Csigatészta jegyajándékba

Hol vannak azok a boldog idők, mikor a közösen végzett munka a falusi emberek számára a közösségi életet jelentette? Mikor a hosszú, téli estéken egybegyűlve, vidám beszélgetések mellett szorgoskodtak. Az asszonyok, szőttek, fontak, hímeztek, míg a férfiak kosarat fontak vagy éppen seprűt kötöttek. De ezt a munkát nem érezték kényszernek, szükséges, elvégzendő feladatnak, mert ezek a hangulatos, együtt töltött órák szórakozást jelentettek számukra, és összetartó, boldog közösséggé kovácsolta az embereket. Olyan közösségek formálódtak, amelyek egy emberként mozdultak meg, ha valahol segítségre volt szükség, legyen az disznóvágás, építkezés vagy egy fontosabb esemény, amire rengeteg házi csigatésztát kellett készíteni.

Öröm látni azt, hogy ezek a hagyományok, nem haltak még ki teljesen, vannak még olyan emberek, akik szabadidejüket, hasznos időtöltéssé varázsolják, vidám hangulatot teremtve a mindennapokban. Vámosorosziban, az Újsor utca lakói is ilyen összetartásban tevékenykednek. Gazda Lajosnéhoz készültem látogatóba, és egy kis szorgos csapatra leltem, akik jókedvűen beszélgetve sodorták a húslevesbe való csigatésztát.

Szorgos kezek nyomát fedeztem fel a virágos kiskertben, gyönyörű nárciszok várják a tavasz érkezését. A ház falai között pedig a sok-sok fénykép a gyermekekről, unokákról azt sugallja, hogy Magdi néninek mindene a család. Sugárzó arccal jött elém, mint egy boldog nyugdíjas ember.

– A télen jött ez nekem, hogy elkezdtem a csiga készítést, persze régebben is csináltam, de nem ilyen gyakran – kezd mesélni Magdi néni, hogy miért is kezdett hozzá újra ehhez a babrás munkához – a fiam főnökasszonya kért meg, hogy csináljak neki, mert nagyon szeretik a házi jellegű száraztésztákat.

A régi időkben, még hagyománynak, népünnepélynek számított a csigacsinálás. Disznóvágásra, lakodalomba, vagy bármilyen nagyobb eseményre, a család, barátok, szomszédok együtt készítették a csigatésztát az ünnepi lakomára. Lakodalmakra készülve, már több héttel előtte összeültek a környékbeli asszonyok, és közben énekeltek, beszélgettek vagy boroztak. Ezek az összejövetelek, általában táncos mulatsággal végződtek. Az ifjú pár számára ilyenkor életfát állítottak, a menyasszonyt és vőlegényt tésztából mintázták meg.

A mondás szerint, minél több csigatészta került a fiatal pár tányérjába az esküvőn, annál gazdagabb áldásban részesültek az életben. A népi kultúrában nagyon komoly jelentősége volt ennek a hagyománynak. A fiú saját maga készítette el, jegyajándéknak a kiszemelt lány részére, így kívánta jelezni házassági szándékát. A kézfogót hamarosan meg is tartották, majd a menyasszony készíttette el a csigatésztát jegyajándékként a vőlegény számára. Az évek során, egyre inkább eltűnőben vannak ezek a munkával töltött, hangulatos, vidám órák, és hagyományok.

Magdi néni mióta nyugdíjas lett, igyekszik hasznosan tölteni a napjait.

– Huszonhárom évig dolgoztam a gazdaságban, fejőnőként. Akkor nem sok időm volt arra, hogy leüljek és sodorjam a csigát. Mert hát, a teheneknek nincs hétvége, nincs ünnepnap, minden áldott nap meghatározott időben, meg kellett őket fejni.

A munka mellett, a család ellátása, a háztartás vezetése is az ő feladata volt, mivel válása után fiait egyedül nevelte, akik gyönyörű unokákkal ajándékozták meg az életben, és boldogságot vittek a mindennapjaiba.

