Bodó Ida

Nyugdíjas,

Tisztaberek

szszn_12-190_bodo_ida.jpgNapjainkban ismét megtöltődik tartalommal a kifejezés: zászlóanya. Az ezredfordulón a kormány minden településnek zászlót adományozott. Ennek átadása a legkisebb faluban is ünnepnapnak számít. Így történt ez a közel 700 lelkes szatmári Tisztaberek községben is.

Az emberek többsége ide született, itt élte le mindennapjait. Kifejezetten mezőgazdasági terület. Ipari létesítmény távol-közel alig van. Arra kell tehát törekedni, hogy a növénytermesztés, állattenyésztés és gyümölcstermesztés lehetőségeit a lehető legjobban lehessen érvényesíteni. A 2001. június végi ünnepségen először volt kormánytag vendége Tisztabereknek. Az ünneplők egyike Bodó Ida testületi tag volt, aki a zászlóanya szerepkört is betöltötte.

– A legutolsó képviselő-testületi ülésen tudtam meg, hogy rám esett a választás. Én soha nem vágytam a szereplésre, hírnévre. Azzal érveltek a testületi tagok, hogy ezt a feladatot annak kell vállalnia, aki tett a községért.

Bodóék a helyi szövetkezetben dolgoztak. Egy idősebb és egy fiatalabb fiúval együtt nőtt fel a családban. Arra törekedett, enyhítve édesanyja terhein, minél többet segítse a fiúkat. Bátyja két évvel idősebb, öccse 10 évvel fiatalabb. Mindkettőjüknek családja van, s valahogy ők jelentették számára is a családot. Bodó Ida a hatvanas évek elején kezdte tanulmányait a fehérgyarmati Petőfi Sándor Közgazdasági Technikumban. Még napjainkban is többen vannak olyan könyvelők, statisztikusok, tervezők, akik akkor indultak

– Alig 18 évesen kerültem vissza szülőfalumba. Csak addig voltam távol, amíg Fehérgyarmatra jártam, hiszen akkor még felső tagozat is működött Tisztaberek község általános iskolájában. A képesítőt követően is igyekeztem lépést tartani a szakmai változásokkal. A helyi termelőszövetkezetben örömmel fogadtak. Az első perctől kezdve fontosnak tartották a munkámat. A szövetkezet akkor közel 1400 hektár területen gazdálkodott. A hagyományos formában növénytermesztés, állattenyésztés és a gyümölcsös adott munkát az embereknek. A könyvelésben volt tennivaló, s a rá jellemző precizitással igyekezett mindig naprakész lenni.

– Örömmel segítettem a falubelieknek. Munkám során napi kapcsolatba kerültem az emberekkel. Fiatal korom ellenére többen, többször kértek segítséget. Ügyes-bajos gondjaikkal bizalommal kerestek meg, munkaidőn kívül is. Nagy örömömre szolgált, ha a hozzám fordulók ügyében sikeresek voltunk.

Mindig fontosnak tartotta a mások boldogságát is. Különösen igaz ez szüleire, testvéreire. Nem érezte magát mártírnak, de szinte kötelességének érezte a testvérei gyermekére való odafigyelést, törődést. Nagyra értékelte azt a régi barátságot, ami egy korábban Tisztaberken, napjainkban a fővárosban élő családhoz fűzte. Ha kimozdul a faluból, ez a testvére Miskolcon élő gyerekéhez vagy öccse fehérgyarmati csemetéihez történik. Nem szívesen hagyja itt a kedvelt térséget, Tisztaberek lakóit.

– A mai napig is megkérnek hivatalos ügyekben adjak tanácsok, írjak kérelmet vagy éppen töltsük ki az adóbevallást. Második ciklusban vagyok önkormányzati képviselő a Munkáspárt színeiben. Közel harminc évig dolgoztam. 1994-ben leszázalékoltak. Most lett 26 ezer forint a nyugdíjam. Egyedül vagyok. Az ősi portán én maradtam. A gyümölcsöst, a kertet igyekszem gondozni. Most uborkával is foglalkozunk. Az öcsémékkel közösen. Sok a munka a kertben. Általában hajnali ötkor kelek. A baromfi ellátása után az uborkásban folytatódik a nap. 300 méter kordonos uborkával foglalkozunk. A hozzánk legközelebb eső átvevő helyen tudom értékesíteni. Háztáji szekérrel viszem el. Nem csalódtam bennük. Ismerem őket még a tsz-időkből. Az így kapott szerény összegből jut némi kiegészítés a napi megélhetéshez.

Bodó Ida Tisztaberken kereste és találta meg a boldogulás útját. Megtalálta, hiszen tisztelték, tisztelik a falubeliek. Szeretik testvérei és hozzátartozóik. Egyöntetűen döntött úgy a képviselő-testület, hogy Bodó Ida álljon ott a zászlónál a neves eseményen, és kössön szalagot azok nevében, akikért sok-sok éve dolgozott szívvel-lélekkel. Jellemző, hogy az ünnepi percekben is a közösség problémáiról szólt. Legfontosabb feladatul a munkahelyteremtést jelölte meg, hiszen a községben jelentős számban élnek a roma kisebbséghez tartozók. Az ő gondjaik megoldásához nem elegendő saját és a képviselőtársak jó szándéka. Terveiben szólt az úthálózat további fejlesztéséről, hiszen valahol ez is vonzhatja a vállalkozókat a faluba. A krónikásnak megadatott az ezredfordulón, hogy tucatnyi zászlóátadási ünnepségről adhatott hírt. Megfigyelhette a közszereplőket. Bodó Ida nagyon vonakodott elvállalni e megbízatást. Úgy vélte viszont, hogy testületi tag társai akaratával nem illik ellenkezni. Kezdetben az ünnepségen is csak az illem tartotta ott. A helyiek megelégedésére ottmaradt (az uborka szedése egy kicsit későbbre maradt) s örömmel tapasztalhatta, hogy idősek és fiatalok kitüntetett bizalommal fogadták. Úgy, ahogy érdemelte azoktól, akikért dolgozott.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 12. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése