Tivadar

Mint a mesében, olyan ez a szép családi porta. Pázsiton, öreg fák hűvösében sétálhatunk a házba. Karnyújtásnyira a vendégek szállása, két szoba a hozzá tartozó fürdőszobával. Az egyik szobában meghagyták a fagerendát, a bútorok is népi ihletésűek, a dekorációt kézi hímzésű terítők, függönyök jelentik. A másik szobát modern stílusban rendezték be. Ami igazán kuriózumnak számít: valódi csűrben tárolják a kenukat, merthogy a vendégek a Tisza közelsége miatt szinte naponta vízitúráznak. S akik az idén érkeznek, már szövőszéket is találnak. A hetvenhat éves nagymama pedig szívesen megmutatja az érdeklődőknek, hogy az ő fiatalkorában hogy került le a kelme a szövőszékről. Az pedig egyelőre Danó Sándorék tervei között szerepel, hogy talán jövőre kemencét építenének és friss kenyeret sütnének a réges-régi receptek szerint.

Mintha a mából a tegnapba léptünk volna, de éppen ez a varázsa a gyönyörű portának. Ezért jönnek el a fővárosból az orvoscsaládok két-három hétre, hogy a háborítatlan Felső-Tiszán nyaraljanak, s közben a régmúlt korok tárgyi emlékei között pihenjék ki az egész éves zaklatott életritmust. S mindezt úgy, hogy egy csodálatos család tagjainak érezhetik magukat. Ha kedvük tartja, degeszre ehetik magukat friss gyümölccsel, zöldséggel, s a gazda szíves szóval invitálja egy pohár valódi szilvapálinkára a vendégeket. Természetesen mindezt ingyen, amolyan ráadásként adják a hozzájuk betérőknek.

A falusi turizmusnak igazából még jövője és nem hagyománya van a szatmári térségben. Danó Sándorék sem gondolták volna, amikor 1981-ben egybekeltek, hogy mára az övék az egyik legismertebb porta Tivadarban és a környéken. Tagjai a Falusi Turizmus megyei szervezetének. Danó Sándor édesapját másodszor választották meg polgármesternek a faluban, a mama, Varga Irén nyugdíjas és mindössze három házzal laknak arrébb a fiataloktól. Sándor a mátészalkai mezőgazdasági szakközépiskolában érettségizett 1975-ben, majd pénzügyi előadó lett a tarpai nagyközségi közös tanácson. A GAMESZ 1981-ben alakult meg, ettől kezdve gazdasági ügyintéző ennél a szervezetnél.

A ház asszonya, Danó Sándorné született Péter Gizella Tarpáról jött férjhez Tivadarba. Óvónői szakközépiskolai végzettség után ma óvónő a kisari óvodában, amely arról nevezetes, hogy ingyen látja el a kicsiket. Két gyönyörű gyermekük született, Norbert 7.-es, Tímea 5.-es a kisari iskolában. Nekik is személyre szabott feladataik vannak a vendégek ellátásában, Norbi viszi horgászni a pecásokat, Timi a ház körül segít, és ha a vendégekkel gyerek is érkezik, ők gondoskodnak arról, hogy azonnal otthonosan érezzék magukat.

− Sokat gondolkodtunk, hogy lehetne az egyre nehezebb anyagi körülmények közt tisztes megélhetést adni a családnak − meséli Gizike. − Hozzánk gyakran jöttek barátok vendégségbe és ők biztattak, olyan gyönyörű itt minden, miért nem kapcsolódtok be a falusi turizmusba? Szó szót követett, míg végül két évvel ezelőtt felújítottuk az udvaron lévő két szobát, fürdőszobát alakítottunk ki és a tornácon is kényelmes körülményeket találnak a pihenni vágyók.

A Tisza karnyújtásnyira, itt a csendet még megtalálják az ide érkezők. Szinte észrevétlenül terjedt a hír és ma már visszatérő vendégeink vannak a fővárosból.

− Jó lenne a két hónapos szezont legalább májustól októberig kinyújtani − kapcsolódik a beszélgetésbe a férj. − Jöhetnének a horgászok is, és nem kellene annyira kiporciózni a főszezoni heteket.

A hamisítatlan falusi környezet csábít a régi népi ételek megismerésére is. Gizike a család főztjéből szívesen megkínálja a vendégeket, ha kötött tésztalevest, káposztás paszulyt, lekváros derelyét főz, de a reformkonyha hívei is találnak vegetáriánus ételeket maguknak. A házigazda esküszik arra, hogy a szabadtűzön főzött halászlé és a birkagulyás az igazi.

Biciklivel kirándulnak a tarpai Öreg-hegyre, emlékezetes túrákat szerveznek a Tiszára, visznek magukkal kenukat és a vendégek megtapasztalhatják azt a feledhetetlen élményt, hogy mindannyian a természet részei vagyunk, csak az életformánk már jelentősen eltérített ettől az úttól.

Talán épp ezért akarják ötvözni a vendégek a modern technikát és a népi hagyományokat: múlt nyáron videózták a tehénfejést, volt, aki nekiállt kivágni egy öreg fát és ültetett a helyébe egy másikat.

Egy másik kérés az volt, hogy szilvát szedjen és füvet nyírjon a náluk vendégeskedő. Kívánságra megmutatják a szatmári irodalmi emlékeket az ideérkezőknek. Akkor sincs gond, ha beborul az idő, mert társasjáték, tévé, video, könyvek szolgálják a kikapcsolódást.

A külföldi, zajos nyaralásokkal is szembeállítják a vendégeik az élményekben gazdag, pihentető és nem utolsósorban olcsó falusi turizmust.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)