Krakkó Adolf

Polgármester

Nagyhódos

Erzsike, a ház asszonya tartja szóval, kínálja süteménnyel és a szíves vendéglátás mosolyával a jövevényt. A házigazda, mint egy színpadi jelenetben, feltűnik, eltűnik. Én meg pironkodom kissé, mert egy kis házi karbantartás munka szenved késedelmet miattam.

– Én nem is tudom, hogy van ennyi mindenre ideje – mentegeti Krakkó Adolfot a felesége. Pedig egy perc se múlik el, és már közöttünk ül. – A munkahelye Szalkán, kétszer hatvan kilométer egy nap. Itthon a hivatal ügyei, gondnok a református gyülekezetben, a házban éppen a fürdőszobát csempézi…

– Panasz, vagy elismerés? – szalad ki a számon. A mosolyból, amivel a férjére néz, megtudom a választ.

Nagyhódos polgármestere a szatmári emberekre jellemző nyílt, elfogadó arckifejezéssel válaszol a kérdéseimre. Sűrű haja, tömött bajusza ad keretet fürkésző tekintetének. Az autóhoz indulunk, mert azt kérem, nézzünk szét a faluban.

A csemperakás hírének hallatán már sejtettem, hogy ügyes kezű emberrel hozott össze a sorsom, de még a kapuig se jutunk el, újabb mesterségekről derül ki, hogy Krakkó Adolfnak azokra is rááll a keze. A garázs tetején régimódi falusi hangosbeszélőből szól a Som Rádió. Attól eztán teljesen elámulok, hogy bentről forgatható.

– Ha kertben dolgozom, arra fordítom, ha idefenn, akkor ide – világosít fel. Idefenn éppen a Pünkösdkor felállítandó kopjafa földbe kerülő részének acél vázát hegeszti. Fel se merem hozni, hogy csemperakás közben…

– A hetvenes árvíz emlékére állítjuk a református templom kertjébe – értesülök a közelgő ünnep fénypontjáról. Végignézünk a Túrra nyúló kerten, a kocsi elől félrehajtjuk a súlyos virágaival bókoló akácágat, és elindulunk. Az autóban felidézem a húsz évvel ezelőtti első kötetünkben megjelent portrét. Akkoriban váltott a tévészerelő szakmáról a gázszerelőre Krakkó Adolf, mert az itteni falvak ebben az időben jutottak vezetékes gázhoz. A hálózat karbantartását és a fogyasztóknál keletkezett hibák elhárítását először a méhteleki kirendeltségről végezték. Az eltelt két évtizedben előbb Csengerbe, később Gyarmatra, majd Szalkára “központosított” Tigázt Krakkó Adolf híven követte. Ma üzemtechnikusként négy ember munkáját irányítja.

Miközben, azóta minden választást megnyert Nagyhódoson.

– Pályáztuk a polgármesteri hivatal és a művelődési ház felújításához 25 millió forintra – tér vissza a falu dolgaira, ahogy elhajtunk a nevezett épületek mellett. – Annak idején elsőként a ravatalozó megépítése volt a cél, az meg is valósult. Ott lesz a kopjafa… – mutat egy szépen kitérkövezett részre a templom mellett. – Rövidesen út is nyílik az ukrán oldalon lévő Nagypaládra.

Áthajtunk a Túr hídján, és alig egy kilométerre ott van egy ütött kopott sorompó. A tüskés vadrózsa ezer virágkoszorúval integet a friss tavaszi szélben.

– Ugyanennyire van Palád – mutat odaátra egy másik Túr hídhoz. – Ilyen nehezen megy? – ugrat, látva milyen óvatoskodva fordulok a szűk ember nem járta úton. – Erzsike itt elsőre megcsinálta az ipszilon-fordulót.

Ha már szóba került a felesége, javasolja nézzük meg a néprajzi gyűjteményt, amit élete párja gondoz. Visszafelé hajtva a töltésről egy pillantással körbe fogható a parányi falucska. Hang nélkül csodálkozunk rá a hívogató látványra. Az említett gyűjteménynek helyet adó kis ház Krakkó Adolf öröksége. Szokatlan módon harangláb áll mellette. Az árvíz után telepítették ide. A tornácon tiloló, gereben, a hátsó szobában szövőszék fogadja a látogatót. Esztovátát másutt is láttam már, de itt be van fűzve a fonál… Odaülhetne, aki ért hozzá. Erzsike bizonyára tudná, hogyan dobja át a vetélőt a fonalak között. Az utcára néző helyiség újabb meglepetést tartogat. Krakkó Adolf felesége görögkatolikus. Az ő érdeme, hogy a vele egy hiten lévőknek itt van berendezve egy kis imaszoba.  A nagyhódosi görögkatolikusok nincsenek sokan. Kis Andor tisztelendő úr Rozsályból jár ki hozzájuk misézni. A gyönyörű hímzésektől, amelyek a szobácska berendezéseit, a padokat, az oltárt ékesítik, eláll az ember lélegzete. Mind frissen vasalva, frissen keményítve.

Csak lassan szabadulunk a gyűjtemény és az imaszoba gazdagságának és fennköltségének hangulata alól. A Túr holtág csillogó vize mellett hajtunk. A polgármester panaszkodik is, büszke is. Az egykor az árvíz miatt “halálra ítélt” falu nem csak megmaradt, hanem él, és ezeken a tavaszi napokon virágzik is. A két kezével ezermester ember, lelkével és igyekezetével, saját és párja hitével hozzásegítette a talpon maradáshoz. Félrehajtjuk a már ismerős akácágat, elbúcsúzom Erzsébet asszonytól. A 127 lakosú Nagyhódos ezermester polgármesterét várja a félbehagyott fürdőszobacsempézés.

(Északkeleti Almanach 29. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2013.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése