Fehérgyarmat

Az ezredforduló férfimodellje szintes házat tart, hozzá márkás kocsit, abban rádiótelefont, és alig van otthon, hiszen állandóan az üzlet után jár. És olyan Ki Ha Én Nem alak. Legalábbis hajlamosak vagyunk ilyennek képzelni, amíg nem találkozunk közülük olyannal, aki − bár a felsorolt külsőségek egyeznek − mégis egészen más…

A tágas nappaliba alig hallhatóan érkezik meg egy, a negyvenes évei elején járó, lehengerlően egyszerű férfi. Nem néz ki megváltónak, mindenhatónak és filmsztárnak sem. Lényéből derű sugárzik.

− Ez a kép azt hiszem jó lesz − teszi vendége elé rövid keresgélés után azt a felvételt, amin falusi futballpálya korlátjára támaszkodva néz a lencsébe egy napsütötte vasárnapon. − Igaz, nem a legújabb, de rólam szól.

− Szerencsen születtem, és egész fiatalon az NB III-as Borsodi Volán játékosa voltam. Lehet később magasabb szinten is megfeleltem volna, de másként alakult az életem. Később Tyukodon, meg Rozsályban is fociztam, de a munkát, a pályámat akkor már fontosabbnak tartottam.

Ez a pálya már nem az a pálya volt…

…hanem a műszaki pálya. Miskolcon érettségiztem 1970-ben, onnan Nyíregyházára a Mezőgazdasági Főiskola gépész karára jelentkeztem. Aztán jött a szerelem, a házasság. Két hónappal a diplomázás előtt, 1974-ben nősültem. A kollégiumban adtak egy szobát. Romantikus volt. Azóta már a gyerekeink is felnőttek. Éva 18, László 19 éves.

Jött a pályakezdés a „pályán…”

− Tyukod, aztán Rozsály és Gacsály. Üzemmérnöki munkakör a tsz-ben, majd két szövetkezet műszaki főmérnöki feladatának ellátása az iparszerű kukoricatermelési rendszer kialakításában. Közben beiratkoztam a Gödöllői Agrártudományi Egyetem gépészmérnöki karára.

− Aztán gazdaságpolitikai beosztás következett: ’79-től a fehérgyarmati pártbizottság munkatársaként részt vehettem abban a folyamatban, ami végül a várossá váláshoz vezetett.

Lehet, hogy ezt más finoman elhallgatta, vagy megkerülte volna…

− Szégyellni vagy tagadnivalóm nincsen. Mellesleg abban az időben már korántsem ideológiai, hanem szakmai szempontok alapján döntöttek a politikai apparátusok kiválasztásánál.

Mi volt akkor a legfontosabb?

− Természetesen a munkahelyteremtés. Ekkor jött létre többek között az ikladi központú Ipari Műszergyár villanymotorüzeme, ahova 1982-ben kijöttem a pártapparátusból. Szívesebben vettem részt az ipartelepítés gyakorlati megvalósításában, mint politikai vezérlésében.

A támogatási lehetőségek kihasználásával az Ipari Műszer ’88-89-re közel négyszáz főt foglalkoztató üzemmé, Fehérgyarmat legnagyobb gyárává fejlődött.

Kiderül az is, hogy Gyarmatról utazgatva nemcsak Gödöllőn, hanem később Budapesten is szerzett egy másik, egy közgazdasági diplomát a műszaki egyetem gazdaságmérnöki karán.

Hangszíne is megváltozik, amikor a munkásokról, a régi szakikról, mai kollégáiról, az együtt megélt élményeikről beszél.

− A körülöttem dolgozó munkásokkal emberileg és szakmailag egyaránt tiszteljük egymást. Én számíthatok rájuk, ők számíthatnak rám.

Amikor a vállalat felett gyülekezni kezdtek a felhők, hívták igazgatónak, vezérigazgatónak is a központba. Az ajánlat csábítóan hatott, de ő addigra túl volt az elvágyódó korszakán. Fehérgyarmaton teremtett gyárat az itteni emberekkel!

Közben Ikladon eldöntötték: elviszik a gépeket, elviszik a munkát Gyarmatról, ami lényegében egyenlő lett volna az üzem bezárásával.

− Gyáregységként dolgozva is teljes önállóságra törekedtünk, ezért elérkezettnek láttuk az időt a cselekvésre: minden kapcsolatot megmozgattam, munkatársaimmal együtt üzleti terveket készítettünk, mert elhatároztuk, hogy innen egyetlen gépet, egyetlen terméket nem visznek el! Hiszen akkor miért tanultak az emberek. Az itt dolgozók egész élete ebben a gyárban van, aminek együtt kezdtük a történetét.

És létrejött az önálló kft., majd egy pesti vállalkozó tulajdona lett a gyár, akivel zavartalan az együttműködés. Lehet, az lett volna az igazi, ha ők veszik meg a céget, de ahogy fogalmazott:

− Ez olyan lett volna, mintha olyan vásárol autót, akinek benzinre már nincs pénze. A reálfolyamatokat érzékelni kell.

A privatizáció csak ott fordul a visszájára, ahol az új tulajdonos bezárja a megvásárolt gyárat, vagy átalakítja raktárnak, az embereket meg szélnek ereszti. Náluk ilyen probléma nincs. Dolgozunk. Készülnek a fűnyírók, villanymotorok, kézszárítók, szivattyúk, mosógépmotorok.

A kft. neve FEVILL Electric. De át lehetne keresztelni akár GOLDVILL-ra vagy GOLD Electric-re. Mert a gold ugyebár azt jelenti: ARANY. Egy ilyen összetétel fejezné ki a céget leginkább. A szó mindkét értelmében.

(Szatmári Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1994.)