Most, a hirtelen rászakadt szabadidejében a családjának segít és száraztésztát készít, de nem csak csigát, hanem cérnametéltet, kiskockát, széles metéltet, vagy amit csak a család megkíván.

Mivel a csigakészítés egyedül borzalmasan unalmas lehet, általában kedves ismerősökkel végzi ezt a tevékenységet. Most is két kedves szomszédasszonya társaságában dolgozik, Fecske Jánosné Irénke néni, és Tóth Kálmánné serénykedik a konyhában, akit Csirinek szólítanak. Magdi néni nyújtja a tésztát, és vágja darabokra, a többiek pedig szaporán sodorják a tésztát csigaformára, amíg meg nem szárad.

Ma már nagyban megkönnyíti a munkát, a tésztanyújtó szerkezet, de régen ilyen eszköz használatára nem volt lehetőség, mindig kézzel kellett kinyújtani a darabokat a megfelelő vastagságra. A tésztához csak tojást és lisztet használnak, nem vegyítik vízzel, mert így lesz tartós, akár hónapokig is tárolható az elkészült tészta.

Miután meggyúrják a tésztát, nem egyszerre nyújtják ki, mert hamar megszárad, és akkor használhatatlanná válik az anyag. Mindig kis darabokat vágva, nyújtják folyamatosan, egyszerre mindig csak annyit, hogy megfelelően meg tudják dolgozni a feldarabolt tésztát. Attól függően, hogy mekkora csigákat szeretnének készíteni, olyan négyszögletes darabokra vágják össze. És a csigacsináló bordázott részén görgetik végig a tésztát, amit felcsavarnak egy pálcikára.

– Régen, gyerekkorunkban nem volt ilyen csigacsináló – mesélik az asszonyok – hanem bordán, amit a szövőszéknél használtak, az ócskábbakat eltördelték és a pálcika helyett pedig orsóra csavarták a tésztát.

Ezt az egyszerű eszközt persze hamarosan felváltotta a szépen díszített, faragott fából készült csigacsináló. Magdi néniék, nem olyan cifrát használnak, csak egyszerű, de nagyon praktikus változatot. És közben mindenféléről beszélgetnek. Régi népi ételekről, ki hogyan készíti el, a máléédeskét, vagy a puliszkát, családról, gyerekekről, örömteli eseményekről, emlékekről.

A kis közösséghez tartozik, még néhány jó ismerős, szomszéd, akik szintén szívesen töltik hasznosan a szabadidejüket.

Orosziban, többen is őrzik a csigakészítés hagyományát, van, aki csak otthon a saját vagy család részére készíti a tésztát, de a helyi önkormányzatnál is működik egy tésztagyár, ahol sok szorgos kéz készíti nagy választékkal a száraztésztákat. Hamarosan kezdetét veszi a kerti munka, akkor már kevesebb idő lesz arra, hogy ilyen mennyiségű csigát készítsenek, hisz szinte mindenki uborkatermeléssel foglalkozik nyáron, ami fárasztó, és nehéz. De azért mindig szakítanak időt arra, hogy időnként összeüljenek és vidáman töltsék el a szabadidejüket. A nyugdíjas asszonynak nem volt könnyű sorsa, de mégis boldog és elégedett azzal az élettel, ami megadatott neki.

***

Írta: Szilágyi Krisztina

Szerző: napkeletadmin 2018. 01. 17.

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varga Zoltán

Özv. Sipos Pálné

Végh Endre

Kiss József

Tarcza György

Dán Csabáné

Lőrincz Gusztáv

Nyilas László

Kanyó József

Adorján László

Juhos Sándorné

Nagy Roland

Dr. Hilbert László

Czuprák László

Herceg Zsolt

Kosán Attila

Oroszi István

Szabó Péter

Gyulai Zsolt

Adorján László

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!