Tatos István

Testnevelő

Nyíregyháza

Márciusban, amikor Tatos Pista bácsit az öregfiúk kosárlabda Krúdy Kupáról kocsival hazavittem a régi Elefánt melletti lakásához, azzal búcsúzott: Csaba, Te nagyon rendes ember vagy, hogy hazahoztál, ha megélem, remélem, jövőre is jövök Hozzátok. Apádat meg üdvözlöm, nagyszerű röplabdás volt. 94 évesen hagyott itt minket a legendás testnevelő, a jövő évi Krúdy Kupán már csak a számtalan sztorit emlegetve emlékezünk rá.

Öcsi, Te nagyon jó kosaras lehetnél, ha lefogynál! Még a hetvenes évek közepén szólított meg Pista bácsi, akihez kosárlabda edzésre jártam. Az Öcsi elnevezés, az egy teljesen megszokott név volt nála, eleinte így szólított mindenkit, utána már a jó kosarasok nevét megjegyezte. A megszólítás azt is jelentette, hogy Pista bácsi a kosárlabdázás terén látott bennem fantáziát, úgyhogy olyan fogyókúrába kezdtem, hogy alig egy hónap alatt egy tízest leadtam, miután Pista bácsi elégedetten bólintott. El is vitt a budapesti korosztály döntőbe, ahol tisztességesen helyt álltunk, majd következő évben az emlékezetes soproni tornán is ott voltunk, ahol kis túlzással, halálra fagytunk a kollégiumban.

Az idei Krúdy Kupa egy nosztalgia óra volt, sorban sorolta a neveket, Makszin Laci, Ferenczi Csaba, vagyis Charlie, Buskó, Hegedűs, Kovács Sanyi, Rogoz, Szemerszki, Angyal Géza, Rezsőfi, Gergely Tamás, Ferkó Vili, Asztalos Jimmy, Makrai Laci, Bálint Ádám, Bem Apó és a többiek. Azt is tudta, hogy Ferenczi, aki válogatott kosaras volt, s szerintem a legnagyobb név volt, aki végzett a Krúdyban, disszidált és Los Angelesig meg sem állt. Még 1991-ben, amikor azon a vidéken jártam, megszereztem a telefonszámát, beszéltünk is, de találkozni nem tudtunk, a közös emlékeket idéztük fel. Hihetetlen energiával vezette az edzéseket és a meccseket, ott nem volt pardon, ha valaki nem figyelt, simán leordította, vagy ugrott a füles. Akkoriban egy szülő sem rohant az iskolába, ha a testnevelő az intenzívebb edzésmunkára való ösztönzésként kapott egy maflást, vagy jobban mondva egy pofont. Alacsony termetű volt, szálfa egyenes, hihetetlen szikár, az utolsó pillanatig is fizikailag és szellemileg is meglepőt produkált. Mindenki tisztelte, szerette!

Az utóbbi húsz évben tegeződtünk, akárhányszor találkoztunk, két téma mindig előtérbe került. Az egyik egy hatalmas győzelem, amit Széchényisként, vagy ahogy akkoriban hívtak minket, Kefésként arattunk a Krúdy felett. Kikaptunk vagy tízszer, de egyetlen egyszer tudtunk nyerni, ami abban az időben kuriózum volt és erre Pista bácsi emlékezett. Csipkelődtünk egymással, ahogy ránéztem, már mondta is: csak egyszer tudtatok nyerni, mert nem figyeltünk Rád és rengeteg pontot dobtál, de többször nem. Persze számomra az az egy győzelem volt a legfontosabb, megvertük a legendás Krúdyt. A másik téma Apám volt. Pista bácsi mindig szóba hozta. Ilyen félelmetes leütéseket röplabdástól még nem láttam, mondta, ahogy a süllyesztett röplabda pályán bebombázta a labdát az ellenfél térfelére, a salak alól majdnem feljött a talajvíz.

Amikor edzésre jártam hozzá, mindig a maximális erőbedobást és a győzni akarást sulykolta belénk, azt, hogy a küzdelmet soha nem szabad feladni. Alig 160 centi volt, de a nagy lovak között mindig bemutatta a labdás gyakorlatot, addig csiszolt egy-egy mozdulatot, míg azt mondta, na, végre! Amikor egy-egy országos döntőbe bejutottunk, tudták, a keleti végekről csak a Krúdy lehet finalista.  Ezeken a tornákon sztori hegyeket hallhattam Pista bácsiról, akinek az Öreg volt a beceneve. Hamiskás mosollyal tudta cukkolni a tanítványokat, egy-egy vele kapcsolatos történetet tovább szőttek és egymásnak adták tovább.

A legenda pedig maga Pista bácsi volt, aki minden évben nagyszerű játékosokat nevelt. Ahogy felépült 1969-ben a Krúdy, az egyik testnevelő Tatos István lett, Nagykállóról került a megyeszékhelyre. Fél szemére alig látott, a történet alapján még a negyvenes években, amikor fűzős labdával fociztak, úgy lőtték meg a labdát, hogy a fűző az egyik szemét megsértette. Azt már kevesen tudták, hogy egykoron tagja volt a világhíres Kerezsi Vándorcirkusznak, amely tornamutatványaival kápráztatta el a közönséget. Ezekből az elemekből jócskán maradt a tarsolyban, hiszen még nyugdíjasként szövetnadrágban is bemutatott bármilyen tornagyakorlatot az ámuló tanítványoknak. Azt is tőle tudjuk, hogy birkózásban háromszor nyert főiskolás bajnokságot. Dehogy voltam én birkózó, nevetett, csak erős voltam, megragadtam az ellenfelet, földre vittem és nem hagytam mozdulni.

Nem csak testnevelő volt, az életre tanította a nebulókat, arra, hogy a testmozgás életük végéig fontos, mindig mondta, tartsátok fitten magatokat, nézzetek meg engem. Nem csak kosárlabdában alkotott legendásat, hiszen a többi sportágban, így atlétikában, kézilabdában és tornában is képezte tanítványait. Azt vallotta, hogy 14-18 éves korban a fiataloknak érdemes több sportágat kipróbálni, utána eldől, melyiket választották. Persze azt is tudta, hogy a Krúdy mindig is az ország egyik legjobb középiskolája, a tanulók jelentős többségének a tanulmányok az elsődlegesek, utána jön a sport, de szerencsére ezek a tanítványok mindkét fronton maradandót alkottak. A kosarasok többsége főiskolát, egyetemet végzett, komoly pozíciókban dolgoznak és mindig szívesen emlékeznek legendás tanárukra.

Pista bácsi a nyugdíjba vonulása után még egy tíz évet óraadóként lehúzott a Krúdyban, a marsallbotot éppen egy korábbi NB I-es kosarasnak, Kovács Tibinek adta át. Szorgalmasan látogatta évenként az öregfiúk Krúdy Kupát, amikor jött a hír. Elindult veterán atlétikai versenyeken, s nem is akármilyen eredményeket szerzett. 2014-ben a 90-95 éves kategóriában a veterán atlétikai világbajnokságon diszkoszvetésben aranyérmet szerzett 16.71 méterrel, megelőzve portugál vetélytársát. Kovács András és Kerekes Laci hatására kilencvenévesen kezdett el atletizálni, ilyen korban hasonló szintű fizikai felkészültséggel senki nem rendelkezett az egész földkerekségen. Még 92 évesen is azt jósolta Kerekesnek, hogy jöhet a 20 méteres álomhatár! Előtte 2012-ben megjavította a 90 éveseknél a súlylökő magyar csúcsot, 7.75 méterrel Bökönyi Gyuri bácsi 5.65  méteres teljesítményét szárnyalta túl. Mondtam is neki, Pista bácsi meguntad a kertet, valami új kihívásra vágytál, igaz? Nevetve bólintott, de azért hozzátette: a kerti munka a legjobb hobbi, mindig karban tart! Munkásságát 2011-ben a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának Matolay Életműdíjával ismerték el. A kitüntetést az iskolai testnevelés és diáksport fejlesztése, valamint az olimpiai eszme terjesztése terén kifejtett kimagasló szakmai és pedagógiai tevékenység elismeréséül adta a Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesülete, és a Magyar Olimpiai Bizottság.

Apámnak átadtam üdvözletét, aki a múlt héten szomorúan mondta, meghalt Tatos Pista!

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése