Nyíregyháza

Hogy lehet egy iskolát a változó társadalmi körülményekhez igazítani? Milyen szakmákat tanítsanak meg a 14–18 éveseknek, hogy ők arra később is alapozhassanak? Ilyen és ehhez hasonló kérdések tucatjait tették fel az elmúlt években a nyíregyházi Sipkay Barna Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Szakközépiskolában és Szakmunkásképzőben. Váradi Istvánné igazgatóval nemcsak az intézmény képzeletbeli emlékkönyvét lapozzuk fel, hanem a megváltozott gazdasági, társadalmi körülmények által teremtett új kihívásról is beszélgetünk.

Váradi Istvánné, sz. Tóth Júlia, Nyírszőlősön született 1951. augusztus 11-én. Édesapja, néhai Tóth Mihály, agronómusként dolgozott. Édesanyja, lánykori nevén Kukucska Margit, az egykori tanácson tanácstitkárként tevékenykedett, majd a helyi iskolában irányította az élelmezést. Húga, Éva, szintén pedagógus diplomát szerzett és a nyíregyházi Bem József Általános Iskolában tanít. Férje, Váradi István, a nyíregyházi városi önkormányzatnál a vagyon- és vállalkozási irodát vezeti. Két gyermekük született: Viktória kereskedelmi főiskolát végzett, a fővárosban egy befektetési társaságnál dolgozik. Balázs elsőéves hallgató a mezőgazdasági főiskola gazdálkodói szakán.

Az igazgató asszony családi döntés nyomán a közgazdasági szakközépiskola kereskedelmi tagozatán érettségizett 1969-ben. Ezután a Kereskedelmi Főiskolára járt Budapestre, és 1973-ban sikerrel államvizsgázott. Nem sokkal ezután a Közgazdaságtudományi Egyetem tanári szakán végzett 1978-ban.

– Mindig is tanárnak készültem, a katedrán tudtam elképzelni magam – hallottuk Váradinétól. A biztos megélhetés miatt írattak a szüleim a nagybátyám tanácsára a kereskedelmibe. Ám mit tesz a sors, röviddel a végzés után lehetőségem nyílt a szakmai tantárgyakat tanítani. Természetesen boldogan mondtam igent. Mondták az ismerőseim a kilencvenes években végbement gazdasági változások idején, hogy biztosan sikeres lennék az üzleti életben is. Én azonban úgy gondolom, hogy a három évtizedes pedagógusi pályát és az itt elért eredményeket ma már nem szabad felcserélni semmiért.

Az igazgatónő a folyamatos tanulás híve. Nemsokára átveheti harmadik diplomáját, ezúttal a Budapesti Műszaki Egyetem közoktatás-vezetői szakát végzi.

Mindössze félévet dolgozott az egykori Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalatnál, majd idejött a kereskedelmibe 1973-ban. 1978-tól kinevezték igazgatóhelyettesnek, és 1997-től ő tölti be az igazgatói posztot.

Az elmúlt negyedszázad a folyamatos korszerűsítés jegyében telt el. Ezerkilencszázhetvenötben kezdődött a szakközépiskolai és a szakmunkásképzés egységesítése. Akkor az ezerháromszáz diák kétharmad része vett részt a szakmunkásképzésben, ez az arány mára megfordult.

Új szakok indítását határozták el az 1987–88-as években, amikor már érzékelhető volt a gazdasági, társadalmi átalakulásnak az iskolákra gyakorolt hatása is. Integrált képzési modellben gondolkodtak, az indulásnál egyforma tananyagot oktattak a szakközépben és a szakmunkásképzőben is. Bevezették a gazdasági szakközépiskolát, ez az érettségi után egyéves technikusminősítőt jelentett.

Kilenc évvel ezelőtt nagy horderejű döntésnek bizonyult az idegenforgalmi szak megszervezése. Ezzel kettős célt szolgáltak: kéttannyelvű képzés formájában, németül oktatták a régióban egyedül itt az idegenforgalmi tudnivalókat. Angolt és oroszt tanít még az iskola. Az országban hetedikként, kísérleti jelleggel vezették be. Nem ritka, hogy felsőfokú nyelvvizsgát tesznek az itt érettségizett diákok. Négy– hatszoros a túljelentkezés.

Az Emberi Erőforrás Fejlesztése ifjúsági szakképzési program Világbanki pályázatot nyertek, amelyből a kereskedelmi, marketing, valamint a vendéglátói-pari, idegenforgalmi képzést valósítják meg. Ma már a szakmai specializáción és a továbbképzésen van a hangsúly. A Világbank ugyanis kemény feltételeket szab: csak azokat a képzési módszereket támogatja, amelyek nem az ismeretközpontúságra koncentrálnak.

A Budapesti Kereskedelmi Főiskolával akkreditált képzést folytatnak: az érettségi után kétéves szakmenedzseri tanfolyamra járhatnak az érdeklődők. Ez felsőfokú végzettséget jelent. S aki akarja, folytathatja tanulmányait a főiskolán. Az a tervük, hogy a vendéglátó szakon is bevezetik ezt a képzési formát. Az igazgató asszonynak az az elképzelése, hogy az iskola falai közé visszahozzák akár az itt végzett, akár a másutt érettségizett felnőtteket. Olyan képzési programokat támogat pénzzel a Világbank, amely a fejlődést szolgálja. Éppen ezért is kapta meg a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt kitüntetést 1996-ban.

Kevés szabad idejében a családjával foglalkozik, vezeti a háztartást, és igyekszik lépést tartani a gazdasági, társadalmi fejlődéssel, hisz ez az iskola általában elébe ment a társadalmi folyamatoknak.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 9. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)