Szamossályi

Úgy háromszázan élnek Hermánszegen, köztük Bíró Ferenc tanár úr és családja. Bajban van a krónikás, amikor a községbeni helyét igyekszik megfogalmazni. A Szamossályival közös körzeti iskola igazgatójaként ment nyugdíjba, de ezt követően még Hermánszeg polgármestere volt. Ugyanakkor az egész szatmári térségért munkálkodott, munkálkodik.

Hermánszegen született 1929 nyarán. Szülei a mezőgazdaságból tartották el a családot, a három gyereket, akik közül már csak ő él. Az elemi iskolából a közeli Szatmárnémeti gimnáziumába vezetett útja. Ide Jánkmajtison keresztül, vonattal kellett utaznia. A II. világháború beleszólt az akkori korosztály életébe. Mátészalka, Nyírbátor, Nagykálló volt egy-egy állomás, majd a debreceni tanítóképző. Egy olyan szatmári fiúnak, aki hangszeres muzsikát, szolfézst korábban nem tanult, komoly gondot jelentett a felvétel, illetve a helytállás. 1951-ben tanítói oklevéllel a kezében az egri tanárképző főiskola biológia–testnevelés szakára jelentkezett. Végül egy másik szakpáron tanulhatott volna: ének-zene–testnevelés szakon.

Talán érthető, hogy amikor a járási székhely, Csenger, illetékesei arra kérték, jöjjön tanítani, engedett a rábeszélésnek. Tyukod-Újtelepen lett tanító.

– Egy uradalmi magtárból alakítottak ki helyiséget számunkra, a helyi pásztorral – emlékezik. Rövid idő múlva az egyik lakó – akinek már nem volt iskolás gyereke – befogadott, s így két évig volt helyem, nyugodtan taníthattam. Bizonyára tovább is maradt volna Újtelepen, de a járási vezetők úgy vélték, hogy Szamosbecsen van rá nagyobb szükség. 1953-tól a felső tagozatban lett afféle mindenes, majd az iskola vezetésében számítottak rá, huszonévesen igazgató lett. A szülők Hermánszegen éltek, állandóan szorgalmazták hazaköltözését. Már a munkahely sem volt akadály, mivel a szomszédos Szamossályi iskolájában fogadták, így az 1956/57-es tanévet már Szamossályiban kezdte. Két év után otthagyta Szamosbecsen szolgálati lakását, s hazaköltöztek a szülőkhöz. Adódott olyan lehetőség, hogy iskolai érdekből elvégezhette a politechnika szakot, levelező tagozaton. Így természetesnek tűnt, hogy ezt a tárgyat tanította, persze a magyart is, meg amit kellett.

– Számítottak rám az ének oktatásban is. A hatvanas évektől kezdve a dalnak, az éneknek nagy szerepe volt mindennapjainkban – gondolva az ifjúsági mozgalomra. Magam is közreműködtem a különböző kirándulások, kulturális programok, helyi ünnepségek szervezésében. Bizonyára az oktató-nevelő illetve kulturális munkában elért sikereket méltányolták a vezetők, amikor az árvízi eseményeket követően megbíztak Szamossályi általános iskolájának vezetésével.

Negyedszázada még évfolyamonként 2 osztályt tudtak indítani, mostanra azonban nagyon lecsökkent a létszám. Ez összefügg azzal, hogy a megélhetési lehetőség nem a legbiztosabb a térségben. Más is változott Bíró Ferenc életében, ugyanis elvált első feleségétől. Megismerkedett a panyolai Koncz Borbála óvónővel. Egy kicsit már nehezebben ment a „döntés”, mint évtizedekkel korábban. Segítette a kapcsolat erősödését, amikor a jánkmajtisi óvodába került az „óvó néni”. A kapcsolatból házasság lett, s 1985-ben megszületett fiuk, aki ugyancsak édesapja nevét viseli.

– Minden Szamossályihoz kötött bennünket. Feleségem ott lett az óvoda vezetője, fiunk ott járt általános iskolába. Jól tanult, több területen sikeresen szerepelt. Munkámat, munkánkat megbecsülték. 1989-ben, 60 évesen, úgy mehettem nyugdíjba, hogy nem hagytam zűrzavart magam mögött.

Az az igazság, hogy a hermánszegieknek megnyugvást jelentett, hogy nyugdíjas lett, s így nem térhetett ki a falubeliek kérése elől, s ő lett a kis falu első polgármestere. Ugyanolyan lelkesen látott hozzá a munkához, mint annak idején tette ezt pedagógusként. Akik megfordulnak a településen, arról győződhetnek meg, hogy ez a kis község ugyanolyan komfortos település, mint a közeli nagyok. Egyetértésben dolgozott a falubeliekkel, s arra is volt gondja s ideje, hogy folyamatosan alakítsa a „kiszemelt” utódot, mintegy felkészítve a folytatásra. Villany víz, gáz, telefon, portalanított utak, polgármesteri hivatal, rendezett közállapotok – a hagyaték. Több sikeres pályázat, zöldség-gyümölcstermelési és értékesítési próbálkozások jelzik: a jövőre is gondolt, amikor végképp nyugdíjba vonult.

Mindenki „Feri bácsi”-ja. Túl a hetvenen, fiatalosan, telve tervekkel, elképzelésekkel. Fiuk debreceni refis. Bírta a terhelést. A hermánszegi portán illetve a birtokon gazdálkodnak több-kevesebb eredménnyel. Ma is sokat adnak a szavára. Szamossályiban és Hermánszegen, de a szatmári térségben is köztiszteletnek örvend, ő pedig ott segít mindenkinek, ahol csak tud. Boldog ember, s még egészségügyi gondjai sincsenek.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 10. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)