Vámosoroszi

Vámosorosziban, az Ady Endre utca l/a. alatti házat és lakóit az egész falu ismerte, ismeri. Sipos Pálné és a család a futballpálya közvetlen szomszédságában alakította ki azt az otthont, ahol évtizedeket éltek boldogságban. Mint a ma már nyugdíjas tanítónő felidézi, tanítóképzős diákként ismerték meg egymást férjével. A Fülesdről a képzőbe került Képes Erzsike csak messziről figyelte a Székelyből érkezett csinos, tehetségesen sportoló, jól tanuló Sipos Palit, akire egyébként nagyon sokan „áhítoztak”. A véletlen úgy hozta, hogy még szót sem tudtak váltani egymással képzős diákokként.

– Engem 1955-ben kihelyeztek Vámosorosziba. Egy évvel később Palit is idehelyezték. Ő az alsóba került, engem a felsősökhöz irányítottak. Mindent tanítottam. Fülesdről jártam be kerékpárral. Valódi megismerkedésünk itt történt. 1958-ban összeházasodtunk. Fülesden laktunk, onnan jártunk át naponta kerékpárral. Később Orosziban, a művelődési házban kaptunk szobát. 1960-ban megszületett Éva lányunk. 1962-től az iskolaépületben lakhattunk, mert férjemet kinevezték igazgatónak.

A Sipos házaspár keze alól olyan gyerekek kerültek ki, akiknek ma már unokáik is itt élnek, tisztességes munkásemberként. Sipos Pál úgy érezte, hogy tovább kell képeznie magát. Beiratkozott az Egri Tanárképző Főiskolára (Végh Antallal jártak egy osztályba) 1959-ben, elvégezte a magyar–történelem szakot. Mindezt a napi munka mellett. Mint Erzsike idézte, jelentős szerep jutott mindkettőjüknek a falu mindennapjaiban is. A sportos, futballt szerető és magas szinten művelő pedagógust NB-s csapatok is megkörnyékezték. Ő azonban jól érezte magát a Tapolnok menti faluban, s az itteni labdarúgó életnek volt meghatározó egyénisége évtizedeken át. Csatárként is legendás „húzásait” sikerült átörökíteni tanítványaiba is. Igaz, az iskola igazgatója lett, de ő mindig megmaradt annak a kedves, szolid sportembernek, akinek felesége is megismerte. 1964-ben megszületett második gyermekük. A fiú ugyanolyan sportot kedvelő, jó futballista lett, mint édesapja.

Nehéz rangsorolni, kinek mekkora szerepe volt a család boldogulásában. Mindkét gyerekük Vámosorosziban végezte általános iskolai tanulmányait. A fehérgyarmati Zalka Máté Gimnáziumban való sikeres helytállásukat követően lányuk pedagógus, fiuk jogász lett. A család 1968-ban úgy döntött, hogy pedagógus kölcsönnel családi házat építenek. Erzsike közben irányította a gyermekmozgalmi munkát a községben sok-sok éven át. Ezt illetve oktató-nevelő munkáját is több kitüntetéssel ismerték el. Hasonlóan jutott Sipos Pálnak is az elismerésekből. Ebben az 1970-es árvízi helytállástól a sportig, az oktató-nevelő munkáig sok minden szerepel. A fejlődés következő folyamataként ’87-ben Csaholcon (a térségben elsőként) ÁMK-t hoztak létre. Az Általános Művelődési Központ igazgatója Sipos Pál lett. Három falu felsősei kerültek az új iskolába. Erzsike az alsósok egy részével maradt Vámosorosziban, tagiskola-vezetőként. Időközben megváltoztak a körülmények. A települések önállósodásra törekedtek. A régi formában nem tudott működni az intézmény. Egyre több probléma adódott, amihez járult Pali egészségi állapotának romlása. A szívinfarktust agyérgörcs követte. Szerencsére nagyobb baj nem történt, csak látása kezdett romlani. Szemüveget kellett hordania. A kívülálló nem tapasztalhatta, hogy valami baja is lenne. Lánya, fia illetve veje és menye valamint az unokák rendszeres vendégek voltak, és maradtak Vámosorosziban. Fiú unokái abban bizakodtak, hogy majd nagyapjuktól tanulva a focit, ugyanolyan eredményesek lesznek, mint Sipos Pál.

Nem szóltak bele gyermekeik pályaválasztásába. Persze örültek, hogy Éva tanárnő lesz. Valahol most is ott van a ki nem mondott szavakban, hogy szeretnék, ha lenne az unokák között, aki a megkezdett nevelőmunkát folytatná. Az ember igyekszik csak a jó szép dolgokra gondolni. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni az utolsó időszakot:

– Huszonnyolc hónapig küzdöttünk a férjemért. Illetve vele együtt a levegőért. Éjszakákon át. 1997-ben tüdejét megműtötték. Nagyon megfáradt. A meccsekre azonban még így is el-elment. Próbálta tartani magát, de mindentől visszavonult. Örült minden napnak, az érdeklődőknek, a gyerekeinek, unokáinak. Ő, aki nagyon sok képesítés nélküli nevelőt segített pályája indulásánál, többször még lakásunkat is megosztva, most is megpróbált odafigyelni az oktató-nevelő munkára.

Sipos Pál 1956-tól 1997-ig dolgozott az Erdőhátért. 34 évig volt igazgató. Betegsége miatt az utolsó évben már lemondott. A műtétet követően táppénz, majd a nyugdíj következett. Felesége 1955–1993 között (ekkor nyugdíjazták) 38 évig tette a dolgát, döntően 1–3 osztályban. Sajnos Sipos Pál igazgató úr már nem lehet közöttünk, de a Sipos házaspár emléke sokáig példa lesz az őket ismerők körében.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 10. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)