Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Úrr Géza
Nyugalmazott tsz-elnök,
Tisztaberek
Ha valaki a tisztabereki Úrr Géza élettörténetét hallgatja, rögvest az juthat eszébe: ezzel az emberrel minden megtörtént, ami a viharos magyar történelemben az elmúlt évtizedek alatt megtörténhetett. Ha az ország sorsa jó irányba haladt, az ő élete is könnyebbnek mutatkozott, ha pedig nehezült a helyzet, neki is megszaporodtak a gondjai…
Úrr Gézának már apái, szépapái is Tisztabereken éltek, s mint a házi családfakutatásból kiderül, ebben a faluban két Úrr família is létezett, akik később benősültek, beházasodtak egymás családjába.
− A nagy világgazdasági válság után születtem, nem volt valami fényes gyermekkorom − kezdi a bemutatkozást a ma is erős, jó kiállású beszélgetőpartnerem, miközben beljebb invitál a takaros porta tisztaszobájába, ahol a falakon az elődöké mellett ott vannak a jelen, no meg a jövő generáció fényképei. − Akárcsak a többi gyermek annak idején, én is használtam és hordtam a házilag készült ruhadarabokat, a kézzel szövött nadrágokat, az anyám által varrt ingeket.
Abban a szerencsében lehetett részem, hogy velem kezdődött a nyolcosztályos iskola. Az én korosztályom volt az első, aki nyolc évig koptathatta az iskolapadot, de a fiatalkori jó világnak hamar vége szakadt, mert jött a háború. Szerettem volna továbbtanulni, s ebben engem a tanítóm is támogatott. Mint a szegénysorsúak legtöbbjének, nekem is a tanítóm jelölte ki az iskolát. A szatmárnémeti reáliskolába íratott be, de közbeszólt a történelem.
Úrr Géza húszévesen lett katona, s ahogy a nyolcosztályosok között az első csoportba tartozott, úgy lett első abban is, hogy vele kezdődött a hároméves tiszthelyettesi képzés a hadseregben. Megragadta az alkalmat, már csak azért is, mert némi fizetést is kapott.
Megbecsülték, lehetett volna katonatiszt, kapacitálták is éppen eleget, ő azonban visszavágyott a falujába. 1953 őszén leszerelt, közvetlenül azután, hogy szülei levélben értesítették: Nagy Imre reformjára visszakapták a földjüket, és tizenkét hektáron kezdték el újra a gazdálkodást. A jó világ megint csak nem tartott soká, ’59-ben belépett a téeszbe. Tapasztalatokért nem kellett messzire mennie, mert a tsz-elnök előtte is jó cimborája volt, a szomszédjában lakott, s Úrr Gézából előbb munkacsoport-vezető, később főkönyvelő lett.
− Tsz-elnöknek akartak megválasztani, de az elnököt szerettem, becsültem, nem akartam elébe vágni. Elnökhelyettessé választott a közgyűlés, az is voltam 1980-ig.
Aztán mégis elnök lett belőle, és 1990-ig a tsz első embere maradt. Amikor betöltötte a hatvanadik évet, nyugdíjba ment. A szövetkezet ma is talpon van, mint Úrr Géza mondja: „küszködnek az adóssággal és az összes bajokkal.”
Hiba lenne azt hinni, hogy beszélgetőtársunk nyugdíjasként korábbi életéből bármit is feladott, igazi nyugdíjas módra viselkedik. Nem nyugszik ő egyetlen pillanatra sem. Reggeltől estig dolgozik. Teheti, hiszen egészséges, jó erőben van, s gyermekkora óta munkához szokott. ’92-ben − mint mondja, az új rendszerben − ismét kivette a régi, családi birtokot, a tizenkét hektár földet, s ma azon gazdálkodik. Kukorica, őszi búza, napraforgó kerül a földbe. Mivel Tisztabereken nagy hagyománya van az uborkatermesztésnek, ebbe is belefogott.
− Van tennivalóm, láthatja. Amit lehet, magam végzek, és amire csak módom van, gépesítek. A napszámos munka nem munka, igaz, időnként elkél a segítség.
Bár aktív korában párttag és tanácstag egyaránt jó ideig volt, sőt, a megyei szövetkezetek szövetségében is aktívan közreműködött, és a politizálástól ma sem tud elszabadulni. Figyelemmel kíséri az ország és a világ eseményeit, néha elégedett, néha vitatkozik.
− Úgy váltam el 1990 februárjában a tsz-től, hogy nem maradt bennem keserűség. A párt akkorra már megszűnt, feloszlott, nem kellett vezekelni senki előtt. Ma már nem vállalok semmiféle funkciót, de szívvel-lélekkel támogatok minden olyan embert, akiről azt látom, hogy segíteni tudja a falut. Nemrégen például gazdaköröket szerveztünk, ahol a régi tsz-formát felváltva, továbbra is közösen gazdálkodunk. Együtt műveljük a földeket, kinek ilyen, kinek amolyan gépe van, közösen vesszük a vetőmagot, nem egymás ellen, hanem egymás hasznáért dolgozunk. A kertemben 180 almafa ad munkát rendszeresen, higgye el, egyetlen percre sem unatkozom.
Úrr Géza szavait hallgatva az ember teljesen bizonyos lehet abban, míg él és mozogni bír, a gazdálkodást, a földművelést nem hagyja abba. Mindene a falu, s génjeiben a szülőktől örökölt kitartás a legjellemzőbb erő. Jöhetnek rosszabb évek, sűrűsödhetnek időnként a bajok, a magafajta ember nem adja fel.
Még idős fejjel is a jövőt építi, s a hasznot tisztességgel megosztja gyermekei között. Fia villamosmérnök, lánya számviteli vezető egy debreceni üzemben. Legnagyobb öröme az Úrr családnak, ha a gyönyörűen gondozott, takaros portán a família apraja-nagyja együtt lehet.
(Szatmári Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1994.)
Hasonló
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése