Fehérgyarmat

Sokan emlékeznek még korán őszülő, dús hajára, barátságot sugárzó arcára. Leggyakrabban láthattuk a szatmári településeken, de gyakran feltűnt nyíregyházi és budapesti hivatalos fórumokon is. Politizált, intézkedett a közösség érdekében, soha nem felejtette el, hogy honnan indult, képviselte a „kis emberek” érdekeit. Többször láthattuk a fényképét újságok hasábjain. Néha-néha közelről is mutatta a kamera a jellegzetes arcát, amikor a tv a parlamentből közvetített. Ő volt az a képviselő, aki a legmesszebbről indult képviselőtársai közé, illetve aki az útviszonyokat figyelembe véve a legnehezebben jutott el az ország házába. Most élvezi a nyugdíjjal járó pihenés örömeit. Örülhet még mindig jó szellemi és fizikai képességeinek. Nehezen hajlott a nyilatkozatra, pedig hát nincs mit szégyellnie. Sőt.

Ő, Széles Lajos, aki Fehérgyarmat egy csendes kis utcájában él a szerényen berendezett, szép kis házban. Zsebkendőnyi kis udvar övezi ezt a házat. Néhány gyümölcsfa, parányi zöldövezet teszi emberivé a környezetet. Semmi nyoma a luxusnak, a pompának. Mondja is, hogy nem gyűjtött vagyont, nem harácsolt, a soknak éppen nem mondható fizetéséből élt meg. Mindig is tiszta szívű és tiszta kezű szatmári embernek vallotta magát. Ám így is van mire, illetve kikre visszatekintenie. A felesége is nyugdíjas, bolti eladóként ment nyugdíjba. Egyik fia vállalkozó, neki a fehérgyarmati Krúdy utcában autósboltja van, minden keleti gépkocsihoz árul alkatrészeket. A másik fia kétkezi munkás, géplakatos. A lánya tanít a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnáziumban. Négy kedves unokája igazi örömet jelent számára.

Gazdag emberi és szakmai tapasztalatokkal áldotta meg a jó sorsa. Változatos életútja külön kis regényt is megérdemelne. De próbáljuk belesűríteni néhány tucat mondatba. Matolcson született szegényparaszti családba. Megtapasztalta a nélkülözés, a kemény munka minden nehezét. Élnek még emlékezetében a fehérre meszelt, vaksi ablakú kis házak, érzi még szájában a lekváros kenyér, a paprikás krumpli ízét… Azt sem felejti el, hogy hajbókolni kellett a módosabbak előtt. Már 13 évesen elkezdte a nehéz fizikai munkát: mezőgazdasági munkásként dolgozott. Hat elemit járt ki, mint akkoriban a legtöbb gyerek. Mélyen él emlékezetében, hogy mélységesen szegény volt ez a vidék a háború előtt és után. S az utóbbi 3-4 évtizedben jókora fejlődést könyvelhettek el a környékbeli emberek. Szerénytelenség nélkül mondhatja, hogy a fejlődésnek hivatalból is ő volt az egyik mozgatója.

Alig serkent a szakálla, amikor a háború után a németek által lerombolt Szamos-hidat újjáépítették. Az építkezésen brigádvezetőnek nevezték ki. 1945-ben és ’46-ban a híd felépítése egyben szimbólum is volt. Egy új élet szimbóluma. Nem kis dolog volt itt brigádvezetőnek lenni. A hídavatás után terményfelvásárlóként kereste kenyerét. Aztán ott volt a manapság sokak által már kritizált tanácsrendszer bölcsőjénél. Rá esett a választás. ő lett Tunyogmatolcs első tanácselnöke. Mindössze 22 éves volt, amikor az elnöki székbe ült. Csak egy évig bizonyította rátermettségét, megbízhatóságát a Szamos menti faluban, amikor „kiemelték”. Alig múlt 23 éves, amikor a Fehérgyarmati Járási Tanácson megválasztották elnökhelyettesnek. Hét bő esztendeig bizonyított ebben a beosztásban, amikor 1958-ban járási tanácselnöknek választották ki. S egészen nyugdíjas koráig tanácsi alkalmazottként dolgozott. A járási hivatalt, majd ennek megszűnése után a városi tanácsot vezette, elnökként. Ebben a beosztásban érte a nyugdíjazás 1989-ben.

A több felelős beosztásának gyakorlása közben kijárta az élet egyetemét, s természetesen a hivatalos iskolákban is tanult. Nyíregyházán a felsőfokú mezőgazdasági technikumban szerzett bizonyítványt, szakmai tudását a tanácsakadémián bővítette. Nyílt volt és őszinte, mindenki nyelvén értette a panaszt, és biztatását mindenki értette.

Bizalommal fordultak hozzá az emberek. Ez volt a jelszava: emberközpontú ügyintézés. Nagy volt az ügyfélforgalma. A vállán cipelte mások gondját is. Ennek köszönhette, ha cinikus akarna lenni, elmondhatná, hogy ez volt a veszte: megválasztották országgyűlési képviselőnek. Rekordideig: 1971-től a rendszerváltásig 4 ciklusban volt országgyűlési képviselő. Képviselői munkájának is köszönhető, hogy megépült Tunyogmatolcsnál a vasúti és a közúti híd, és megerősítették, korszerűsítették a Mátészalka és Zajta közötti vasútvonalat. Sokat fáradozott Fehérgyarmat várossá válásáért. Szomorúan emlékszik az 1970-es árvízre, de szívesen emlékszik az újjáépítés sikereire. Az egyéni és a kollektív sikerekre. Napi 15-20 órát dolgozott ezekben a hetekben, hónapokban. Mint a térség „házigazdája” hazai és külföldi vezetőket fogadott, korabeli fényképek őrzik, hogy ott volt a gáton. Jelképesen, és a szó igazi értelmében is. Neki is köszönhető, hogy ha araszolva is, de sokat fejlődött a szatmári térség.

(Szatmári Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1994.)