Juhász József

Vállalkozó

Penyige

Juhász József IMG_9175.jpgBálint bácsi, ezt a két fiút el ne engedje Vásárhelyre, mert felgyújtják a városházát! Ha a szomszédasszony mondta volna, akinek a gyerekek sok borsot törtek az orra alá, akár legyinthetett volna a két siheder apja, de Kormány Margit már akkor se volt akárki, ma pedig messze földön ismert és becsült helytörténésze a községnek.
– Eleven? Csintalan? – keresgeti a hosszú idő távolából már megszépítő jelzőt Juhász József. – Hát volt velünk baja a tanítónőnek, kétségtelen – zárja le a témát, és hozzáteszi – felnőttként nagyra becsülöm őt, és megértem akkori indulatos szavait.
Bálint bácsi – ma már nyugodtan mondhatjuk – helyesen döntött, amikor a hódmezővásárhelyi szakmunkásképzőbe adta továbbtanulásra a fiait. A Metripond fehérgyarmati gyárában tárt karokkal várták a mérlegkészítésnél nélkülözhetetlen szakmával rendelkező fiatalembert. A gyár a város, a társadalmi rendszer változott, a pontos mérés igénye azonban állandó maradt. Tanúskodik erről az a mosolygós arc, aki minderről beszél. Az életút azonban ennek ellenére csak erős túlzással volna egyenesnek nevezhető. Mi több, kanyargósabb, mint errefelé Szatmárban a folyók bolyongása.

– “Csak ámulok és bámulok”, forgatta önéletrajzom lapjait Hamar Péter tanár úr, amikor a 2007-ben letett érettségi előtt ennek a megírása volt a feladat – idézi azokat a perceket, amikor a többiek leadták a néhány soros műveiket, és utánuk az övét olvasta a meglepett pedagógus. A Móricz életrajz évszázados titkait és fordulatait feltáró Hamar Péter azt gondolhatta: még író sem kell ahhoz, hogy regény szülessen.
– Szüleim mind a ketten válás után voltak, amikor egybe kerültek – kezd bele a történetbe, és jóindulatúan figyelmeztet, nehéz lesz követni. – Édesanyám öt, édesapám négy gyereket hozott, és mi pedig még öten lettünk. Én 1955. január hatodikán jöttem a világra. Három húgom és egy bátyám született.
Kapaszkodok a tollamba, és gyors fejszámolás után mondom is a végeredményt. Persze, hogy nem stimmel
– Tizennégy – neveti el magát. Könnyű neki, fejből tudja. Azt gondolom, túl vagyunk a nehezén, de megint szól, koncentráljak.
– A feleségem, aki ma is életem párja, az első gyermekem anyja.
Mi ebben a bonyolult, kérdezem magamban. Közben mintegy illusztrációként egy mosolygós szőke asszony kávét hoz az árnyas szobába, ahol beszélgetünk.
– Viszont nem ő volt az első feleségem – pillantása a jegyzeteimre esik, mondja hol értettem rosszul a továbbiakat, de én már akkor eldöntöttem, csak a végeredményt írom le. A Bálint bácsi fia egy regényes élet második felében hét szép gyermek és két unoka büszke apjaként, nagyapjaként éli a mérlegkészítő és azok szervizéért felelős Triéder Kft ügyvezetőjének kiegyensúlyozott életét.
– Farkastörvények jönnek, mindenki készüljön a legrosszabbra – igazította el a Metripond vezetője a rendszerváltás után a dolgozókat. Juhász József és két társa azonban inkább valami jobbra készült. Magamban fellélegzek, mert úgy érzem rossz fényt vetett rám, hogy nehezen boldogultam a családtörténettel.
– Hárman voltunk, innen a Triéder – adja magyarázatát a névnek, és villantja meg műszaki műveltségét. – Hamarosan ketten maradtunk Józsa László kollégámmal, akivel ma is együtt dolgozunk. Én vagyok a többségi tulajdonos és az ügyvezető.
A Triéder kft-ben tulajdonképpen ott folytatták, ahol a Metripondban abbahagyták. Hitelesítés, karbantartás, szerviz… , de építenek is mérleget, akár hatvan tonna kapacitásút is. Ez utóbbit már nehezen tudom elképzelni, de hozzáteszi, 120 tonnás vasúti mérleg karbantartása sem okoz nehézséget számukra.
Hiányszakma az övék, így kiegyensúlyozott az üzletmenet. Naprakészen tartott tudással haladnak a korral. A hatodik X-ben letett érettségi sem véletlen. Lépést kell tartani a digitális korral, a számítógéppel, ami nélkül ma már nincs se mérleg, se mérés. Egy alkalmazkodó, a problémában a megoldást kereső ember képe bontakozik ki előttem a magánélet és a szakmai pálya részleteiből.
– Tuzséron az Erdértnél egy nagy hídmérleg építésénél a megrendelő óhaja az volt, hogy a két szép tujafáját. meg kell menteni. – említ egy esetet. – A megrendelés nagy, a szokatlan kívánság jelentéktelen. Fogtam az ásót, és odatettem a fácskákat, ahová kérte…
Mint régen, ma is járják a keleti országrészt, mindenütt elégedett megrendelőket hátrahagyva. Útközben arra gondol, mindent, amit tesz a családja boldogulásáért, gyermekei előrejutásáért cselekszi. Faluja számon tartja. Részt vesz a közéletben, a futballcsapat nagyon sokat köszönhet neki.
A tanítónő, jól tette, ha aggódott a két fiúért, meg Vásárhelyért, de ma már büszke lehet egykori tanítványára. Igaz ugyan, hogy leégett a városháza annak idején a csongrádi városban de nem a két Juhász gyerek gyújtotta fel.

(Északkeleti Almanach 28. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2012.)
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése