Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
Hanusi Péter
Polgármester,
Nyírcsaholy
Örökérvényű mondásokról is kiderülhet, hogy vannak hiányosságaik. Itt van mindjárt az, hogy „inkább száz irigyem legyen, mint egy, aki sajnál”. Hanusi Pétert személyesen még nem ismertem, amikor szakmabeli kollegáitól, megbecsülést szerzett közös ismerőseinktől igen sok elismerő szót hallottam róla. Sem irigykedő, sem sajnáló megjegyzést nem tett senki. Zavarba ejtem, amikor szóba hozom észrevételemet. Magabiztos ember benyomását kelti, most mégis felugrik hivatali asztalától. Félrehúzza a függönyt, kipillant az őszi napsütésben fürdő csaholyi utcára, de aztán újra leül, és összefonja az ujjait.
– Hiszek a barátaimnak, különösen hogy olyan emberektől idézi, akiket én magam is sokra becsülök – szegezi előre tekintetét szemüvege mögül. – Tudnia kell azonban, hogy a sikeres pályázataink mögött nem én állok egyedül, mert a csapat nélkül semmire se mennénk. Nyírcsaholy nem alkalmaz pályázatírókat. A jegyző, a pénzügyes kollegina, a művelődési ház igazgatója és hát jómagam… Ez a nyerő csapat. Mi nem űrlapokat pofozunk át pályázattá, hanem ötleteket adunk egymásnak. Az óvodai energiatakarékossági pályázatunkban például az energiafaló zabálta a fűtési költséget… A bírálókat leveszi a lábáról, ha nem a huszadik bikkfanyelvű irományt olvassák. A mi anyagainkat már várják! És a pályázatíró cég se zabálja a költséget, mert mi a bérünkért dolgozunk.
Napestig hallgathatnám milyen pályázatnál milyen ötletviharokon át vezetett az út. Egy irigy megjegyzés csak úgy magamban: ráadásul még élvezik is. Inkább arra volnék most már kíváncsi, ki ez az ember, akit már ilyen fiatalon, 29 évesen polgármesterévé választott Nyírcsaholy lakossága?
„Tősgyökeres helybéli vagyok – idézi a kezdeteket. – A szüleimnek nagyon sokat köszönhetek, különösen az anyámnak. Az iskolai tanulmányaim minden momentumára figyelt, és már egy négyes osztályzat is magyarázatra szorult. Maximalista volt. – a jegyzetfüzetembe zárójelbe teszek egy megjegyzést: (te is az vagy). – A jóisten akkor is és azóta is odafigyelt, milyen emberekkel találkozom. Az elemi első osztályában én fele idő alatt végeztem a feladattal, mint a többiek. Tanító nénim Vas Istvánné, – akire ma is jó szívvel emlékezem – adott másikat. Lekötött, segítette a fejlődésemet. Apai ágon az egyik legrégebbi nyírcsaholyi család sarja vagyok. Lelkemben és hitemben a Szent István-i örökséget hordozom. 18 évesen már az egyháztanács tagjává választott a római katolikus gyülekezet. – Visszább lapozok a jegyzetfüzetemben: „már 29 évesen…”
Az csak természetes, hogy a gimnazista kitűnővel érettségizik Szalkán, az Esze Tamásban. A tárgyak közül a reáliák kevéssé kötik le, munkavállalói tanácsadó szakon tanul tehát tovább a Gödöllői Egyetemen. A szomszéd város munkaügyi központjában kap állást, és megtalálja a helyét. Őt pedig nemsokára megtalálja az újabb kihívás: a kórház humánpolitikai osztályvezetője lesz. Már 23 évesen egy rangban az osztályvezető főorvosokkal. Már megint „már”. Hat év múlva jött el az a pillanat, amikor egy tekintélyes idős csaholyi polgár felkereste hivatalában. A kötelező és terjedelmes „ki hogy van” bevezető után aztán a tárgyra tért, Hanusi Péter nem kis meglepetésére: „Tudod, fiam, Laci nyugdíjba megy, és néhányan arra gondoltunk, jó volnál polgármesternek. „Az illető neve és azoké, akik „néhányan” ezt kigondolták, maradjon homályban. A felkért személy megbeszélte azokkal a dolgot, akik ebből a szempontból fontosak: Mindenekelőtt feleségével, Csillával. (Telepó lány, családja amellett hogy kiterjedt rokonsággal büszkélkedhet, szintén az egyik legrégebbi família Nyírcsaholyban). Aztán pedig Suszté Lászlóval, az előddel. Az eredmény immár ismert.
„Dolgozzunk együtt! – mondtam az alakuló ülésen. És hozzátettem: ha elvtelen széthúzást tapasztalok, lemondok. A kórházi irodámról a mai napig nem vették le a névtáblámat… Most négy év után már nyugodtan mondhatom: maximális támogatást kaptam” – megint lapozok párat vissza, és megmutatom, mit írtam zárójelbe az elején. Nagyot nevet, előrehullnak sötétbarna fürtjei. „Az vagyok? Az vagyok!” Lehetek, mert az elképzeléseim és a kollégáim tapasztalata kiegészítik egymást. Lehetek, mert sziklaszilárd otthoni hátteret jelent a családom. Óvodapedagógus feleségem, aki óvatosabb és megfontoltabb, mint én. Döntéseimben a „legyen nekem a Te igéd szerint” elv vezérel, és még ott van kontrollnak Csilla óvatossága, megfontoltsága. Két kisgyermekem anyja most éppen őszi levelekkel díszít mindent, amit csak lehet a lakásban. Egy kicsit talán maximalista velük. (!) Bence fiam már négyévesen betűket írt. („már négyévesen…”).
Ha ezek után mégiscsak támadtak irigyei Hanusi Péternek, végül még egy „már ilyen”-nel kezdődő mondat: már ilyen fiatalon utolérte egy, az ilyen embereket fenyegető intés, egy súlyos betegség. „Az öt nap alatt az intenzíven átértékeltem mi fontos, mi nem” – emlékezik azokra a napokra. Hasznára válik a most kezdett újabb négyéves ciklusban. Még előtte az élet…
(Északkeleti Almanach 26. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2010.)
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!
Hasonló
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése