Dr. Szórádi Sándor

A Budapest Investment Zrt. vezérigazgatója,

Szamossályi–Budapest

szszb 22 ai Szórádi Sándor 2.JPGÉlete első nagy szerencséjének azt tartja, hogy olyan családban született 1951. március 15-én, amelynek feje köztiszteletben álló személyiség volt nemcsak Szamossályiban, hanem az egész szatmári síkságon. Szórádi Gáspár művelt, olvasott ember volt, „nyakas kálvinistaként” (évtizedeken keresztül presbiter és kántor) nem ismert kompromisszumot az elvekben, a munkában és a minőségben. Kiváló terménykereskedő volt – akit miután 1948-ban megfosztották e lehetőségtől –, földműves, majd tsz-dolgozó, később zöldség-gyümölcs felvásárló lett. Fiát magával vitte a különféle gyűlésekre és összejövetelekre, így Sándor hamar megtanulta a közélet legfontosabb szabályait apjától. Mindenekelőtt a toleranciát, hiszen együtt kellett élniük azokkal, akik elvették a terménykereskedő-igazolványt, akik „beléptették a tsz-be”, és azokkal, akik feljelentették 1956-ban.

Két nyelven beszélő háztartásbeli édesanyja – később ő is tsz-tag lett – „a család tűzhelyének” számított, gondoskodott róla és nővéréről, Erzsébetről, aki ma talajtannal foglalkozó kutatómérnök, Pesten él.

Gyermekkorának fontos elemét alkotta a falu, amely igazi közösségnek számított annak idején, és ahol az alapot az egymás iránti tisztelet jelentette. A második nagy szerencse az a szamossályi iskola, amelyben emelt szintű latin oktatás folyt már az 1800-as évek végén, és amelynek olyan kiváló – a szó igazi értelmében vett – néptanítói voltak, mint Endrédi Pál, Dienes Béla, Bíró Ferenc, Kondor József. Az ő tevékenységüket szinte kiegészítette a falu nagyszerű lelkésze, Szabó Béla.

Az otthon és az iskolában megszerzett átlagon felüli tudással gond nélkül teljesítette a debreceni Fazekas Mihály Gimnázium és Szakközépiskola által felállított követelményeket, az érettségi mellett autószerelő szakmát is szerzett. Világképe alakulásában fontos szerepet játszott a Református Kollégium szellemisége, a „debreceniség”.

A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Gépészmérnöki Karán „óriási professzoregyéniségek” – a Nobel-díjra is jelölt Gyarmati István, Lehoczki László, Huszár István, Szendrő Péter – gondoskodtak arról, hogy jól megtanulják a szakmát. Az egyetemen és a kollégiumban komoly ifjúsági élet folyt, amelyből már ő is bőven kivette részét.

Frissen végzett gépészmérnökként a Hajdúszoboszló Állami Gazdaságban kezdett, ahol fél év alatt üzemeltetési főmérnök lett. Itt tanulta meg az elkötelezettség, a szakmaszeretet és a tudás fontosságát és azt, hogy érvényesülni csak a szakmai profizmus és a tudományos elmélyültség alapján lehet!

Világlátása alakulásában meghatározó szerepet játszott Karcsay Károly a FAO főtitkára, aki szinte „belopta” látókörébe a világot.

Hamarosan a HBM KISZ-bizottság első titkára lett (1983-ig), mivel izgatta a kérdés, hogy hogyan csinálják a politikát, és élete harmadik nagy szerencséjeként – még ha áttételesen is – együtt dolgozhatott Fülöp János megyei párttitkárral, akitől megtanulta a politika mesterségét, a politikai bölcsességet. 1983-tól 1988 a KISZ KB gazdaságpolitikai titkáraként végigélhette a nagy átalakulás korszakát.

Munkája során olyan kiváló gazdasági szakemberekkel hozta össze sors, mint Marjai József, Faluvégi Lajos, Fekete János. Részt vett a rendszerváltás gazdasági előkészítésében, a Németh Miklós vezette kormányban a Kereskedelmi Minisztérium főcsoportfőnökeként a belföldi ellátás kérdéseivel foglalkozott a zseniális képességű és tudású miniszter, Beck Tamás mellett. Hamarosan azt is megtapasztalta, hogy „a magas polcról milyen nagyot lehet esni”, szinte nem is a földre, hanem egyenesen „pincébe”. Innen kellett felállnia szakmai tudása (négy diploma és egy doktori fokozat) és élettapasztalata alapján.

1990-ben négy hónapi munkanélküliség után egyéni vállalkozó lett, majd egy barátjával megalakította, a máig sikeresen működő Budapest Investment Zrt.-t.

Cégével aktívan részt vett a kormány privatizációs munkájában, „új szakmaként” megtanulta a vállalati reorganizációt.

Ma a gazdasági reformok végig vitelének aktív közreműködője, és azzal is foglalkozik, hogyan lehet felkészíteni a magyar gazdaság szereplőit az EU-s tevékenységre.

Munkájában meghatározó hátteret nyújt a kiváló családanya és feleség: dr. Szabó Márta, aki a Műszaki Egyetem docense, a Pénzügyi Tanszék vezetője. Attila fiuk közgazdász – Debrecenben és a Harvard Egyetemen végzett, Alejandrát, kolumbiai feleségét gyermekeként szereti, és kisfiukat Istvánnak hívják. Az ügyvédjelölt kisebbik gyermek, Judit Bécsben és Budapesten végzett.

Szórádi Sándor szabadidejében teniszezik, síel, és Szamossályiban saját földjén gazdálkodik. Sikeres életútjával, amit számtalan kitüntetés és elismerés is bizonyít, elégedett. Főleg azért, mert „glottgatyás, mezítlábas parasztgyerekként” elért mindent, amit a közösségben és a családban elérhetett.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 22. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2006.)
Szerző: 2018. 01. 17.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló