Őr

A mai magyar történelem egyik nagy alakjáról, Bibó Istvánról elnevezett, korszerűen berendezett, szép épületben található általános iskolát egy szigorú tekintetű, de ugyanakkor megértő és melegszívű asszony, Szimicsku Istvánné, leánykori nevén Molnár Sára vezeti.

Szülei, Tóth Rozália és Molnár Ferenc, egyszerű dolgozó emberek voltak. Idősebb fiútestvére, Tamás, családos ember, a demecseri ÁFÉSZ elnöke. Fiatalabbik testvére, Ferenc, a közelmúltban megszűnt kéki tsz elnöke volt. Ma egyéni gazdálkodó. Férje, Szimicsku István, 66 éves, nyugdíjas MÁV-dolgozó. A 38 éves, elsőszülött leányuk, Edit, családjával együtt Veszprémben él. A megyei bíróságon büntetőbíróként dolgozik. Fiatalabbik gyermekük, Szilvia, huszonkilenc éves. Budapesten a Kereskedelmi és Hitel Bank Rt. egyik főkönyvelője. Ez idáig egyetlen unokájuk Edit kisfia, a tizenkét éves Kristóf, az általános iskola hatodik osztályába jár Veszprémben.

Molnár Sára a megyeszékhely egyik középiskolájában, az akkor még Kölcsey Ferenc Leánygimnáziumban tette le érettségi vizsgáit 1962-ben. Még az év augusztus 1-jén kezdett el tanítani az őri általános iskolában képesítés nélküli tanítóként. A munka mellett tanulva szerzett matematikai–fizika szakos tanári diplomát az egri tanárképző főiskolán 1966-ban.

Nyolc év után, immár asszonyként Vajára költözött, ahol férje dolgozott. A vajai általános iskolában 1991-ig tanított, majd visszatért egykori pályakezdése színhelyére, Őr községbe. Itt előbb fél évre, majd egy évre bízták meg az igazgatói teendők ellátásával. A községi önkormányzat képviselő-testülete ezerkilencszázkilencvenkilencben ötéves időtartamra kinevezte a Bibó István nevét viselő általános iskola vezetésével és irányításával.

Az igazgató asszony visszaemlékezően a korábbi időkre mondja el, hogy még három épületben, változó körülmények között folyt a tanítás, összesen nyolc tanteremben. Az iskola akkori igazgatója a mindmáig tisztelettel övezett és megbecsült Kézi Béla volt, aki munkássága elismeréseként megkapta az „Őr község díszpolgára” címet. A magával, kartársaival és a tanulókkal szemben szigorú követelményeket támasztó tanárember igényességének szelleme még ma is fellelhető az intézmény falai között. A szülők elfogadták a pedagógusok azon vélekedését, hogy a gyereket nevelni is kell, méghozzá közösen. A tantestület egy összetartó közösség volt akkoriban. Sok-sok kirándulást szerveztek az ország távoli részeibe, de később már külföldre is.

Máról szólva az igazgató asszony büszkeséggel a hangjában említi, hogy az 1991-ben épült új iskolát – ami akkor lett Bibó István Általános Iskola – a Magyar Köztársaság akkori elnöke, Göncz Árpád adta át a falunak, a tantestületnek, a diákoknak.

Elmondja, hogy mára a gyerekek érdeklődési köre lényegesen megváltozott. Ma sokkal vonzóbb egy filmvetítés, egy tv-műsor, mint egy színvonalas bábelőadás. Az igazgató asszony a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem jogi kara Bibó István nevét viselő szakkollégiumával fennálló és az iskola számára mindenképpen gyümölcsöző együttműködést emeli ki. A 7. és a 8. osztályosok minden május végén egy hetet tölthetnek el „teljes ellátás” mellett a fővárosban, miközben állampolgári, adatvédelmi és személyiségi- jogi ismeretekkel gazdagodhatnak. Ez minden szempontból figyelemre méltó segítség, tekintettel arra, hogy ma már nagyon kevés szülő engedheti meg gyerekének a saját erőből támogatott budapesti táborozást.

A szép és korszerű iskolában délutánonként tizenkilenc szakkör működik, ahol szinte valamennyi kisdiák megfordul, és sok olyan van, akik több helyen is. Közkedvelt az alapfokú művészeti és az úszásoktatás. Ennek a költségeit a diáksportkör, az alapítvány és a szülők fedezik. Szimicsku Istvánné méltó büszkeséggel emlékezik vissza két egykori tanulójára, Szabó Ildikóra és Szenáki Ágnesre. Ők voltak azok, akik 1999-ben megnyerték az országos szintű Nagy Imre-emlékversenyt.

A „levelezős” versenyeken az első tíz helyezett között minden évben találni 5–6 gyereket, akik az őri Bibó István Általános Iskola tanulói. Az eredmények előzménye a jó tanári munka, az ahhoz szükséges tárgyi feltételek – szaktantermek, számítógépek – megléte, a pozitív szülői szemlélet.

Hagyományaik közül az igazgató asszony a nyári táborozásokat, a gyermeknapi és a pedagógusnapi ünnepségeket, a jótékonysági bált, a farsangi rendezvényeket, s nem utolsósorban a minden év novembere végén megtartott nyílt hetet említi meg.

Szimicsku Istvánné még szeretne részt venni a régi épületszárny teljes felújításában, s azt kulcsrakészen átadva, 2004-ben nyugdíjba menni. Szabad idejében férjével kertészkedne, gobelint varrna, unokájával foglalkozna a legszívesebben. Munkájáért hivatalos elismerésként, Köpeczy Béla minisztersége idején „Kiváló Pedagógus” kitüntetést kapott.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 17. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)