Fehérgyarmat

Talán mind közül az az életvezetés a legszerencsésebb, amiben nincsenek meghökkentő, lélegzetelállító fordulatok, hanem a bonyodalmak, a konfliktusok és megoldások harmóniában vannak egymással.

Mert nézzük csak: adva van valaki, akinek ősei egyfelől az osztrák határ mellől valók, de amúgy Pesten, zuglói gyerekként nő fel, aztán gondol egyet, állatorvos lesz, kolleginát vesz feleségül, majd az ország ellenkező, vagyis keleti peremén telepedik le. Ott jól érzi magát, kívülről nyugodtan ráfogható, hogy megtalálta a helyét, de fogalmazhatjuk úgy is, hogy a számára elérhető boldogságot, holott − úgy mellesleg − a legvékonyabb hajszálgyökér sem köti ehhez a tájhoz.

Mindez így persze már csak akkor fogalmazódik meg e sorok írójában, amikor már messze elmarad mögötte Schmelzerék áldott békéjű kertje, a bográcsból felkanyargó füstszalagocska, ami a nyár eleji levegőbe rajzolja egy készülő pörkölt illatát. Mert az ismeretség várakozással indul, hogy dr. Schmelzer János megérkezzen számtalan útjai egyikéről. Valahonnan, valamikor.

De aki egy kerület főállatorvosához megy látogatóba, számot vethet ilyen helyzettel. Az meg talán egyáltalán nem lesz ellenére, ha a tétlenség ideje két hölgy, két kellemes beszélgetőpartner, a feleség és a salgótarjáni rokon társaságában telik a már említett kertben, amolyan szalonpolitizálással, üdítőzgetéssel, miközben oldalt az a pörkölt megadóan rottyan egyet-egyet a levében.

A megérkező családfőt serifnek, vagy békebírónak is hihetné akárki, ha ez a csaknem kerti parti nem itt Magyarországon és Fehérgyarmaton, hanem történetesen mondjuk Amerika valamely vadregényes vidékén játszódik. Schmelzer János egyébként olyan hatalmas szálfatermet, hogy a rendelőből valósággal kirekeszti a napot, ami délelőtti sugarainak fényességét próbálná belopni a kicsinyke helyiség berendezési tárgyai közé.

− Mérnök szülők gyereke vagyok „innen” Budapestről. Apai nagyapám volt mezőgazdaságban érdekelt, és talán az ő génjeinek köszönhetően alakult így az életem. Igaz gyermekkorom nyarait a Velencei-tónál töltöttem, de ez önmagában még aligha magyarázat arra, ahogyan később a sorsomat alakítottam.

Budapestről ide…

− Zuglóból, hivatalosan a „főváros tizennegyedik kerületéből”. Ott nőttem fel, aztán következtek a felejthetetlen középiskolás évek a Szent István, illetve abban az időben I. István Gimnáziumban, majd az egyetem, a házasság szépen sorjában.

Hol kezdte a pályáját?

− A Dunántúlon, a Balatonhoz közel, Enyingen dolgoztam hat évig, de szakmailag nem elégített ki az ottani feladat. Ezért aztán 1980-ban megpályáztam itt Fehérgyarmaton a kerületi főállatorvosi állást, amit még az év június 16-án elfoglaltam.

Mi játszott döntő szerepet az elhatározásában?

− Feleségem Bernadett is állatorvos, ezért olyan helyen szerettünk volna letelepedni, ahol se nekünk, sem a fiunknak − Norbert 14 éves és valami számítógépes pályára készül – nem kell eljárni, hanem egy meghatározható körön belül megszervezhető az életünk. Hivatalos és privát része egyaránt.

Őszintén: nem vágynak el innen?

− Otthonülők vagyunk, amennyiben állatorvosok egyáltalán beszélhetnek otthon ülésről. De a mama hiányzik. ő Pesten él, és hála istennek jó egészségnek örvend, kitűnően érzi magát. Sajnos a munka évente csak két-három személyes találkozást tesz lehetővé…

Ahogy ezt mondja, tekintete túljut az ablaktáblákon, és messzire lendül a felhők alá. Serifarca rezzenéstelen. Égtájilag aligha tudja, de gyermekileg érzi, hogy igen arra, messze-messze ott él a Mama…

Szakmailag megtalálták a számításukat?

− Itt, két keleti állam határán lehetetlen nem megtalálni! Mert itt olyan, egyébként ritka betegségekkel is találkozunk, amit a más vidéken dolgozó kollégák csak a tankönyvből ismernek…

Aztán még beszélgetünk erről-arról. Például, hogy a távolságok miatt nem könnyű lépést tartani a tudomány legújabb eredményeivel, de a továbbképzések és a szakfolyóiratok, kiadványok valamennyire pótolják a napi kontaktus hiányát, majd a határokon folyó munkáról tesz említést, a fertőzések elleni védekezésről, a járványok elfojtásának lehetőségeiről. Mind a tenyésztésben, mind a tartásban nagyon fontos az egészséges állomány, csak így érhetők el magas eredmények.

Közben hallatszik, hogy kívül a kezelőben, feleségéhez „pácienst” hoztak ambuláns kezelésre. Vasárnap délelőtt van. Az élet nem áll meg…

…Talán mind közül az az életvezetés a legszerencsésebb, amiben a dolgok egyszerű természetességgel következnek egymásból. Amiben nincsenek meghökkentő, lélegzetelállító fordulatok, hanem a bonyodalmak, a konfliktusok és megoldások harmóniában vannak egymással.

(Szatmári Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1994.)