Nábrád

A törékeny asszony soha nem gondolta, hogy abból él majd, amit a világon mindenki természetesnek vesz: a betérő vendéget étellel-itallal kínálja, s elszállásolja. A falusi vendéglátás fogalma csak az utóbbi esztendőkben nyert polgárjogot a szatmári vidéken, aki viszont kedvet kapott hozzá, ma már nyugodt szívvel állítja: érdemes volt belevágni a még addig szokatlan üzleti tevékenységbe.

Szarka Béláné, Magdika Tunyogmatolcson született 1952. július 25-én. Édesapja Széles Lajos, édesanyja Kisgyörgy Ida mezőgazdasági munkásként gondoskodtak az öttagú család ellátásáról. Sajnos, már nem örülhetnek együtt a gyerekeikkel, az unokáikkal. Három gyermekük született, a legidősebb Ernő, a középső Magdi, a legkisebb Klára, Huszti Antalné, most munkanélküliként él. Ernő kőműves, és többször vállalt munkát Németországban.

 A szülők azt tartották fontosnak, hogy a gyerekeik szerezzenek szakmát, kenyeret és teremtsenek maguknak a megélhetéshez szükséges egzisztenciát. Az édesanya, sajnos, korán itt hagyta őket, Magdika még tizenhat éves volt, amikor utolsó útjára kikísérték. Az általános iskolát Tunyogmatolcson végezte, majd beiratkozott a nagykállói gyors- és gépíró iskolába. Első munkahelye a fehérgyarmati általános iskola gondnoksága, ahol ’68. május elsejétől dolgozott. Majd a termelőszövetkezetek építőipari vállalkozásához, később a vízgazdálkodási társulathoz került.

Közben megváltoztatta az életét egy nem várt esemény: mindketten hivatalosak voltak a férjével egy ballagó ünnepségre. Meglátni és megszeretni egymást egyetlen pillanat műve volt, és alig érte el a nagykorúságot a menyasszony, amikor bekötötték a fejét.

A férje Szarka Béla, Nábrádon élt a szüleivel és saját házába vitte ifjú hitvesét. Az esküvőt 1970-ben tartották. Lányuk, Anikó 1971-ben született, most a budapesti IBUSZ-bankban előadó. Fiuk, Attila gépkocsivezető a Közúti Igazgatóságnál. A férj most a nábrádi polgármesteri hivatal alkalmazottja, karbantartó.

A gyermeknevelés éveiben Magdika képesített könyvelői tanfolyamot végzett és ezerkilencszázhetvenhatban sikeres vizsgát tett. A helyi téeszirodán adminisztrátor és gépíró lett 1976. december 15-étől. A nyíregyházi mezőgazdasági főiskolán az ügyviteli dolgozók részére szervezett tanfolyamot kiváló eredménnyel végezte el. A termelőszövetkezetben kereste a kenyerét ezerkilencszázkilencvenegy szeptember elsejéig, majd Magdika magánvállalkozó lett ’91. szeptember 15-től.

Előbb az iskolai büfét vezette, fillérekért. Majd hallott egy előadást a rádióban a falusi turizmusról és az abban rejlő lehetőségekről. Megadtak egy címet. Jelentkezett és kapott néhány prospektust.

Azóta a nábrádi házban olasz és német vendégvadászok, valamint az ország távolabbi vidékeiről érkezett családok adják egymásnak a kilincset. Örülnek a Szamos-part csendjének, bebarangolják a környéket, s ha éppen azt kívánják, a vendéglátó család a szabadban főz nekik bográcsgulyást, halászlét, vagy együtt sütnek szalonnát. A kötött tésztaleves, a kőttes kalács, a töltött káposzta igazi csemegének számít.

A vendégek ellátása igen sok pénzbe kerülne, ha nem saját maguk termesztenének fólia alatt primőr zöldséget és a hatalmas kertből a konyhakerti növények és a gyümölcs kikerül. Tyúkot, kacsát nevelnek, disznót hizlalnak. Ám ezzel sok munka hárul Szarkánéra, de mint mondja, másképp nem tudnák kihozni az igen alacsony árból a vendég színvonalas ellátását. A vállalkozásban segít a férje: ugyanolyan szeretettel fogadja a vendégeket, mint a háziasszony. Megmutatja a környéket, kirándulni, csónakázni, horgászni viszi őket.

Beléptek a falusi turizmus megyei szervezetének tagjai sorába, és rendszeresen eljárnak a témával foglalkozó előadásokra, továbbképzésekre. Bele kellett tanulni a gazdálkodás, a pénzügy, a könyvelés, az adózás ismereteibe. Szerepelnek a hivatalos katalógusban, de mégis azt mondja Magdika: a legjobb hírverés az, ha a vendég jól érzi magát.

Eddig általában nyaranta jöttek a vendégek, az utóbbi időben a vendégvadászok és most az almakereskedők révén sikerült kitolni a szezont. Már tél végén érkeznek a nyári szállásmegrendelések.

Azért annak örül legjobban a háziasszony, amikor karácsonyra, újévre érkeznek a képeslapok a jókívánságokkal. A vendégkönyv is tanúskodik az itt töltött felejthetetlen napokról. Magdika nem szégyelli, hogy rendszerint megsiratják egymást a búcsúzásnál: vendég és házigazda nem hivatalos, hanem baráti kapcsolatba kerül.

A vendéglátás teljes embert kíván, mert a főzéshez szükséges alapanyagok megtermelése, illetve bevásárlása mellett a takarítás, ágyneműmosás is rengeteg munkát jelent. Nem beszélve a falusi vendéglátás mint vállalkozás dokumentálásáról, az adózás, a könyvelés, a gazdálkodás pontos kimutatásáról. A munkanapja hajnaltól késő estig tart. Örül, ha legalább a BBC-híradót láthatja, késő éjjel.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)