Dr. Hilbert László

Körzeti orvos,

Garbolc

A népmesék bátor szegénylegénye elé állít annyi válogatott akadályt kalandos sorsa, amennyinek a hétköznapi halandó a töredékén se állná ki a próbát. A mesélő emberi képzelet nemzedékek során halmozza egymásra a történet sárkányait, boszorkányait. Hol volt, hol nem volt, szerencsére 72 éves kora ellenére még köztünk van, éldegél Garbolcon egy ember, dr. Hilbert László, akinek az élete fordulatosabb és viszontagságosabb volt, mint akármelyik mesehősünké. Pedig külsejére nézve maga a jóságos doktor bácsi szobra. Személyisége nyugalmat áraszt, szeme érdeklődő és kíváncsi. Mondja is a polgármester, Nagy Roland, hogy Hilbert doktor úr a szavával gyógyít. És beszél… Szóhasználata, mondatfűzése olyan, amit ritkán hallani. El kell menni érte Erdélyországba.

– Temesvár mellett születtem, Birdán. Soknemzetiségű vidék az, hasonlatos Svájchoz. Az én életem tragédiája Trianon. – Talán ez az egyetlen pillanat beszélgetésünk alatt, amikor elkomorul az arca. Egy pillanatra valahová messze réved a tekintete, aztán ismét visszatér a derű a szemébe. – Szüleim extra egyéniségek voltak. Apám jegyzőként dolgozott, a mai fogalmak szerint államigazgatási főiskolának fogható fel az az intézmény, ahol végzett.

A Hilbert család számára Észak-Erdély visszatérése megnyitotta a lehetőséget az áttelepülésre. A vándorlás viszontagságai már-már bibliai méretű balsorsot hoztak azokra, akik abban az időben útra keltek. Marosvásárhely közelében volt az első stáció, amely a gyermekkorú Lászlónak kis híján az utolsó lett. Torokgyík támadta meg, ami ma is feladja a leckét a gyógyító embernek. Az orvos Budapesten volt, a gyilkos betegség pedig percről percre erősebben fojtogatott. A telefonos kisasszonyok mindent megtettek, hogy orvost szerezzenek, de a helyzet egyre reménytelenebb lett.

– Az emberi összefogás ereje mentett meg – emeli fel az ujját dr. Hilbert László. – Az éjszakában megállt a házunk előtt egy autó, és bejött hozzánk az orvos. Egy kedves zsidó ember. Ő mentett meg. Ez az ember a családjával együtt az enyészet áldozata lett. Évtizedek múlva is hálával gondoltam rá, és azt hittem, sose tudom meg, ki volt. De itt, az egyik közeli faluban, Tisztaberken találkoztam egy asszonnyal, Bodó Árpádnénak hívják, akiről megtudtam, marosvásáhelyi. És igen, tudta ki az, és ugyanolyan jó szívvel emlékezett rá, mint én.

Dr. Hilbert László itt, az ország északkeleti csücskében épített fel magának egy tiszteletre méltó egzisztenciát, egy biztos praxist. Békeidőben olyan emberek körében, akik befogadták, megkedvelték és tisztelik. Kérdezem ennek részleteiről is, de vissza-visszatér az ő szeretett Erdélyéhez.

– Marosvásárhelyről a háborús vonatközlekedés pokoli körülményei között keltünk útra – emlékezik vissza a búcsú napjaira. – A német állomásparancsnok egészen elképesztő kegyetlenséggel csak a család egy részét akarta felengedni a szerelvényre. Micsoda lelkierő és elszántság kellett ahhoz, hogy az én apám elviselje azt a megalázást, hogy végül valahogy mégis együtt maradjunk…

A napokig tartó, a bombázások miatt néha napokra megakadó vonatozás végül a trianoni határokon belül találta a vándorokat. Ha nem Szatmárnál jönnek át, lehet, valahol délebbre kellene keresni ma Hilbert doktort. Valószínűleg ugyanazt az emberi és lelki alkatot találnánk. Akit annyi baj kísért élete első szakaszában, van oka kárpótolni a sorsnak a másodikban. A Ramocsaházán gyökeret vert család gyermeke tanulmányi sikereivel jutalmazta szüleit. Summa cum laude minősítésű diplomát szerzett a Debreceni Orvostudományi Egyetemen. Marasztalták is professzorai, de tanulmányi szerződés kötötte Szabolcs-Szatmár megyéhez.

– Akkoriban elég sajátságos módon történt a pályára irányítás – idézi fel a kezdeteket. – Egyszerűen kijelölték Garbolcot, és nem volt apelláta. Amikor elhozott bennünket ide az autó, a feleségemet körömcipővel a lábán, a sofőr a karjára emelve vitte be a kocsiból, akkora sár volt.

A spártai körülmények között elkezdett praxis mindazonáltal sok örömöt hozott dr. Hilbert Lászlónak. Mire két lányuk felnőtt, és három unokájuk megszületett, nagyot fordult a világ Garbolcon. A körzetéhez tartozó falvak között ingázva mindenkihez elért, aki hívta. Még emlékezett a torokgyíkjára, és az éjszakában érkező orvosra.

– Emberség dolgában rengeteget tanultam a szatmári néptől – pillant melegséget sugárzó tekintettel a társaságunkban ülő és velem együtt kerek szemmel hallgató polgármesterre, Nagy Rolandra. Kitartásban, az egymás iránti felelősségvállalásban és sok minden másban.

Ment, gyógyított, és néha két falu között ébresztette fel valamelyik betege, mert lehúzódott az útról szenderegni egy kicsit a Zsiguliban. Karban tartotta a beteg testet, vigasztalta a kétségbeesett lelkeket, amikor árvízben állt minden. Nyugdíjas már, de ma is dolgozik, és tenné ezt, amíg teheti. A köztiszteletben álló orvos életműdíja a közelmúltban átvett címzetes főorvosi elismerés. Ezzel egyenértékű az a szeretet, amely körülveszi. Enyhíti a ma is sajgó seb fájdalmát, nosztalgiáját elhagyni kényszerült szülőföldje iránt.

(Északkeleti Almanach 27. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2011.)

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése