Fehérgyarmat

Már felvették a mátészalkai gimnáziumba, amikor 1955. szeptember elsején nagyot dobbant Balogh Zsigmond szíve: az akkori népbolt vállalat tanulókat keresett, és lehetőséget kínáltak neki is. Mindig is a kereskedelem, az áru adása és vétele jelentette számára az igazi játékot. Így volt ez gyerekkorában és ma, amikor a fehérgyarmati áruház igazgatója, most is ezen a területen érzi otthon magát.

Fehérgyarmaton született 1941. augusztus 6-án. Édesapját kőművesmesterként tisztelték, édesanyja a háztartást vezette. Piroska nővére a helyi ruhaipari ktsz-ben vasalta a szebbnél szebb holmikat, de már nyugdíjas éveiben jár. A két testvér ugyanis 17 év különbséggel jött a világra.

Mivel a szülők nemigen szóltak bele a gyerekek életútjának megválasztásába, Zsigmond őszintén örült, hogy sikerülhet szíve vágya, és kereskedő lehet. Előbb tanuló, majd eladósegéd. Szépen emelkedett a ranglétrán, s hamarosan a földműves szövetkezet központjában rábízták a ruházati előadói munkakört. Tizennégy község ellátását igyekezett szervezni a hivatal, a szövetkezet eszközeivel. Többféle feladatkört látott el, a legmagasabb beosztása a kereskedelmi főosztályvezető-helyettesi tisztség volt.

Fehérgyarmaton a nagyáruházat 1966-ban nyitották meg a vásárlók előtt, és a húsz esztendővel azelőtti módszerek már nem feleltek meg az egyre igényesebb vásárlóknak. 1987. január elsejét írták, amikor Balogh Zsigmondot kinevezték áruház-igazgatónak. Harminc beosztottat irányított, és a város mellett jelentős számú település ruházati áruellátását szervezte. Az 1400 négyzetméteres eladótérrel, csak ruházati profillal működő áruház dinamikusan növelte a forgalmat egészen 1992-ig. A növekedés mérséklődése, stagnálása nemcsak a konkurencia megjelenésével magyarázható. Az emberek egyre kevesebb pénzből éltek, s kenyeret muszáj venni, a ruha ráér.

− Nem is baj, hogy megszűnt a korábbi monopolhelyzet a kereskedelemben − fejtegeti Balogh Zsigmond. − Évek hosszú során át egyféle munkaruhát ismertünk. A konfekcióruhát egy szállítótól kaptuk. Most legalább húsz partnertől szerzünk be árut. Egy fajtából egy-két darabot, mert elsősorban a lányok, asszonyok nem szeretik, ha „visszaköszön” az általuk viselt darab a korzón. Épp ezért az ország minden részéből hozunk Fehérgyarmatra ruhaneműt, komoly partnerünk a Zalaegerszegi Férfiruhagyár, a Soproni Szőnyeggyár.

Megszűnt az a világ is, hogy ölbe tett kézzel várják a szállítót, hoz, amit akar. Balogh Zsigmond sokat utazik, hogy a helyszínen válassza ki a fehérgyarmati vevő szemével is kelendő ruhadarabokat. Mint mondja, sokkal több munka és utánajárás rejlik ma az eladási statisztika mögött, mint mondjuk 10-20 esztendővel ezelőtt. De a butikok szinte egyik pillanatról a másikra megjelentek és minden eszközt megragadtak a vevők elcsábítására.

Hogy mégse pártoljanak át a vásárlók, számos ötleten törik a fejüket: rendszeresek az akciók, az árleszállítások, s mindezekkel párhuzamosan csak a szolid árak mellett tudják értékesíteni a portékát. S ezt még továbbiakkal egészítik ki: ugyanis humánus hangnem, szolgálatkész magatartás, a vevő fontosságának hangsúlyozása nélkül képtelenség lenne talpon maradni az egyre erőteljesebb versenyt diktáló piacon.

Időközben levelezőn elvégezte a közgazdasági technikumot, és a felsőfokú áruforgalmi szakvizsga után átvehette az oklevelet Balogh Zsigmond. Az áruház, a törekvések ellenére sem képes a korábbi forgalmat lebonyolítani, ezért a fájdalmas létszámleépítésre is sor került.

Az áruházban és a kereskedelemben eltöltött évtizedek alatt igen sokat tanult emberismeretből az igazgató. Ismerősei, barátai, de még a hozzá először forduló idegenek is felismerték benne a mások ügyeiért fáradozó embert. Bizonyára ez is közrejátszott abban, hogy a 90-es választások idején önkormányzati képviselő lett. A testületi tagok pedig társadalmi alpolgármesterré emelték. A kommunális bizottságba is beválasztották. Noha Fehérgyarmaton az alapközműveket már lefektették, még mindig jócskán akad tennivaló. Csak egy példa erre a repülőtér ügye, amelyről indulatok nélkül kevesen tudnak beszélni Fehérgyarmaton.

Hiába az igazgatói beosztás, mint előrelátó kereskedő, Balogh Zsigmond állítja: többféle tevékenység jelentheti a négytagú család − két fiuk van − megélhetésének az alapját. Több vállalkozást hívtak életre, most például a forgácslapok, a bútorlapok eladása jelent új színfoltot.

Elégedett embernek érzi magát. A közösség érdekében kifejtett tevékenység pedig a segítés örömével ajándékozza meg. Ha a hosszú munkanapok mellett pihenésre is futja az időből, rejtvényt fejt, olvas, nyomon követi a napi politika történéseit.

(Szatmári Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1994.)