Jánkmajtis

Bizonyára sokan úgy érzik, inkább Pesthidegkút vagy Hűvösvölgy kerülhetett volna Jánkmajtis helyébe, amikor az írót azonosítják a történésekkel. Akik ismerték az 1933. október 14-én Majtison született erdőhátit, tudják: soha nem szakadt el szülőfalujától. Végh Barnabás és felesége az ikreket (ugyanis két fiúgyermek született) úgy is nevelték, hogy életbeindulásukhoz minden feltételt biztosítsanak. A szülőfalujából az akkor Magyarországhoz tartozó Szatmárnémeti iskolájába vezetett útja.

A következő állomás Debrecen: a Fazekas Mihály Gimnázium, majd a Református Gimnázium, hol sikeres érettségi vizsgát tett. A sors iróniája, hogy egyik falubelije, élete végéig jó barátja Szatmárnémetiben de Debrecenben is közelében volt. Egyikőjük a DEAC-ban, másikójuk az Építőkben volt országosan ismert focista. Hozzáértését később írásaiban, de edzőként is hasznosította. Sokan a pedagógus Végh Antalra is büszkék vagyunk. Soha nem felejtette el felidézni Gáborján települést, ahol képesítés nélküliként kezdett. A másfél ezres községben igazi mindenes volt, írogatott is. Ennek a hadseregben vette hasznát, újságot írhatott. Írószövetségi tag lett. Újfehértóra már egy kicsit íróként érkezett. A gyerekkori emlékeket egyre gyakrabban idézte írásaiban. Az egri tanárképző főiskola magyar–történelem szaka, a nyíregyházi Vasvári-gimnázium óraadói munkája, a kollégiumi nevelőtanárság, a megyei lapba való írogatás ellenére 1962-ben Budapestet választotta. Országos lapokba várták írásait. Egy év elteltével elbeszéléskötete, regénye is megjelent. Járta az országot, de soha nem szakadt el a szatmári térségtől.

Az író-olvasó találkozókon atmoszférát teremtett a társadalmi, közéleti, gazdasági életből, no meg a focival kapcsolatos véleményével. Az első igazi nagy vihart ezerkilencszázhatvannyolcban kavarta a penészleki valóságról megjelent esemény-összefoglalójával. A megyét akkor irányító vezetők enyhén szólva nem voltak elragadtatva a kritikus, indulatos írástól. Hosszú évekig volt nem kívánatos személyiség. Darvas József írószövetségi elnök személyesen tájékozódott Penészleken, s a megye akkori vezetőinél. Meggyőződött a leírtak valóságáról, s megvédte az ezzel kapcsolatos támadásoktól.

Családot alapított. Katalin lánya és Endre fia tapasztalhatták, hogy édesapjuk igazságkeresése nem múló szeszély. Szókimondása sokszor okozott gondokat. Rusztikusan, olykor bárdolatlanul írta le gondolatait. Egymás után jelentek meg művei élénk, zajos, olykor látványos sikerek közepette. Gazdálkodókról, vállalkozókról is írt. Maga is vállalkozásba kezdett. Könyvkiadóként, de terjesztőként is megmaradt a valamikori Végh Antalnak. Nem lehet azonban úgy írni róla, hogy a foci ne kerüljön szóba. A magyar futball sajnos továbbra is beteg, „gyógyít6atlan”.

Maga is gyógyíthatatlanul megbetegedett, de nem adta fel. Katalin lánya elmondta, hogy az utolsó percig hitte, hogy folytathatja írói munkáját. Az eltelt évek alatt megváltozott az itt élő háborgók véleménye is. Egy kicsit jelképes, hogy amikor az egyik civil szerveződés vezetői azt kérték Szabolcs-Szatmár-Bereg megye vezetőitől, hogy legyen emlékszobája Végh Antalnak, ezt azonnal támogatták. Cséke László, aki a rendszerváltozás óta polgármesterként áll Jánkmajtis élén, maga is örömmel pártfogolta a kezdeményezést. A képviselő-testület egyetértésben az író családjával úgy döntött, hogy a község központjában lévő művelődési házban örökíti meg a 2000. december 19-én pesthidegkúti otthonában elhunyt Végh Antal emlékét. Az emlékszoba avatására sokan eljöttek. Cséke László polgármester így fogalmazott az avatón: „Végh Antal a mai kor embere számára a legismertebb majtisi. Mindig figyelte, hogy a dolgok hogyan alakulnak falujában. Jobbítani akart, meggyőződéssel. Néha keményen szólt, néha sebeket is ejtett. Ha voltak is olyan alkalmak, amikor nem volt teljes az egyetértés a falu lakóival, végül is a falu megbékélt.”

Felesége, Baba, hű társa, őszinte és merész kritikusa volt. Amikor viszont azzal kellett segítenie betegségéből lábadozó férjét, hogy gépbe írja gondolatait, ezt is jó szívvel tette. Irodalomszeretetét örökölte pedagógus lánya, és mi azt reméljük, íráskészségét is előbb-utóbb érzékelhetjük. Korán meghalt nővére, a három évvel az író előtt elhalálozott ikertestvére hozzátartozói: még élő nővére, fia, rokonai, barátai, s az őt ismerők tisztelettel őrzik emlékét. Unokája, Deák Balázs, a természet szeretetét, futballértését örökölte a nagypapától. Feltöltődni mindig szülőfalujába tért haza. A pörkölteket, a gulyást nagy hozzáértéssel tudta készíteni a baráti összejöveteleken. A konyhát Baba vezette, de az ízekben mindig az édesanyja készítette majtisi ételek ízét kérte számon.

Sokan értékelték, értékelik életművét. Egy országosan elismert irodalmár úgy vélte: a szülőföld, a család, a szatmári emberek életének ábrázolása, bemutatása, elemzése a legnagyobb értéke munkásságának. S a szülőföld erre nagyon büszke.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 13. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)