Őr

A szemerkélő őszi eső elől barátságos hallban telepszünk le Pótor János, őri református lelkipásztor lakásában. Az csak a véletlennek tudható be, hogy épp nem kopogtatnak hívek a tiszteletes úrhoz. Jól tudják, nyitva áll az ajtaja, de hát ezt megszokták már az édesapja idejében a nagyemlékezetű öregek. Ugyanis Pótor Imre lelkésztől a fia vette át a gyülekezet pásztorának tisztét 1987-ben, az apa ekkor tért vissza Teremtőjéhez.

A szocializmus már szelídült, amikor a három fiúgyermekkel megáldott lelkész családban a középső fivér, János is úgy döntött: a teológiát választja.

− Nem tehettem mást. − Apró gyerekkoromtól azt láttam, hogy édesapámhoz a nap bármely órájában jöhettek a hívek. Akármennyi munkája gyűlt össze, ha valaki a kilincsre tette a kezét, őszinte érdeklődéssel és szeretettel vette körül. Ebben a légkörben olyan természetesnek tűnt számomra, hogy Isten és a hívek szolgálata a legszentebb küldetés a földön. Arra vállalkozni pedig nem érdem, hanem a Teremtőtől kapott gazdag ajándék.

Bizonyára így éreztek a testvérei is, hiszen a legidősebb, Imre Vásárosnaményban lelkész, a legkisebb, László Gávavencsellőn öltheti magára a palástot. Tíz év különbség van a legidősebb és a legfiatalabb fiú között. Az édesanyjuk, Nemes Irén nyugdíjas pedagógus ma Mátészalkán él.

Magántörténelmük lapjai megőrizték azt a tengernyi nehézséget, amellyel a szülőknek szembe kellett nézniük. Hiába szolgált például Besenyődön az édesapa, ha a neje nem kapott katedrát a csöppnyi faluban. Hja, a felnövekvő nemzedék gondolkodását féltették a papfeleségtől a kollektivizmus szószólói. A harmadik gyermekével várandós anyának Levelekre kellett átjárnia az órákat megtartani. Tudták jól, hogy a fiaik is hasonló megpróbáltatásoknak nézhetnek elébe a papi pályán, de mégsem beszélték volna le őket a szolgálatról. Lelkük mélyén valószínűleg hálát adtak az Úrnak a gyerekek mély elkötelezettségéért.

Mintha elfújta volna a szél a sok nehézséget, Pótor János már egy sokkal liberálisabb világ iskoláiban szerzett tudást és bizonyítványt. Az általános iskolát Tiszaderzsen kezdte a keresztszülők mellett, majd Besenyődön járt egy évet. A 3-4. általános ismét Tiszaderzsen találta, ötödikről Leveleken keltezték a papírt, a 6-8. osztályt már Őrben járta ki. 1973-84 között a Debreceni Református Kollégium diákjaként készült élethivatására. Közben ’80-82 között segédlelkészként szolgált a Debreceni Nagytemplomban. A ’82-83-as tanévben Berlinben ösztöndíjasként gyarapította tudását és kitűnő bizonyítvánnyal fejezte be tanulmányait.

Nagyecseden segédlelkészkedett ’83-84-ben. 1984 szeptemberében tette le a második lelkész képesítő vizsgát, majd három és fél évre Nyírtétre vezetett az útja. Közben megismerkedett a petneházi születésű Ács Ágnessel, aki levelezőn végezte a teológiát. Sorsuk egybekapcsolódott, Jánosnak az édesapja és dr. Fekete Károly esperes eskette a fiatal párt a nyíregyházi templomban ’85. február 2-án. Nyírtéten szolgált Pótor János, majd helyettesítette az akkor már beteg édesapját Őrben.

Ágnes nemcsak a felesége, hanem a szolgálatban is társa lett. Két évig a hitoktatást segítette, most pedig az Ági munkahelyén, a Magdaléneumban János tart hetente kétszer esti áhítatot.

− Noha lehetne kicsit elevenebb a gyülekezeti élet − látnunk kell azt is: kétszázan vesznek részt a hitoktatáson, a nyolcadikosok teljes létszámban konfirmálnak. Ez év nyarán egy hetet töltöttek Nagyhután egy ifjúsági konferencia keretében a helyi gimnazistákkal, főiskolásokkal, jövőre szintén megszervezik a programot. Az általános iskolásoknak tíz éve gyermekkonferenciát rendeznek.

Pótor tiszteletes úr másfél éve vezeti az idősek napközi otthonát. Általában 35-en igénylik az egész napos elfoglaltságot. Aki fel bír menni az otthonba, hasonló korú társakkal idézi a közös emlékeket, déli áhítat szolgálja a lelki épülését. Aki viszont betegeskedik, a Népjóléti Minisztériumtól pályázat útján elnyert mikrobusz viszi ki számára a friss ebédet. Három hónapja saját konyha, szakács, karbantartó, gondnok segíti az intézmény mindennapjainak szervezését.

Az egyházi tudományos munkából is jelentős részt vállal Pótor János. Tagja a doktorok kollégiumának, az újszövetségi szekcióban elemzik az újszövetségi iratokat. Évente kétszer adnak számot a munkájukról. Az idén Sárospatakon találkoztak, de rendeztek már szekcióülést Őrben is. Szabad idejében almát, meggyet termeszt a kertjében, ápolja a gyümölcsfákat, kirándulni viszi az időseket és a fiatalokat, fáradhatatlanul munkálkodik a hitélet elmélyítésén. Azon, hogy Isten igéje ne csak ismeretanyag, hanem a hétköznapok valósága legyen az őri református gyülekezet valamennyi tagja számára.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)