Dr. Hilbert László

Körzeti orvos,

Garbolc

A népmesék bátor szegénylegénye elé állít annyi válogatott akadályt kalandos sorsa, amennyinek a hétköznapi halandó a töredékén se állná ki a próbát. A mesélő emberi képzelet nemzedékek során halmozza egymásra a történet sárkányait, boszorkányait. Hol volt, hol nem volt, szerencsére 72 éves kora ellenére még köztünk van, éldegél Garbolcon egy ember, dr. Hilbert László, akinek az élete fordulatosabb és viszontagságosabb volt, mint akármelyik mesehősünké. Pedig külsejére nézve maga a jóságos doktor bácsi szobra. Személyisége nyugalmat áraszt, szeme érdeklődő és kíváncsi. Mondja is a polgármester, Nagy Roland, hogy Hilbert doktor úr a szavával gyógyít. És beszél… Szóhasználata, mondatfűzése olyan, amit ritkán hallani. El kell menni érte Erdélyországba.

– Temesvár mellett születtem, Birdán. Soknemzetiségű vidék az, hasonlatos Svájchoz. Az én életem tragédiája Trianon. – Talán ez az egyetlen pillanat beszélgetésünk alatt, amikor elkomorul az arca. Egy pillanatra valahová messze réved a tekintete, aztán ismét visszatér a derű a szemébe. – Szüleim extra egyéniségek voltak. Apám jegyzőként dolgozott, a mai fogalmak szerint államigazgatási főiskolának fogható fel az az intézmény, ahol végzett.

A Hilbert család számára Észak-Erdély visszatérése megnyitotta a lehetőséget az áttelepülésre. A vándorlás viszontagságai már-már bibliai méretű balsorsot hoztak azokra, akik abban az időben útra keltek. Marosvásárhely közelében volt az első stáció, amely a gyermekkorú Lászlónak kis híján az utolsó lett. Torokgyík támadta meg, ami ma is feladja a leckét a gyógyító embernek. Az orvos Budapesten volt, a gyilkos betegség pedig percről percre erősebben fojtogatott. A telefonos kisasszonyok mindent megtettek, hogy orvost szerezzenek, de a helyzet egyre reménytelenebb lett.

– Az emberi összefogás ereje mentett meg – emeli fel az ujját dr. Hilbert László. – Az éjszakában megállt a házunk előtt egy autó, és bejött hozzánk az orvos. Egy kedves zsidó ember. Ő mentett meg. Ez az ember a családjával együtt az enyészet áldozata lett. Évtizedek múlva is hálával gondoltam rá, és azt hittem, sose tudom meg, ki volt. De itt, az egyik közeli faluban, Tisztaberken találkoztam egy asszonnyal, Bodó Árpádnénak hívják, akiről megtudtam, marosvásáhelyi. És igen, tudta ki az, és ugyanolyan jó szívvel emlékezett rá, mint én.

Dr. Hilbert László itt, az ország északkeleti csücskében épített fel magának egy tiszteletre méltó egzisztenciát, egy biztos praxist. Békeidőben olyan emberek körében, akik befogadták, megkedvelték és tisztelik. Kérdezem ennek részleteiről is, de vissza-visszatér az ő szeretett Erdélyéhez.

– Marosvásárhelyről a háborús vonatközlekedés pokoli körülményei között keltünk útra – emlékezik vissza a búcsú napjaira. – A német állomásparancsnok egészen elképesztő kegyetlenséggel csak a család egy részét akarta felengedni a szerelvényre. Micsoda lelkierő és elszántság kellett ahhoz, hogy az én apám elviselje azt a megalázást, hogy végül valahogy mégis együtt maradjunk…

A napokig tartó, a bombázások miatt néha napokra megakadó vonatozás végül a trianoni határokon belül találta a vándorokat. Ha nem Szatmárnál jönnek át, lehet, valahol délebbre kellene keresni ma Hilbert doktort. Valószínűleg ugyanazt az emberi és lelki alkatot találnánk. Akit annyi baj kísért élete első szakaszában, van oka kárpótolni a sorsnak a másodikban. A Ramocsaházán gyökeret vert család gyermeke tanulmányi sikereivel jutalmazta szüleit. Summa cum laude minősítésű diplomát szerzett a Debreceni Orvostudományi Egyetemen. Marasztalták is professzorai, de tanulmányi szerződés kötötte Szabolcs-Szatmár megyéhez.

– Akkoriban elég sajátságos módon történt a pályára irányítás – idézi fel a kezdeteket. – Egyszerűen kijelölték Garbolcot, és nem volt apelláta. Amikor elhozott bennünket ide az autó, a feleségemet körömcipővel a lábán, a sofőr a karjára emelve vitte be a kocsiból, akkora sár volt.

A spártai körülmények között elkezdett praxis mindazonáltal sok örömöt hozott dr. Hilbert Lászlónak. Mire két lányuk felnőtt, és három unokájuk megszületett, nagyot fordult a világ Garbolcon. A körzetéhez tartozó falvak között ingázva mindenkihez elért, aki hívta. Még emlékezett a torokgyíkjára, és az éjszakában érkező orvosra.

– Emberség dolgában rengeteget tanultam a szatmári néptől – pillant melegséget sugárzó tekintettel a társaságunkban ülő és velem együtt kerek szemmel hallgató polgármesterre, Nagy Rolandra. Kitartásban, az egymás iránti felelősségvállalásban és sok minden másban.

Ment, gyógyított, és néha két falu között ébresztette fel valamelyik betege, mert lehúzódott az útról szenderegni egy kicsit a Zsiguliban. Karban tartotta a beteg testet, vigasztalta a kétségbeesett lelkeket, amikor árvízben állt minden. Nyugdíjas már, de ma is dolgozik, és tenné ezt, amíg teheti. A köztiszteletben álló orvos életműdíja a közelmúltban átvett címzetes főorvosi elismerés. Ezzel egyenértékű az a szeretet, amely körülveszi. Enyhíti a ma is sajgó seb fájdalmát, nosztalgiáját elhagyni kényszerült szülőföldje iránt.

(Északkeleti Almanach 27. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2011.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése