Hanusi Péter

Polgármester,

Nyírcsaholy

szszb 26 és Hanusi Péter Nyírcsaholy 2.jpgÖrökérvényű mondásokról is kiderülhet, hogy vannak hiányosságaik. Itt van mindjárt az, hogy „inkább száz irigyem legyen, mint egy, aki sajnál”. Hanusi Pétert személyesen még nem ismertem, amikor szakmabeli kollegáitól, megbecsülést szerzett közös ismerőseinktől igen sok elismerő szót hallottam róla. Sem irigykedő, sem sajnáló megjegyzést nem tett senki. Zavarba ejtem, amikor szóba hozom észrevételemet. Magabiztos ember benyomását kelti, most mégis felugrik hivatali asztalától. Félrehúzza a függönyt, kipillant az őszi napsütésben fürdő csaholyi utcára, de aztán újra leül, és összefonja az ujjait.

– Hiszek a barátaimnak, különösen hogy olyan emberektől idézi, akiket én magam is sokra becsülök – szegezi előre tekintetét szemüvege mögül. – Tudnia kell azonban, hogy a sikeres pályázataink mögött nem én állok egyedül, mert a csapat nélkül semmire se mennénk. Nyírcsaholy nem alkalmaz pályázatírókat. A jegyző, a pénzügyes kollegina, a művelődési ház igazgatója és hát jómagam… Ez a nyerő csapat. Mi nem űrlapokat pofozunk át pályázattá, hanem ötleteket adunk egymásnak. Az óvodai energiatakarékossági pályázatunkban például az energiafaló zabálta a fűtési költséget… A bírálókat leveszi a lábáról, ha nem a huszadik bikkfanyelvű irományt olvassák. A mi anyagainkat már várják! És a pályázatíró cég se zabálja a költséget, mert mi a bérünkért dolgozunk.

Napestig hallgathatnám milyen pályázatnál milyen ötletviharokon át vezetett az út. Egy irigy megjegyzés csak úgy magamban: ráadásul még élvezik is. Inkább arra volnék most már kíváncsi, ki ez az ember, akit már ilyen fiatalon, 29 évesen polgármesterévé választott Nyírcsaholy lakossága?

„Tősgyökeres helybéli vagyok – idézi a kezdeteket. – A szüleimnek nagyon sokat köszönhetek, különösen az anyámnak. Az iskolai tanulmányaim minden momentumára figyelt, és már egy négyes osztályzat is magyarázatra szorult. Maximalista volt. – a jegyzetfüzetembe zárójelbe teszek egy megjegyzést: (te is az vagy). – A jóisten akkor is és azóta is odafigyelt, milyen emberekkel találkozom. Az elemi első osztályában én fele idő alatt végeztem a feladattal, mint a többiek. Tanító nénim Vas Istvánné, – akire ma is jó szívvel emlékezem – adott másikat. Lekötött, segítette a fejlődésemet. Apai ágon az egyik legrégebbi nyírcsaholyi család sarja vagyok. Lelkemben és hitemben a Szent István-i örökséget hordozom. 18 évesen már az egyháztanács tagjává választott a római katolikus gyülekezet. – Visszább lapozok a jegyzetfüzetemben: „már 29 évesen…”

Az csak természetes, hogy a gimnazista kitűnővel érettségizik Szalkán, az Esze Tamásban. A tárgyak közül a reáliák kevéssé kötik le, munkavállalói tanácsadó szakon tanul tehát tovább a Gödöllői Egyetemen. A szomszéd város munkaügyi központjában kap állást, és megtalálja a helyét. Őt pedig nemsokára megtalálja az újabb kihívás: a kórház humánpolitikai osztályvezetője lesz. Már 23 évesen egy rangban az osztályvezető főorvosokkal. Már megint „már”. Hat év múlva jött el az a pillanat, amikor egy tekintélyes idős csaholyi polgár felkereste hivatalában. A kötelező és terjedelmes „ki hogy van” bevezető után aztán a tárgyra tért, Hanusi Péter nem kis meglepetésére: „Tudod, fiam, Laci nyugdíjba megy, és néhányan arra gondoltunk, jó volnál polgármesternek. „Az illető neve és azoké, akik „néhányan” ezt kigondolták, maradjon homályban. A felkért személy megbeszélte azokkal a dolgot, akik ebből a szempontból fontosak: Mindenekelőtt feleségével, Csillával. (Telepó lány, családja amellett hogy kiterjedt rokonsággal büszkélkedhet, szintén az egyik legrégebbi família Nyírcsaholyban). Aztán pedig Suszté Lászlóval, az előddel. Az eredmény immár ismert.

„Dolgozzunk együtt! – mondtam az alakuló ülésen. És hozzátettem: ha elvtelen széthúzást tapasztalok, lemondok. A kórházi irodámról a mai napig nem vették le a névtáblámat… Most négy év után már nyugodtan mondhatom: maximális támogatást kaptam” – megint lapozok párat vissza, és megmutatom, mit írtam zárójelbe az elején. Nagyot nevet, előrehullnak sötétbarna fürtjei. „Az vagyok? Az vagyok!” Lehetek, mert az elképzeléseim és a kollégáim tapasztalata kiegészítik egymást. Lehetek, mert sziklaszilárd otthoni hátteret jelent a családom. Óvodapedagógus feleségem, aki óvatosabb és megfontoltabb, mint én. Döntéseimben a „legyen nekem a Te igéd szerint” elv vezérel, és még ott van kontrollnak Csilla óvatossága, megfontoltsága. Két kisgyermekem anyja most éppen őszi levelekkel díszít mindent, amit csak lehet a lakásban. Egy kicsit talán maximalista velük. (!) Bence fiam már négyévesen betűket írt. („már négyévesen…”).

Ha ezek után mégiscsak támadtak irigyei Hanusi Péternek, végül még egy „már ilyen”-nel kezdődő mondat: már ilyen fiatalon utolérte egy, az ilyen embereket fenyegető intés, egy súlyos betegség. „Az öt nap alatt az intenzíven átértékeltem mi fontos, mi nem” – emlékezik azokra a napokra. Hasznára válik a most kezdett újabb négyéves ciklusban. Még előtte az élet…

(Északkeleti Almanach 26. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2010.)

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése