Penyige

A képzeletbeli történelemkönyvet fellapoztuk az elárvult szövetkezeti székház elnöki irodájában. Mintha megállt volna az idő Penyigén, pedig sokkal jobb napokat látott a mezőgazdasági szövetkezet. A fénykorát az 1980-as években élte, amikor 500-an vallották második otthonuknak a termelőszövetkezetet. Akkor háromezer hektáron gazdálkodtak, a növénytermesztés hagyományosnak számított: búzát, árpát, kukoricát, napraforgót termesztettek. A 800 hektárnyi gyep az állattenyésztési ágazat egyik jelentős bázisa volt, a juhászat és a tejelő tehenészet komoly bevételt hozott az itt élő gazdáknak. A kapitalizmus csíráiban akkor mutatkozott meg, amikor a háztáji gazdaság fellendült. Főként sertést tartottak és adtak le. Megbízható, kiszámítható jövedelem birtokában tervezhették az itt élők a jövőjüket.

Rosszkor került pozícióba a magát barázdában járó elnöknek valló Végh Endre – aki mosolyog a politika és a történelem félreértésén. 1993-ban, amikor másutt a dörzsölt zöldbárók a saját pecsenyéjüket sütögették és kivásároltak minden értéket a közösből, majd a magántulajdon szentsége és sérthetetlensége címszóval megalapozták a zsíros jelent. Végh Endre még akkor is bízott a fejlődésben, amikor a környéken már bebizonyosodott, hogy széthordták a közös vagyont, ebek harmincadjára mentek állattartó telepek, gépműhelyek, jövedelmező melléküzemágak és a főprofilt adó alaptevékenység sem számított már megélhetésnek.

Jelenleg huszonnégyen dolgoznak a szövetkezetben, zömében növénytermesztéssel és szolgáltatással foglalkoznak. A kereskedelem csak kisebb mértékű árbevételt ad. A kömörői és a mándi telepet eladták a Transit-Food Kft.-nek és jelenleg libatenyésztéssel foglalkozik benne az új cég. Az irodaépület falait még mindig az egykori fotók, zászlók, oklevelek, elismerések díszítik, a megélt történelem relikviái, amelyek a kései utókornak bizonyára korhű dokumentumként mutatják be a szocializmus évtizedeit. A jövő az állam döntésétől függ.

Ha eladja az üzletrészét, még könyvelhetne el nagyobb bevételt a szövetkezetben. Ám a faluban nincs olyan tehetős vállalkozói réteg, amely komoly vevőként partner lehetne erre.

Ameddig a családi emlékezet őrzi az ősöket, mindenki penyigei születésű és földműveléssel teremtette elő a család kenyerét a Végh famíliában. Így rendelte a sors ezt Végh Endre életében is, aki 1951. január 3-án született a faluban. Édesanyja, lánynevén Balku Ilona, akkor a család összetartásán fáradozott és nem vállalt állást. Ma 74 éves. Az édesapa, Végh Endre, szintén nyugdíjas, egy évvel idősebb asszonyánál. A tsz-elnök még gyermekkorában kiszemelt egy szép kislányt Kondor Irén Ibolya személyében, megvárta, míg felnő és a főiskolai felvételi után oltár elé vezette.

Házasságukat két gyermekkel áldotta meg az ég. Zsuzsanna huszonöt éves, a Pannon Lapkiadó Vállalatnál dolgozik Budapesten, és újságíróként szeretné folytatni munkáját. László huszonkét éves, a Debreceni Agrártudományi Egyetem harmadéves hallgatója. Vajon ő visszajön-e a szülőföldre, még kérdés.

Végh Endre a fehérgyarmati Zalka Máté Gimnáziumban érettségizett 1969-ben, majd a keszthelyi felsőfokú technikumban szerzett növényvédelmi üzemmérnöki oklevelet: menet közben ugyanis főiskolai kar lett az intézmény. 1972 nyarán a Zöld Mező Termelőszövetkezetben helyezkedett el gyakornokként. Leszerelése után nevezték ki növényvédelmi ágazatvezetőnek. 1979-ben feljebb lépett a ranglétrán, már az egész növénytermesztési ágazat irányítását őrá bízták. Mindkét szakterületet éveken át Végh Endre vezette. Elnökké 1993-ban választották meg.

A termelőszövetkezeteket tömörítő szakmai és érdekvédelmi szervezet, a TESZÖV már a szocialista érában igyekezett szakmai kitekintésre lehetőséget adni a kiemelkedően dolgozó vezetőknek. Főként nyugati, fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokba szervezték a tanulmányutakat. Végh Bandi így jutott el Németországba, Ausztriába, Franciaországba.

Mint mondja, neki az tűnt fel elsőként, hogy sokkal szervezettebbek voltak a kinti szövetkezetek, ahol a vonatkozó törvényeket szigorúan betartották. Ha valaki nem így cselekedett, például nem ott adta el a megtermelt árufélét, ahová a megkötött szerződésben rögzítették, nemhogy másutt nem vették át a termékét, hanem még a szakmai szervezetükből is kizárták. Magyarul ellehetetlenült volna bárki nyugaton, ha a játékszabályokat nem tartja be. És éppen erre utal az elnök úr: mi még éretlenek vagyunk az európai uniós gondolkodásra…

Végh Endre is kapott számos elismerést a TESZÖV-től és még Kiváló Termelőszövetkezeti Elnök is lett. Az igazi elismerés azonban az lenne, ha a jobb napokat látott tsz mai jogutóda és a helybeli gazdák gyarapodnának, hogy sikerrel startoljanak az uniós versenyben. Ezzel kapcsolatban azonban csak a reményt ápolja az elnök, aki a végtelen róna szabadsága után a zempléni hegyekben vett kis házban gondolkodik múltról, jelenről és jövőről.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 17. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)