Szenczi János

Mezőgazdasági vállalkozó

Fehérgyarmat

szszb_33_es_szenczi_janos_1.jpgNem akarja túlkiabálni a telefonban a kombájn zúgását, anélkül is erősebb a hangja, mint a zajos betakarító gépé. Két tőmondatban rövidre zárjuk a beszélgetést egy találkozás időpontjával. Kézfogása nem szorít, de fogva tart. Otthonának kapujában fogad, éppen ügyfelei távoztak. Közös ismerősünk, Kállai Zoltán gacsályi gazdálkodó ajánlotta figyelmembe, hozzátéve: két méter magas.

– Á, csak 192 centi, már tán annyi se – mosolyog karakteres bajusza alól. – Korosodunk, idővel még a szeg is meghajlik.

A ház fényképekkel gazdagon díszített nappalijában ülünk le. A házigazda termete még így is tekintélyt parancsoló. Mosolya, barátságos szavai mégsem a tekintélyt, inkább az elfogadást sugallják.

– Zoli régi barátom, vadászcimborám – nyugtázza, hogy szóba hoztam. Követi tekintetemet, amikor a trófeákra pillantok. Arra gondolok, hogy egészen biztosan több, mint hobbiról van szó.

– Jánkmajtisi szülők gyermeke vagyok – kezdi élete történetét. – Apám is János, nagyapám meg Mihály, apai részról. Tisztességes parasztemberek voltak. Nagyapám abban a korban élt, amikor nem kerülhette el, hogy kuláknak minősítsék, és annak megfelelően el is bántak vele. Egyszer, még gyerekként, szóba hoztam, miért nem lépett be ő is a téeszbe? “Az elvett földjeimen szántsak az elvett lovaimmal?” – hangzott a válasz.

Beszélgetésünk folyamán csak e mondatok alatt komorult el Szenczi János arca. A történelem kavargó évei alatt a fiatalember kereste saját útját, és ma, az ötvenediket taposva már elmondhatja: meg is találta. Mátészalkán, a Baross László Mezőgazdasági Szakközépiskolában végzett. Mivel a sorok írója is annak az intézménynek a padjait koptatta, szinte nem fogyunk ki az ismerős történetekből, de mégis továbblépünk. Azért egy pillanatra megállunk, mert kiderül, ez az írás szólhatna egészen másról is.

– Szegedre is felvételiztem az Erdészeti Szakközépiskolába, annyira szerettem és szeretem a természetet. A “rossz káderlapom” miatt “helyhiányról” kaptam értesítést.

‘88-ban annak rendje módja szerint a sereg következett Nagyatádon. Felderítő úszó gépjárművet is vezetett, de a tüzérfőnöknek volt a sofőrje. Nem hagyott benne rossz emlékeket a katonaság, és úgy gondolja, a mai fiatalokra is ráférne. A sport sem hiányzott a legényévekből. “Szenczi átlövi a pályát” idézi drukkereit.

A nagybetűs életet Csaholcon kezdi, az állami gazdaság ottani tehenészetében. Később Gyarmat mellett, a Százas tanyán éri a gazdaság vége a rendszerváltás környékén. Az új világ hajnalán előbb a Blikk-3, majd a Jukker kft.-ben talál tanult szakmájához való állást. E cégek állatfelvásárlással foglalkoztak, és lehetőség nyílt arra, hogy tapasztalatokat és ami legfontosabb ismertséget, ismeretségi kört szerezzen. ‘97-ben aztán önállósult, és az elmúlt két évtizedet már egyéni vállalkozóként ebben dolgozta végig.

Élete párját Donka Zsuzsanna személyében találta meg, 1991-ben házasodtak össze. Ő Sárospatakon végzett a Tanítóképzőben és a helyi Bárdos Iskolában tanító. Felesége jánki gyökerekkel rendelkezik, különben pedig minden bizonnyal rokon lelkek. Elég talán annyit említeni, hogy a városi lovasklub elnöke… Két gyermekük van. Petra ‘94-ben született. Debrecenben egyetemista, közgazdász lesz. “Most éppen nyelvvizsgára készül” – mutat tekintetével a ház másik sarka irányába az apja. Tamás középiskolába jár, és az ifiben kézilabdázik. “A felnőtt csapatban már várják, így nincs messze az NB II” büszkélkedik az apa, az egykori védőjátékos.

Az életrajzban már utaltunk rá, hogy fordulhatott volna más irányba is Szenczi János pályája. Mégsem kell nagyon szenvednie a nosztalgiától, mert kenyéradó elfoglaltsága mellett azzal egyenértékű módon hódolhat természetszeretetének – vadászként. A kisnaményi Hubertus Vadásztársaság vadászmestere, de a gyarmatinak is tagja. Előkerül a fotóalbum, és benne a tengernyi élmény. Kalandok távoli tájakról: siketfajd kakas Moldovából… Vadászokat kicselező erdőháti vaddisznókról, akik a hóban egy kanyarral saját nyomukon távozva igyekeztek megszökni a puska elől.

Mikor van ennyi mindenre ideje, kívánkozik ki belőlem a kérdés!

– Ha az ember valamit tényleg akar, arra megtalálja az időt is a módot is – hangzik a válasz. Beszélgetésünket magamban összegezve úgy gondolom, Szenczi Jánosnál ez nem csak a vadászatra vonatkozik.

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése