Fehérgyarmat

A Kárpátok lábainál terpeszkedő vidék romantikus gyermekkorral áldotta meg dr. Gacsályi Bálint László állatorvost. Három országra szabdalta a történelmet csináló napi politika azt a tájat, amely a felfedezés örömével ajándékozta meg a fiatalembert. Marosvásárhelyen született 1941. április 23-án. Édesanyja Tiszaújlakra (Vilokra) való, apja tiszabecsinek vallhatja magát. Amikor a második világégés családokat szétszóró forgószínpadára került a Gacsályi família, Marosvásárhelyről menekültek Tiszabecsre, hogy otthont teremtsenek maguknak.

Az apja nem kerülhette el a malenkij robotnak nevezett szörnyűséget. Lemberg mellett táboroztak le, és az egyik szortírozásnál kárpátaljainak vallotta magát, ami sok tekintetben fedte a valóságot, mindenesetre a menekülés lehetőségét kínálta. Így őneki egy esztendő jutott a kényszermunkából. Akkoriban még nem őrizték a csillagos vállapos határőrök olyan szigorúan az újonnan meghúzott határt, az édesanyja például átsétálhatott a határon a szüleihez.

Lassan az emberek tudatába is befészkelte magát a történelem: Gacsályiék most már a határ innenső oldalán láttak hozzá a család életének újjászervezéséhez.

Az apja a MÁVAUT vezénylése szerint Mátészalka és a végállomás, Magosliget között hozta-vitte a buszozókat. László Magosligeten ismerkedett a tudományok alapjaival. Csodaszép gyermekkort mondhat magáénak, mert a szülők gondoskodó szeretete mellett a vidék szabadságát élvezhette. Bebarangolta a környéket a barátaival, tudta a füvek, fák, bokrok, virágok, madarak és az állatok nevét, szokásait, talán még titkos gondolatait is.

A tudat mélyebb rétegeibe elraktározott ismeretanyag akkor követelt helyet magának a hétköznapokban, amikor a mátészalkai Esze Tamás Gimnáziumban tett érettségi és a budapesti Villamosgép és Kábelgyárban segédmunkáskodó fiatalember kedvet nem kapott az állatorvosi egyetemre járó barátjától: két év kihagyás után tanulni kezdett ismét.

− Nagy szeretettel emlékszem ma is az élettanprofesszorra, a már nem élő dr. Kemény Armandra. Ő hangoztatta: nem azt venné fel ide, aki szereti az állatokat – az ilyen diák menjen állattenyésztőnek -, hanem aki szereti a természettudományokat, az való állatorvosnak. Én is egyre jobban megkedveltem az állatok gyógyítását, s amikor a diplomát átvettem, búcsút intettem a fővárosi, úgymond nagyvilági életnek, és hazajöttem Szatmárba.

Fehérgyarmat lett a szűkebb hazája, mert a felesége, Hankó Annamária itt élt, és a szülők sokat segítettek a fiatal párnak az indulásnál. A hétköznapi problémák megoldása könnyebb volt a szülők tapintatos támogatása mellett. Sajnos, két éve temette el a feleségét, és most szeretetét, érdeklődését a 19 éves lánya tölti ki: Krisztina − bizonyára a szabni-varrni tudó nagymama hatására − a divattervezés iránt érzett kedvet. Reálisabb lehetőségként a tanárképző főiskola magyar-angol szakára fog felvételizni, és ott szeretné megkezdeni a tanulmányait.

Az apa Tunyogmatolcson kapott körzetet és ott gyógyítja a beteg állatokat. Elsősorban a sertéseket, mert a helybeliek a földből, az állatokból élnek. Vett egy folyóparti telket, és egy kis gazdaságot rendezett be magának. Imádja a kertészkedést, a növénytermesztést.

Kedvence a paprika és a padlizsán. Kalocsai, paradicsompaprika, kosszarvú paprika − mind minőségi áru − terem a kertjében. A padlizsán elkészítését még a székely hagyományból merítette: kétféleképpen is különleges csemegét varázsol az asztalra. Az egyik változat szerint parázson megsüti a padlizsánt, lehúzza a héját, összetöri, olajon pirított hagymával, fűszerekkel összekeveri és kenyérre keni. De lehet sütőben kevés olajon megsütni, csak arra vigyázzanak − int a szakácskodó állatorvos −, hogy tökéletesen hőkezeljék a padlizsánt, különben keserű marad.

− A természet, a növények, az állatok mindig is meghatározó szerepet játszottak az életemben. Ha kószálok az erdőben, vagy kinn ülök a vízparton, messze elkalandoznak a gondolataim. Múltbeli események peregnek lelki szemeim előtt, mintha csak most élném át újra a kedves emlékeket. A fizikai fáradság kipihenése mellett lelki feltöltődést ad számomra a természet közelsége. Ezért is törekedtünk arra a családommal, hogy évente eljussunk nyáron valahová: az ismeretlen táj a felfedezés gyönyörűségét jelentette. Mire e sorok napvilágot látnak, hazajövünk egy fekete-tengeri utazásról.

Én mindig furcsállottam azt az embert, aki a vidéket úgy emlegette, mint az elmaradottság szinonimáját. Véleményem szerint kizárólag rajtunk múlik, milyen gazdag és tartalmas életet teremtünk magunknak.

Ez pedig nem függ a mindennapok helyszínétől, hiszen az autó, a műholdas televízió, a video köldökzsinórként kapcsol bennünket a megye, az ország, a világ dolgaihoz.

Sőt, sokszor messziről élesebben rajzolódnak ki a politikusok által vétett hibák.

(Szatmári Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1994.)