Cégénydányád

Ha tisztelek valakit, én is elvárom azt, hogy engem is tiszteljenek. Nem elvetendő filozófia egy önkormányzati dolgozótól, egy családanyától. Tóth Istvánné – a cégénydányádi polgármesteri hivatal főelőadója –vélekedett így, több évtizedes munkatapasztalattal a háta mögött.

Életpályája a Szamos menti községből indult. Mátészalka a bejegyzett születési hely, de miként ma is a községben élő nővére, ő is igazi cégénydányádi. Mindketten itt jártak általános iskolába. Erzsike 1968-ban végezte az általánost, s innen a szomszédos város, Fehérgyarmat gimnáziuma jelentette a következő állomást. A naponkénti bejárást választotta. Ma is jó szívvel emlékezik Dajka Béla tanár úrra, aki a matematikát tanította, illetve az osztályfőnök Kovács Istvánra, no meg az osztálytársakra. Bede Erzsébet tanítóképzőbe jelentkezett, de hangja illetve zenei előképzettsége nem lévén – nem sok eséllyel. Dolgozni kezdett.

– Az érettségi után itt kezdtem Cégénydányádon. Lukács József volt a tanácselnök. Adós, pénzügyes, igazgatási előadó illetve a titkár, no meg én mint adminisztrátor – Agócs Józsefnét helyettesítettem – jelentettük a „tanácsot”. 1972. június 15-től megszakítás nélkül dolgozom. 1975 tavaszán Agócsné visszajött, nekem viszont a fehérgyarmati Kölcsey Ferenc Általános Iskolában lett helyem (akkor készítettük elő a Május 14-e téri új iskola indulását).

1974 arról nevezetes, hogy ekkor kötötték össze sorsukat egy ugyancsak helyi fiatallal, Tóth Istvánnal. Sajnos Erzsike édesanyja komoly beteg volt, így nagy lakodalmat nem tartottak. Ide költöztek az egyébként a METRIPOND-nál dolgozó ifjú férjjel együtt. A mérleggyárat az állami gazdaság majd, az akkori IMI (Ipari Műszergyár) követte. Mindketten bejártak Fehérgyarmatra dolgozni. 1976. szeptember 2-án megszületett István, 1980. június 13-án pedig Péter. Ők is Cégénydányádon jártak általánosba, majd Nyíregyházán a Bánkiban folytatták. István bent maradt ötödévre, s a technikusit is elvégezte, majd ezt követően a Bessenyei György Tanárképző Főiskola matematika–számítástechnika szakát is. Ezt ma a BM-nél hasznosítja. Péter Budapesten, a Műszaki Főiskolán tanul, 2000 őszén már a harmadik évfolyamot kezdte.

– A fiúk mindig vonzódtak a gépekhez, motorokhoz. A mezőgazdaság iránt nem érdeklődtek. Egyébként mi szülők is úgy vagyunk, hogy szeretjük a munkánkat. A munkahelyen igyekszünk becsülettel helytállni. Emellett már nem futja mezőgazdasági munkákra. Van néhány gyümölcsfa, kis kert, de ez nem bír nagy jelentőséggel.

Erzsikét úgy ismerték meg a fehérgyarmati iskolában, mint aki a legkisebb gyerektől a nevelőkig, az igazgatóig mindenkinek igyekszik segíteni. Kedves, mosolygós, a közösségért tenni akaró adminisztratív dolgozó volt.

Amikor a GAMESZ létrejött Fehérgyarmaton, ott könyvelőként számítottak rá. Ez új területet jelentett. Részletesen megismerte az intézményi gazdálkodást, a költségvetés készítését s egyéb számviteli tennivalókat. Többször emlegeti Tóth Gyulát, aki a GAMESZ igazgatójaként nagyon sokat segített. Ennek hasznát már Cégénydányádon érzékelhette:

– Éves szinten 150 milliós költségvetéssel gazdálkodunk. Szamosújlak és Gyügye pénzügyi ténykedése összefügg a miénkkel. A TÁKISZ rendszeresen figyel ránk. Segítő szándékot tapasztalunk. Kell is, mert nagyon sokrétű a tennivaló. Eddig nem volt különösebb probléma.

Tóth Istvánnénak közvetlen kapcsolata van a két társközség polgármestereivel, de az intézmények irányítóival is. A fejlődő településen szerencsére komoly előrelépésekre került sor, s ez mind pénzzel összefüggésben. Ezek „levezénylése” közös feladat. Miként az is, hogy a két fiú boldoguljon. István és Péter, ha csak tehetik, hazalátogatnak. Ilyenkor „pakk”-ot készít édesanyjuk, aminek tartalmát a városban fogyasztják majd el. Egyre többször fogalmazódik meg a kérdés: mikor számíthatnak a Tóth szülők unokára. Persze ehhez előbb meg kell(ene) nősülni.

Szerencsére az édesapa is a megbecsült munkások közé tartozik a FEVILL-lel együttműködő új cégnél. Ő még ma is rendszeresen bejár Fehérgyarmatra, a cég tulajdonosa számít többéves becsületes munkájára, a villanymotorok, szivattyúk gyártásában szerzett értékes tapasztalataira.

– Mi, pénzügyesek, megszállottak vagyunk. Nekem hobbim a munkám. A család mellett az ad igazán örömöt, ha az önkormányzat gazdasági ügyei rendben vannak. S ez még azzal is párosul, hogy rend van a családban, ez igazán örömmel tölt el.

Tóth Istvánék egy olyan településen élnek, éltek, ahol őket és szüleiket mindenki ismerte. Nem díjért, nem kitüntetésért dolgoztak a múltban, s napjainkban sem. Nem politizálnak, teszik a dolgukat, nevelik gyermekeiket, s azon igyekeznek, hogy eközben falujuk illetve az itt élő emberek is boldoguljanak.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 10. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)