Tatos István

Testnevelő

Nyíregyháza

szszb_32_mcs_tatos_istvan_1000.jpgMárciusban, amikor Tatos Pista bácsit az öregfiúk kosárlabda Krúdy Kupáról kocsival hazavittem a régi Elefánt melletti lakásához, azzal búcsúzott: Csaba, Te nagyon rendes ember vagy, hogy hazahoztál, ha megélem, remélem, jövőre is jövök Hozzátok. Apádat meg üdvözlöm, nagyszerű röplabdás volt. 94 évesen hagyott itt minket a legendás testnevelő, a jövő évi Krúdy Kupán már csak a számtalan sztorit emlegetve emlékezünk rá.

Öcsi, Te nagyon jó kosaras lehetnél, ha lefogynál! Még a hetvenes évek közepén szólított meg Pista bácsi, akihez kosárlabda edzésre jártam. Az Öcsi elnevezés, az egy teljesen megszokott név volt nála, eleinte így szólított mindenkit, utána már a jó kosarasok nevét megjegyezte. A megszólítás azt is jelentette, hogy Pista bácsi a kosárlabdázás terén látott bennem fantáziát, úgyhogy olyan fogyókúrába kezdtem, hogy alig egy hónap alatt egy tízest leadtam, miután Pista bácsi elégedetten bólintott. El is vitt a budapesti korosztály döntőbe, ahol tisztességesen helyt álltunk, majd következő évben az emlékezetes soproni tornán is ott voltunk, ahol kis túlzással, halálra fagytunk a kollégiumban.

Az idei Krúdy Kupa egy nosztalgia óra volt, sorban sorolta a neveket, Makszin Laci, Ferenczi Csaba, vagyis Charlie, Buskó, Hegedűs, Kovács Sanyi, Rogoz, Szemerszki, Angyal Géza, Rezsőfi, Gergely Tamás, Ferkó Vili, Asztalos Jimmy, Makrai Laci, Bálint Ádám, Bem Apó és a többiek. Azt is tudta, hogy Ferenczi, aki válogatott kosaras volt, s szerintem a legnagyobb név volt, aki végzett a Krúdyban, disszidált és Los Angelesig meg sem állt. Még 1991-ben, amikor azon a vidéken jártam, megszereztem a telefonszámát, beszéltünk is, de találkozni nem tudtunk, a közös emlékeket idéztük fel. Hihetetlen energiával vezette az edzéseket és a meccseket, ott nem volt pardon, ha valaki nem figyelt, simán leordította, vagy ugrott a füles. Akkoriban egy szülő sem rohant az iskolába, ha a testnevelő az intenzívebb edzésmunkára való ösztönzésként kapott egy maflást, vagy jobban mondva egy pofont. Alacsony termetű volt, szálfa egyenes, hihetetlen szikár, az utolsó pillanatig is fizikailag és szellemileg is meglepőt produkált. Mindenki tisztelte, szerette!

Az utóbbi húsz évben tegeződtünk, akárhányszor találkoztunk, két téma mindig előtérbe került. Az egyik egy hatalmas győzelem, amit Széchényisként, vagy ahogy akkoriban hívtak minket, Kefésként arattunk a Krúdy felett. Kikaptunk vagy tízszer, de egyetlen egyszer tudtunk nyerni, ami abban az időben kuriózum volt és erre Pista bácsi emlékezett. Csipkelődtünk egymással, ahogy ránéztem, már mondta is: csak egyszer tudtatok nyerni, mert nem figyeltünk Rád és rengeteg pontot dobtál, de többször nem. Persze számomra az az egy győzelem volt a legfontosabb, megvertük a legendás Krúdyt. A másik téma Apám volt. Pista bácsi mindig szóba hozta. Ilyen félelmetes leütéseket röplabdástól még nem láttam, mondta, ahogy a süllyesztett röplabda pályán bebombázta a labdát az ellenfél térfelére, a salak alól majdnem feljött a talajvíz.

