Cégénydányád

A nevelésre tette fel az életét, állítható túlzás nélkül Kissné Szántó Elvira múltját, jelenét és jövőbeli elképzeléseit ismerve. Mert mi mással, lehetne magyarázni azt a majd két évtizede tartó töretlen lelkesedést, amellyel kezdetektől a munkáját végzi? Munka, mondja a külső szemlélő, de a hosszúra nyúlt beszélgetés közben, a mindennapokról képet adó beszámolót hallgatva, magában megjegyzi: hivatás.

Az egyik legszebb, amelyet nő választhat: a legkisebbek, az óvodás korú apróságok formálása, az iskolai munkára felkészítése. A cégénydányádi óvoda tevékenységének mosolygós irányítója emlékezete szerint aprókora óta erre a pályára vágyott. Pedig ő gyermekként nem ismerhette meg az említett intézmény nyújtotta lehetőségeket.

A Cégénydányádon letelepedett Sarka Elvira és Szántó László első gyermeke, Szántó Elvira, 1965. június 24-én született Fehérgyarmaton. S mivel óvoda akkoriban még nem működött a Szamos-parti településen, a mezőgazdasággal foglalkozó szülők tanítgatták, formálták a gyerekdalok és a versek iránt rendkívül fogékony leányukat és öt évvel fiatalabb öccsét, Lászlót. A zene szeretete családi örökségnek tekinthető Szántóéknál: a nóta és a muzsika átszőtte a szülői házban töltött éveket, hiszen az édesapa, miután az egyik rokon segítségével elsajátította a zenei alapismereteket, önmagát képezve megtanult hegedülni és tangóharmonikázni. Rendszeresen húzta a talpalávalót a környékbeli lakodalmakon. Ezek ismeretében természetesnek tűnik, hogy a tizennégy esztendős Elvira a nagykállói Budai Nagy Antal Óvónőképző Szakközépiskola mellett döntött, amikor a pályaválasztást fontolgatta.

Négy év múltán az iskolapadból szinte azonnal a munka világába került: szülőfaluja óvodájában, az akkori iskolaigazgató, Kelemen Jenő ajánlatát elfogadva, 1983 augusztusában munkába állt. Közben levelező tagozaton elkezdte felnőtt tanulmányait a hajdúböszörményi felsőfokú óvónőképzőn. Továbbtanulási szándékát szülei örömmel fogadták, és erejükön felül támogatták, s a lelkes diáklány kitartását és szorgalmát a jeles eredményt mutató diplomája tükrözte.

A frissen szerzett tudás sikeres gyakorlati kamatoztatása láttán ezerkilencszáznyolcvanhétben az intézmény élére állították a gyerekek által imádott, fiatal óvó nénit. Azóta a feladata nem változott, státusának megnevezése viszont óvodavezető-helyettesre módosult. (A helyi általános iskolához csatolták ugyanis a cégénydányádi ovit, amely közös igazgatóval, de az iskolától szakmailag önállóan működik.)

A következő jelentős évszám ezerkilencszázkilencven volt Elvira életében, ekkor kötött ugyanis házasságot a szomszéd településen, Gyügyén élő Kiss Mihállyal. Lakóhelyüknek Cégénydányádot választották, s egy esztendő múlva a takaros családi házba kislányt hozott a gólya. A kis jövevény édesapja vezetékneve mellé édesanyja és nagymamája keresztnévét, az Elvirát kapta. S még valamit: az értékes örökségnek számító kiváló énekhangot és páratlan zenei hallást. A jelenleg felső tagozatos kislány nyolcéves kora óta tanul zongorázni, s a szakértők javaslatára a fehérgyarmati Bárdos Lajos Művészeti és Általános Iskolában szolfézsoktatásra is jár. Tehetsége és lelkesedése láttán a zenebarát anyai nagypapa a rég várt billentyűs hangszerrel ajándékozta meg, s azóta naponta zeneszótól hangos a ház.

Az eltelt évek alatt jelentősen átalakult Elvira és az óvoda élete: a két csoporttal működő intézmény két pedagógusára számtalan teendő hárul. Tevékenységközpontú program szerint folyik a munka a varázslatosan dekorált épület tarkabarka falai között: a játék közbeni tapasztalatszerzés és tanulás középpontjában rendszerint a mozgás áll. Ezt a vezető óvónő által írt sikeres pályázatoknak köszönhetően sok-sok hasznos eszköz, többek között az ovikondi segíti.

A változatos napi tevékenység: a közös játék, hagyományőrző bemutatóként említhető kukoricapattogtatás, séta és kézműves munka mellett elmaradhatatlan program a nyíregyházi állatparkban tett látogatás. Az egyedi bánásmódra és még nagyobb odafigyelésre az eltérő szociális helyzetű gyermekek nagy száma miatt itt kiemelten szükség van.

– A pedagógusnak a falu életében is szerepet kell vállalnia, a gyerekek nevelésén túl a községi rendezvényeken is ott a helyünk, úgy érzem – említi Kissné Szántó Elvira, amikor a közéleti tevékenységre terelődik a szó.

A település apraja-nagyja által ismert és elismert óvónőt Cégénydányád millenniumi ünnepségén rendkívüli megtiszteltetés érte: őt javasolta zászlóanyának a képviselő-testület, amelyet ő a munkája és közéleti tevékenysége elismeréseként értékelt.

– Igyekszem bekapcsolódni a község életébe, több éve tagja vagyok a szavazatszámláló bizottságnak, és aktív részese próbálok lenni minden falusi eseménynek – mondja az egyébként hihetetlenül szerény óvó néni, majd elárulja: legnagyobb örömét ma is a gyerekekben leli.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 19. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)