Tunyogmatolcs

Bizonyára nem véletlen, hogy a települési önkormányzatok vezérkarában szinte mindenütt munkálkodnak pedagógusok. Vitathatatlan, hogy évtizedeket töltenek el egy településen nevelőként, s becsülettel végzik dolgukat: kiérdemli az ott élők bizalmát. Az ajaki tízgyermekes család második gyermekeként 1940. december 26-án született Kovács Miklós tiszteletet, rendet tanult a népes családban. A háború után fél évtizedig még zöldség-gyümölcs kereskedőként dolgozó édesapából 1949-től vasutas lett Záhonyban, és haláláig az is maradt. Felesége a háztartást vezette, nevelte a gyerekeket. A már ugyancsak elhalálozott édesanyának nagy része volt abban, hogy a gyerekek mindegyike leérettségizett. Többen diplomások.

Miklós az ajaki általános iskolából 1955-ben a nyíregyházi tanítóképzőbe került, ahol négy év múlva tanítói oklevelet szerzett. Alig húszévesen kezdte a tanítóskodást Vámosoroszi községben. Közben matematika–fizika szakon tanári diplomát szerzett. Jelentős részt vállalt a falu kulturális és sport életében. Három évvel később házasságot kötött Petró Erzsébet könyvelővel, aki elvégezte a felsőfokú tanítóképzőt, majd a nyíregyházi főiskolán magyar–rajz szakos tanári diplomát szerzett. 1963 novemberében sorkatonai szolgálatra Mezőtúrra kellett bevonulnia. A leszerelés után a tunyogmatolcsi általános iskolába kerültek 1964. december 1-én. Nagyobb település, több gyerek, nagyobb iskola – sok-sok feladattal. Természetesen saját szakpárja mellett mást is kellett tanítani (kémia, technika). A labdarúgás mindig is fontos része volt életének. Futballozott a nyíregyházi Dózsában, majd Vámosoroszi csapatában. Megismerték a mezőtúri „Szabó Lajos” SE csapatában, majd a tunyogmatolcsi SE játékosaként is. Diákként, de pedagógusként is tisztában volt azzal, hogy nemcsak foci van a világon. Bekapcsolódott Tunyogmatolcs társadalmi és gazdasági életébe is.

– Szerettem a munkámat, és szeretettel foglalkoztam tanítványaimmal is. Voltam ifjúsági vezető, tagja voltam két évtizeden át a tanácsi végrehajtó bizottságnak, s megválasztottak elnökhelyettesnek is.

Munkája alapján 36 évesen megválasztották a tunyogmatolcsi mezőgazdasági termelőszövetkezet elnökévé. 1976. június 30-tól hét éven át irányította a tsz munkáját. Ezt követően két évig még belső ellenőrként segítette a szövetkezet gazdálkodását. Egy pedagógus azonban soha nem tudja letagadni, hogy munkájával, életével akaratlanul is példát kíván mutatni. Ahhoz, hogy minden területen eredményesen munkálkodhatott (Kiváló Katona, Kiváló Ifjúsági Vezető, Kiváló Pedagógus, a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója) kellett egy biztos családi háttér. Felesége hű társként állt mellette, s átvállalta azokat a terheket is, melyeket a két fiú: Attila és Ottó nevelése jelentett. Esetükben is igaz, hogy az alma nem esik messze a fájától. Kovács Miklós ugyan 1977-ben az aktív labdarúgást befejezte, de a két fiú folytatta. S miként a szülők, ők is úgy vélték, hogy a sport csak kiegészítés. Igaz, aktív labdarúgók, de Attila jogi egyetemet végzett, körjegyzőként dolgozik Szamossályi és Hermánszeg községekben. Ottó a Közgazdasági Egyetem pénzügy és informatika szakát végezte el, s ma egy informatikai cég kereskedelmi igazgatója. Felesége a nyíregyházi tanárképző főiskola 3. éves hallgatója, német–magyar szakon. Dr. Kovács Attiláék a közeli városban, Fehérgyarmaton laknak, felesége, aki Államigazgatási Főiskolát végzett, Nagyszekeres körjegyzője. Az unokák – a kitűnő tanuló „meseíró” Ádám és Viktória a „versmondó-balettozó” óvodás nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a nagyszülők is boldognak érezzék magukat közelükben. Időközben (1985-ben) Kovács Miklós útja ismét az iskolába vezetett. A tanítás, a család jelentette számára az élet értelmét.

– A rendszerváltás után távol tartottam magam a közélettől, majd úgy döntöttem, hogy indulok a helyhatósági választásokon (1998). A lakosság bizalmából tagja lettem Tunyogmatolcs képviselő-testületének. Kellemes meglepetés volt, amikor képviselőtársaim megválasztottak a község alpolgármesterének. Szolgáltam, szolgálom a települést legjobb tudásom szerint.

Akik figyelemmel kísérik Tunyogmatolcs „történéseit” tapasztalhatják, hogy a ma már nyugdíjas pedagógus – alpolgármesterként – ha lehet, még nagyobb aktivitással dolgozik Tunyogmatolcson. Az 1999-es árvízvédelemben és újjáépítésben való részvételéért az Újjáépítési Tárcaközi Bizottság emlékéremmel tüntette ki. Soha nem kitüntetésekért dolgozott. Földön járó emberként fogalmazta meg a család, a nagyközösség céljait, így fogalmazva:

„Csak az az ember éri el célját és nyugalmát, aki akar és tisztességes.” Akik ismerik Kovács Miklós tanár urat, Tunyogmatolcs alpolgármesterét és családját, igazolhatják: tevékenykedjen bár különböző beosztásokban, de mindig hű maradt elveihez, mindig a közösségért, a faluért dolgozott – dolgozik.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 11. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)