Amikor edzésre jártam hozzá, mindig a maximális erőbedobást és a győzni akarást sulykolta belénk, azt, hogy a küzdelmet soha nem szabad feladni. Alig 160 centi volt, de a nagy lovak között mindig bemutatta a labdás gyakorlatot, addig csiszolt egy-egy mozdulatot, míg azt mondta, na, végre! Amikor egy-egy országos döntőbe bejutottunk, tudták, a keleti végekről csak a Krúdy lehet finalista.  Ezeken a tornákon sztori hegyeket hallhattam Pista bácsiról, akinek az Öreg volt a beceneve. Hamiskás mosollyal tudta cukkolni a tanítványokat, egy-egy vele kapcsolatos történetet tovább szőttek és egymásnak adták tovább.

A legenda pedig maga Pista bácsi volt, aki minden évben nagyszerű játékosokat nevelt. Ahogy felépült 1969-ben a Krúdy, az egyik testnevelő Tatos István lett, Nagykállóról került a megyeszékhelyre. Fél szemére alig látott, a történet alapján még a negyvenes években, amikor fűzős labdával fociztak, úgy lőtték meg a labdát, hogy a fűző az egyik szemét megsértette. Azt már kevesen tudták, hogy egykoron tagja volt a világhíres Kerezsi Vándorcirkusznak, amely tornamutatványaival kápráztatta el a közönséget. Ezekből az elemekből jócskán maradt a tarsolyban, hiszen még nyugdíjasként szövetnadrágban is bemutatott bármilyen tornagyakorlatot az ámuló tanítványoknak. Azt is tőle tudjuk, hogy birkózásban háromszor nyert főiskolás bajnokságot. Dehogy voltam én birkózó, nevetett, csak erős voltam, megragadtam az ellenfelet, földre vittem és nem hagytam mozdulni.

Nem csak testnevelő volt, az életre tanította a nebulókat, arra, hogy a testmozgás életük végéig fontos, mindig mondta, tartsátok fitten magatokat, nézzetek meg engem. Nem csak kosárlabdában alkotott legendásat, hiszen a többi sportágban, így atlétikában, kézilabdában és tornában is képezte tanítványait. Azt vallotta, hogy 14-18 éves korban a fiataloknak érdemes több sportágat kipróbálni, utána eldől, melyiket választották. Persze azt is tudta, hogy a Krúdy mindig is az ország egyik legjobb középiskolája, a tanulók jelentős többségének a tanulmányok az elsődlegesek, utána jön a sport, de szerencsére ezek a tanítványok mindkét fronton maradandót alkottak. A kosarasok többsége főiskolát, egyetemet végzett, komoly pozíciókban dolgoznak és mindig szívesen emlékeznek legendás tanárukra.

Pista bácsi a nyugdíjba vonulása után még egy tíz évet óraadóként lehúzott a Krúdyban, a marsallbotot éppen egy korábbi NB I-es kosarasnak, Kovács Tibinek adta át. Szorgalmasan látogatta évenként az öregfiúk Krúdy Kupát, amikor jött a hír. Elindult veterán atlétikai versenyeken, s nem is akármilyen eredményeket szerzett. 2014-ben a 90-95 éves kategóriában a veterán atlétikai világbajnokságon diszkoszvetésben aranyérmet szerzett 16.71 méterrel, megelőzve portugál vetélytársát. Kovács András és Kerekes Laci hatására kilencvenévesen kezdett el atletizálni, ilyen korban hasonló szintű fizikai felkészültséggel senki nem rendelkezett az egész földkerekségen. Még 92 évesen is azt jósolta Kerekesnek, hogy jöhet a 20 méteres álomhatár! Előtte 2012-ben megjavította a 90 éveseknél a súlylökő magyar csúcsot, 7.75 méterrel Bökönyi Gyuri bácsi 5.65  méteres teljesítményét szárnyalta túl. Mondtam is neki, Pista bácsi meguntad a kertet, valami új kihívásra vágytál, igaz? Nevetve bólintott, de azért hozzátette: a kerti munka a legjobb hobbi, mindig karban tart! Munkásságát 2011-ben a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának Matolay Életműdíjával ismerték el. A kitüntetést az iskolai testnevelés és diáksport fejlesztése, valamint az olimpiai eszme terjesztése terén kifejtett kimagasló szakmai és pedagógiai tevékenység elismeréséül adta a Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesülete, és a Magyar Olimpiai Bizottság.

Apámnak átadtam üdvözletét, aki a múlt héten szomorúan mondta, meghalt Tatos Pista!

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése