Tunyogmatolcs

A szatmári térség gazdálkodóinak többsége ismeri Fecske Lászlót. E bővített mondat mögött ott van több évtized szorgalma, kitartása. A kis szatmári község, melyet ma alig fél ezren laknak akkor is a mezőgazdaságból próbált megélni, amikor 1942. augusztus 4-én Fecske László megszületett. A szülők növénytermesztésből és állattenyésztésből éltek illetve nevelték a négy fiút és az egy leányt. Akkor még nyolcosztályos iskolája volt a falunak. Természetesen itt igyekezett bizonyítani, ami sikerült is. Így középfokú tanulmányait Egerben folytatta. Tizennyolc évesen kertész szakképesítést szerzett, majd Mátészalkán a mezőgazdasági technikumban egészítette ki tanulmányait.

– Egy évvel később a Fehérgyarmati Állami Gazdaság nagymezői kerületében kezdtem, gyakornokként. Itt főleg a faiskolában szereztem gyakorlatot. Később a csaholci területen folytattam. A 142 holdas gyümölcsös munkáit irányítottam. Az otthonról hozott tapasztalatokat kiegészítve az iskolai tanulmányokkal és a gyakornoki élményekkel – igyekeztem hasznosan végezni a rám bízott feladatokat.

Egy fiatalember életében – hosszú időn keresztül – elengedhetetlen fontosságú volt a sorkatonaság. Amikor 22 évesen leszerelt, visszavárták a Fehérgyarmati Állami Gazdaságba. Addigi munkája elismeréseként a központi gyümölcsösbe került. Fél évtizeden keresztül irányította a kertészeti brigád munkáját. Az állami gazdasági évek alatt sok neves szakember közvetlen munkatársaként dolgozhatott. Szerénységével, segítőkészségével sok barátot szerzett.

– 1967-ben nősültem. Feleségem Fülöp Magdolna. Az esküvő után Tunyogmatolcsra költöztünk. Innen jártam be a Fehérgyarmati Állami Gazdaság központi gyümölcsösébe. Közben az ÁG szerkezetében, irányításában is változásokra került sor illetve hívtak Tunyogmatolcsra. Hazajöttem 1969-ben. A tunyogmatolcsi Új Élet Tsz-ben lettem főkertész, majd a két tsz egyesülését követően központi agronómus. Lányunk, Ildikó, 1970-ben született.

A szatmári térség lakói tudják, hogy 1970 nem múlhat el nyomtalanul az itt élők emlékezetéből. Különösen igaz ez Tunyogmatolcsra. E térségben szakadt ki jobb oldalra a Szamos, de végig komoly veszélyben volt a falu. A bajban kovácsolódnak össze az emberek igazán. Itt bizonyította a „fülesdi bekerült”, hogy időközben tunyogmatolcsi lett, és fontosnak tartja, hogy megmeneküljön az ár elől, illetve boldoguljon, gazdagodjon a falu. Akik ma járnak a szatmári falvakban épületeket, utcaneveket találnak, melyek egyértelműen emlékeztetnek ezekre az évekre. Az évtized végére már tapasztalható volt, hogy gazdálkodásunkban szemléletváltásra kerül sor. Egyre több jel mutatott arra, hogy a termelőszövetkezetek szerepe, sorsa megváltozik. Talán ez is motiválta, hogy 1981-től a Fehérgyarmat és Vidéke ÁFÉSZ dolgozója lett.

– Itt a termeltetés mellett komoly feladatot adott a felvásárlás. Az osztály vezetőjeként a valamikori fehérgyarmati járás szinte minden településén megfordultam. Ekkor ugyan még az alma volt a meghatározó, de felvásárlóink a méztől a meggyen át a dióig mindennel foglalkoztak. A szövetkezet vezetői el tudták érni, hogy a termelő mindig időben megkapta a pénzét. Tudtunk segíteni maggal, fóliával egyéb „előlegekkel”. Magam úgy próbáltam segíteni, hogy gyarapítandó ismereteimet 1989-ben felsőfokú szakvizsgát tettem felvásárlási és termelésszervezés szakon. Mindezek az ismeretek későbbi munkámban is sok segítséget jelentettek. 1995-ben műtéten estem át. Az egészségi állapotom megromlott. 1996-ban nyugdíjas lettem. A Fehérgyarmat és Vidéke ÁFÉSZ-től azonban nem szakadtam el. Megszereztem a Munkavédelmi Technikusi Oklevelet. Részmunkaidőben számít rám az ÁFÉSZ vezetősége. A Szövetkezet munkavédelmi vezetőjeként tevékenykedem.

Helyben bekapcsolódott a gazdakör munkájába, ahol 1996-ban megválasztották a közösség elnökévé.

– Sokat jelentett, hogy munkájukat felelősséggel végzők kerültek az elnökségbe. A tunyogmatolcsi gazdálkodók is megértették, hogy ez a civil szerveződés jó lehetőséget kínál a szakmai továbblépésre éppúgy, mint a közösségben rejlő kedvezmények, pályázati lehetőségek kihasználására. Jó kapcsolatot alakítottunk ki a nagy növénynemesítő cégekkel, de növényvédő szerek gyártóival, forgalmazóival is. Sikerült olyan megmozdulásokat szervezni Tunyogmatolcson, amik kivívták nemcsak a falubeliek, de a térségbeliek elismerését is. Különösen eredményes együttműködésünk a Kiskun Kutatóközpont főigazgatójával, prof. dr. M. Samir Rady-val. A régi tsz-telepet professzor úrék megvásárolták. Itt különösen a Kiskun-hibridek forgalmazásával, a kukorica felvásárlásával juttatják előnyös helyzetbe a szatmári gazdákat.

Fecske László napjainkban a családi gazdaságban is munkálkodik, de gazdaköri elnökként – tagként szívesen segít a hozzáfordulóknak, miként tette ezt korábban is, és örül unokája – Kelemen Eszter – jó tanulmányi eredményének.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 10. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)