Győrtelek

A Mátészalkán, 1966. augusztus 28-án anyakönyvezett Korponai Sándor végvári vitézként vívja meg mindennapos harcait a bürokrácia, az emberi gyarlóság és a pénzügyi lehetőségek szigorú szorításában az általa vezetett általános iskola érdekében. Nyugdíjas háztartásbeli édesanyja, Károly Jolán Anna és édesapja, Korponai Sándor, a könyvelő büszke lehet a vállára nagy terheket vevő fiára. Testvére, Szilvia, pedagógusi diplomájával jól boldogul a várpalotai városi tv-nél. Felesége, Szalacsi Beatrix a szomszédos Kocsord község iskolájában tanít. Ebbe az iskolába jár leányuk, a 11 éves Lilla is.

Korponai Sándor az Esze Tamás Gimnáziumban érettségizett 1984-ben. Életpályája következő állomását a nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola jelentette, ahol gépész-üzemmérnökként szerzett diplomát 1987-ben. Ma már nosztalgiával említi meg azt, hogy tanulóévei alatt ő is részt vett az akkor szokásos „külföldi” tanulmányúton, ami neki a kisinyovi társfőiskolán eltöltött heteket jelentette. Első munkahelye a Tisztaberki Petőfi Mgtsz volt, ahol gépészként dolgozott két éven át. 1989-ben már a Mezőgép–Mezőtrade alkalmazásában áll, ahol egy évig maradt. Életpályája sorsfordítója az 1990-es év volt, amikor képesítés nélküli pedagógusként kezdett el dolgozni Győrtelken. A munka mellett megkezdett tanulás eredményeként 1993-ban szerzi meg másoddiplomáját a Bánki Donát Műszaki Főiskola műszaki tanári szakán. A folyamatos önképzés és a szakképzés iránti vágya viszi a Bessenyei György Tanárképző Főiskola padjai közé, hogy ott 1999-ben számítástechnika tanári oklevelét megszerezze. Ezt követően már csak hab a tortán a 2001-ben kapott közoktatás vezetői diplomája.

Korponai Sándor vezetői munkája kezdetéről röviden csak annyit mond, hogy 1998 februárjától mint megbízott, majd augusztustól mint kinevezett igazgató irányítja az iskolát, ami azóta is folyamatosan a vezetése alatt áll. Elmondása szerint az igazi nehézséget számára a rövid „betanulási idő” mellett az jelentette, hogy országosan is akkor kezdődött meg az oktatási reform gyakorlati megvalósítása, ami a nagyfokú önállósággal és a jogszabályok előírásainak szigorú szorításával nehézzé tette a vezető mindennapi munkáját. Egyszerre tanult és tanított, miközben figyelnie kellett az iskola gazdálkodására is. Az oktató-nevelő munkára vonatkozó, egymásnak olykor ellentmondó szabályozások előírásai között lavírozva meg kellett találnia a tanulók és szüleik, a tantestület tagjai és az önkormányzati elvárások közötti – mindenkinek megfelelő – megoldásokat.

Az iskola diákjainak sajátos összetételéből eredően kiemelten nagy hangsúlyt kell fektetnie az elviekben kisebbségi – valójában, számarányát tekintve többségi – tanulók oktatására, ami elmondva, leírva tűnik csak egyszerű feladatnak. Szavaival élve, a cigány oktatás olyan, mint a Jóisten: Mindenki beszél róla, de igazán senki se tudja. Szakértők bevonásával évek óta dolgoznak a probléma megoldásán és még sok évig fognak is.

A Korponai Sándor vezette 14 fős tantestület vegyes, még nem kiforrott összetételű. A változások ma már ritkábbak, de ugyanakkor még szükségesek. Reményei szerint rövidesen hosszú távon számíthat majd a kartársak munkájára. Az általános iskola jelenlegi tanulói létszáma 161, ami megfelel az átlagos 160–170 közötti számnak. A diákok 75 százaléka roma származású, de van olyan évfolyam, ahol ez az arány már 100 százalékos. A „kisebbségi oktatási program” gyakorlati megvalósítása így érdekes kérdéseket tehet fel…

Korponai Sándor igazgató szerint a roma családok többsége elfogadható lakáskörülmények között él, de ez nem mindig testesül meg a tanulók igényeiben. A szociális lemaradások pótlására így sok idő és energia megy el. A következő tanévben ide vonatkozóan indítják be az „Integrációs és képesség kibontakoztatás” nevű oktatási programot, ami az azt kidolgozók reményei szerint továbblépést jelenthet.

Az általános iskolában régóta működő szakkörök mellett 1998 óta van alapfokú művészeti képzés, amit egy társiskolával együttműködve valósítanak meg. A számítástechnikai oktatás a technikai képzés mellett folyik. Az igazgató úr az, aki esetenként rendszergazda, majd pedig szerelő is egyben.

A mindennapi gondok és problémák ellenére az iskola diákjai a kistérségi tanulmányi versenyeken jól szerepelnek. 2000-ben a nagyecsedi megmérettetésen az első helyet szerezték meg természet- és környezetvédelem témakörben. A végzősök közül 70–80 százalék el is végzi azt a középiskolát, amit elkezdett.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 16. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)