélegzete. Mind frissen vasalva, frissen keményítve.

Csak lassan szabadulunk a gyűjtemény és az imaszoba gazdagságának és fennköltségének hangulata alól. A Túr holtág csillogó vize mellett hajtunk. A polgármester panaszkodik is, büszke is. Az egykor az árvíz miatt “halálra ítélt” falu nem csak megmaradt, hanem él, és ezeken a tavaszi napokon virágzik is. A két kezével ezermester ember, lelkével és igyekezetével, saját és párja hitével hozzásegítette a talpon maradáshoz. Félrehajtjuk a már ismerős akácágat, elbúcsúzom Erzsébet asszonytól. A 127 lakosú Nagyhódos ezermester polgármesterét várja a félbehagyott fürdőszobacsempézés.

(Északkeleti Almanach 29. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2013.)

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése