Fehérgyarmat

Nem lehet azt mondani, hogy könnyű lett volna egyeztetni a találkozást Banu Péterrel. Mármint az idősebbel, az apával. A két fia közül ugyanis a nagyobbikat ugyancsak Péternek hívják, a kisebbik keresztneve László.

Pedig minden együtt van ahhoz, hogy egyszerűen menjen a dolog: az önálló, kötetlen, a sokak által irigyelt vállalkozói életforma, a szándék a beszélgetésre, és a távhívható telefon, amire Fehérgyarmaton is oly sokáig kellett várni.

Csakhát hiába van minden együtt, ha az egész család annál ritkábban. Holott az lenne az igazi, ha mindannyian együtt lennének. Ez sajnos most sem sikerül. Csak a fényképen…

Akiknek diszkójuk van, ott a vasárnap délelőtt nem tartozik a legszerencsésebben választott időpontok közé. De Banu Péter, aki családi vállalkozásban vendéglátós és kereskedő, nem az az ember, aki könnyen megadná magát a fáradságnak.

− Nehogy azt higgye, hogy beleszülettem a vendéglátásba! Távolról sem. A mi sztorink valóban mai história. Benne a lehetőségek szabadabb kihasználásával, ami a jó és a helyzetek okozta lépéskényszerrel, ami már a rossz ebben a mesében.

Tősgyökeres fehérgyarmati?

− Nagyhalászi születésű vagyok, de ide nősültem Gyarmatra 1964-ben, azaz éppen harminc esztendeje. Ha három éve csináltattam volna névjegyet, azon ez állna: víz-, központifűtés- és gázszerelő mester. De megromlott az egészségem, leszázalékoltak, új helyzetet hozott az élet.

Ezek szerint már a rendszerváltás előtt is maszek volt…?

− Az első tíz évemet − ahogy ezt valaha nevezték − az állami szektorban, Budapesten, majd a Szabolcs Megyei Állami Építőipari Vállalatnál dolgoztam. 1974-től voltam kisiparos egészen a leszázalékolásomig. Mivel az a pénz legfeljebb az éhenhaláshoz lett volna sok, így nem kis mértékben a kényszer alakította sorsunkat: létrehoztunk családi alapon egy betéti társaságot vendéglátásra és kereskedelemre. Ebből lett a HAWAI-i DISZKÓ.

Készen vették meg?

− Eredetileg is vendéglátó működött a helyén, de csak „négy falat” tartottuk meg. Általunk nyerte el jelenlegi formáját, mi hoztuk létre benne a diszkót és az éttermet, mi alakítottuk olyanná amilyen, és még nem értünk a végére.

A „Hawaii akció” a munkamegosztásban is családi vállalkozás?

− A kisebbik fiam Budapesten szintén vállalkozó, kiemelkedő színvonalú élelmiszerüzletek berendezésével foglalkozik, ezért közvetlenül nem tud bekapcsolódni az itthoni munkába, de „velünk van”.

Rajta kívül tényleg családi munkamegosztás érvényesül a vállalkozásban. Feleségem Zsuzsanna a konyhán irányítja a dolgok menetét, nagyobbik fiam Péter, aki képzettsége szerint repülőgép-szerelő, a „diszkófőnök”, magam pedig a személyzet, az alkalmazottak munkáját szervezem és ellenőrzöm. Igaz a menyem Edit, Péter felesége sem vesz részt közvetlenül a munkákban. Nemcsak mert fodrásznak tanult, hanem mert annál sokkal fontosabb feladata van. Neveli az alig háromesztendős unokánkat, a legkisebb Pétert. Reméljük, tényleg az övé lesz a jövő…

A legifjabb Banu Péter ezalatt édesanyja figyelmével kísérten, azon háromévesen, fontosságát és jövőformáló szerepét teljes mértékig átérezve jön-megy, sertepertél, rendezkedik a még alig-alig mozduló házban. Tudatában annak, hogy ő a kedvenc, és minden esélye megvan rá, hogy valaha akár az egész „Banu-birodalom” irányítója legyen.

Mert a vállalkozásban nemcsak vendéglátással, hanem kereskedelemmel is foglalkoznak: Oroszországból építőanyagokat importálnak. Fenyőrönköt, fűrészárut, cementet, vasbeton-acélt.

− A nagy vállalatok letűnnek a kereskedelem színpadáról az áraik miatt. Ma az tud versenyképes maradni, aki alacsony költséggel dolgozik, és így az árait is megfizethető szinteken képes tartani.

És a vendéglátásban?

− Nagy a konkurencia. Mi igyekszünk Gyarmatról és vonzáskörzetéből megnyerni a közönségünket, de a falvakban is egyre-másra próbálkoznak diszkóval, és itt a városban több van. Ezért is szeretnénk bővíteni a szolgáltatást: emeletet építeni az étterem fölé, és ott néhány szobás panziót kialakítani. Mindenesetre jó lenne − és ezt gondolom nemcsak a magam nevében fogalmazom meg −, ha az állam nem azokat sújtaná legjobban adókkal és megszorítással, akik megtermelik a pénzt, hanem igazságosabban osztaná el a terheket.

A látogatást követő valamelyik héten borítékot hozott a postás. Benne néhány sor és egy fénykép, ami az étteremben készült. Rajta Banu Péter egész családja: a kis unoka, felesége, menye és mind a két fiú. Az itthon vele együtt dolgozó Péter és a messziről mindig hazavárt Laci. Így együtt érzik magukat a legjobban. Olykor boldognak is. Gondok ide, nehézségek oda.

(Szatmári Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1994.)