Nyírcsaholy

Nem férhet kétség hozzá, az Isten pedagógusnak teremtette. Ez fogalmazódott meg bennem egy hosszúra nyúlt beszélgetés után Zsoldis Józsefről, a nyírcsaholyi általános iskola igazgatójáról. Választékos kifejezésmódja, nyugodt megfontolt beszéde, klasszikus műveltsége mérhetetlen nagy gyermekszeretettel párosul. Tiszteletet ébresztő személyiség, aki a tiszteletet nem szigorral, sokkal inkább tetteivel vívta ki. Köztiszteletben álló személyiség Nyírcsaholyban, de ismerősen cseng neve Urában is, sőt Csengerben még ma is emlegetik a Zsoldis nevet, s emlékeznek a család szemet gyönyörködtető, rendezett gyümölcsöskertjére.

– Olyan családban nevelkedtem, ahol a mezőgazdasági munkából bizony a gyermekek is kivették a részüket, szüleim azonban azt vallották, a munka mellett időt kell adni a művelődésre is. Vasárnapokon rendszeresen moziba jártunk, vagy böngésztük édesapám meglehetősen gazdag könyvtárát – emlékszik vissza ifjú éveire az iskolaigazgató.

Zsoldis József 1942-ben született Csengerben, háromgyermekes család legfiatalabb gyermekeként. Édesapja cipész volt, édesanyja háztartásbeli. A helyben végzett általános iskolában olyan nagyszerű pedagógusoktól tanult, mint Farnas Béla, Eszenyi Sándor, Bíró Tiborné vagy Villányi Géza. Következetes, szigorú pedagógusok voltak, akik példaképként szolgáltak Zsoldis Józsefnek. A szilárd alapokat a nagykállói Budai Nagy Antal Gimnáziumban tökéletesítette.

– Büszke vagyok a középiskolára, s tanáraimra, Homoródi Józsefre, Ökrös Istvánra, Kristóf Jánosra, Galamb Gáborra, Tamáskovics Hajnalkára, Bökönyi Sándorra. Már gyermekkoromban csodáltam a pedagógusaimat, így nem volt kétséges, a tanári pálya mellett döntöttem.

Az érettségi után azonban három év kitérő következett. A Csepel Autógyárban lett tanuló, majd megszerezte az autószerelői szakképesítést. Munkatársai megbecsülték, Farnas Béla csengeri osztályvezető helyettes hívására azonban nem tudott nemet mondani. Háromévi autógyári munka után képesítés nélküli tanító lett Csengersimában. Ezerkilencszázhatvannégyben megkezdte tanulmányait a nyíregyházi tanárképző főiskola műszaki ismeretek és gyakorlatok szakán, s folytatta a tanítást is. Egy évvel később Csengerújfaluba helyezték, ahol egy évig dolgozott. Időközben megismerkedett későbbi feleségével, a györteleki Király Magdolnával, aki Urában tanított. Esküvőjük után együtt folytatták a pedagógusi munkát az urai iskolában.

– Életem legsikeresebb időszakának értékelem az ott töltött kilenc évet. Fiatalok voltunk, lelkesek, s ezzel a lendülettel láttunk hozzá a kis falucska fiataljainak oktatásához, neveléséhez. Büszke vagyok rá, hogy tanítványaim közül példátlanul sokan kerültek főiskolára, egyetemre. Olyan jóérzésű, magyar emberekkel, mint Urában, még sehol nem találkoztam.

A tanári és osztályfőnöki teendők mellett a művelődési ház és a mozi vezetését is elvállalta, s két éven át igazgatóhelyettesként dolgozott. Áldozatos munkájáért a szocialista kultúráért kitüntetésben részesült.

– Megbecsült bennünket a faluvezetés, szolgálati lakást biztosítottak számunkra, amire szükség is volt, hisz ezekben az években születtek gyermekeink, József, aki ma Budapesten élő üzletember, Marianna, aki ugyancsak a pedagógusi pályát választotta, és Ildikó, aki informatikus.

1975-ben új korszak kezdődött a család életében, ekkor nevezték ki Zsoldis Józsefet a nyírcsaholyi általános iskola igazgatójának.

– Éreztem, ez egy sajátos faluközösség, amelyben meg kell dolgozni az emberek bizalmáért. A csaholyi emberek nagy hatással voltak rám. Erősítették bennem a szorgalmat, tőlük tanultam meg többek között igazán tisztelni az emberek hitét, küzdeni az igazunkért, ugyanakkor láttam azt is, az egyetemes értékek terjesztése, az ifjúság nevelése és oktatása az eddigiektől következetesebb pedagógiai tevékenységet kíván.

Vezetése alatt indult be az intézményben a napközi otthonos ellátás, jött létre a gyógypedagógiai tagozat, kialakult az iskola sajátos gyermekközpontú nevelési rendszere, kialakult a nevelőtestület pedagógiai, szakmai egysége. Az anyanyelvi, idegen nyelvi, matematikai műveltség olyan szintű kifejlesztésére törekszik kollégáival együtt, amire alapozni lehet. Úgy tűnik sikerrel, a mátészalkai középiskolák elismerően szólnak a csaholyi diákok ismereteiről.

Az iskola igazgatója saját képzésére is nagy hangsúlyt fektet. Számos tanfolyamon, továbbképzésen részt vett az elmúlt években, ’92-ben pedig megszerezte második főiskolai diplomáját számítástechnika szakon. Legfőbb vágya szakmai és emberi méltósággal befejezni a munkát, de előtte még részese szeretne lenni egy új, korszerű iskola építésének, amely méltó otthona lehet az intézményben folyó színvonalas pedagógusi munkának. S a nyugdíjas években talán összefoglalja közel egy évtizedes helytörténeti kutatómunkája eredményeit is.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 13. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)