Ököritófülpös

Egy bölcs mondás szerint: „Sok ember sorsa múlott azon, hogy szülei házában voltak-e könyvek vagy sem!” Teljesen helytálló ez Szécsi Zsigmondné, Kelemen Marika életében, akivel anyai nagyapja megszerettette a könyveket már kicsi korában. Látóköre egyre bővült a könyvek által, mélyebben hatolt a tudás birtokába, finomította szép iránti érzékét.

1953-ban Ököritófülpösön született egyedüli gyermekként. Édesapja a nagyecsedi gépállomáson, édesanyja a tsz-ben dolgozott. Néha igazságtalannak látja a sorsot családja iránt, mert második osztályos volt, amikor nagyapja meghalt, édesapja negyvenévesen szívinfarktust kapott, s viszonylag fiatalon halt meg. Ezután nagymamája lett beteg, kit édesanyja tíz évig ápolt.

Az általános iskolát kitűnő eredménnyel befejezve, a mátészalkai Esze Tamás Gimnáziumban tanult tovább. Kiváló nyelvtanára, osztályfőnöke, Borbás Károlyné inspirálta, s komolyabban kezdett foglalkozni a nyelvvel. 1972-ben az érettségi után a nyíregyházi tanárképző főiskola történelem–orosz szakára jelentkezett.

A tanítási gyakorlatokat Nagyecseden töltötte. A tanári diploma megszerzése után, ott is kezdte el a pályát. Ez volt igazán a mély víz, az élet sűrűje számára. „A pályakezdő éveket soha sem fogom elfelejteni, de mindig szívesen gondolok vissza rájuk!”

1979-ben került falujába, egy megüresedett álláshelyre. Anyja balesete következtében az ő nyakába szakadt a család ellátása.

Megismerkedett Szécsi Zsigmonddal, kivel 1982-ben házasságot kötöttek. Férje a helyi önkormányzat pénzügyi előadója. 1983-ban megszületett Nóra lányuk, ki a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar pszichológia szakán elsőéves hallgató.

Az úttörőmozgalom idején három évig csapatvezető volt.

Felejthetetlenek a csillebérci, zánkai, rudabányácskai táborok. A készülendő korszakváltás jeleként megindult az orosz szakos tanárok átképzése.

Marika is elkezdte az ILS-ben a német nyelv tanulását, 1997-ben német nyelvtanári diplomát szerzett. A 1995-ös évben tudása, szorgalma, óriási kamatot hozott. Ő lett az általános iskola igazgatója. Vallja: „Vezetőnek senki sem született, ezt tanulni kell és kinevelődni e szerepkörhöz.”

2001-ben elvégezte az MPI-nél a közoktatás-vezetői képzést, szakvizsgát tett, ami vezetői munkáját segíti. Tudja: „Egy vezetőnek tudomásul kell venni, addig lehet vezető, ameddig a többiek elfogadják, megbíznak benne. Az egész mit sem ér támogató beosztottak nélkül. Legyen korszakalkotó ötlete az igazgatónak, egyedül soha nem tudja megvalósítani.” Az iskola létszáma 244 fő, ennek 50%-a kisebbségi. Rápolt községből – 4 kilométerről – az óvodásokkal együtt 30 gyermek jár át. 21 pedagógus van az iskolában, nagyon jó a tantestület összetétele. A hátrányos és veszélyeztetett gyermekeknek felzárkóztatás folyik, de felkarolják a tehetségeket is.

Tizenhat osztály működik, van utazó gyógypedagógus, gyermek- és ifjúságvédelmi felelős szakember is. 1996-ban létrehozták az Ököritófülpösi és Rápolti Tehetséggondozó Alapítványt. A jótékonysági bálok bevételei, a vállalkozók adományai, és az önkormányzat teszi lehetővé életképességét. Rendkívül sokszínű – hagyományos és újabb- programokat szerveznek a gyermekek számára. Hagyományőrzésként az ököritófülpösi Fergeteges Táncegyesületben az iskola tanulói is táncolnak. A művészeti képzés által kapcsolatban vannak a Harmónia Alapfokú Művészetoktatási Intézménnyel, és az Andrássy Katinka Művészeti Iskolával. Itt 40–50 gyermek táncol.

Iskolabővítésre készülnek, tantermeket és számítógép labort is szeretnének. Rendszeresen pályázatokat írnak. Internet van az iskolában és könyvtár, könyvtáros szakemberrel. Jól felszerelt a konyhastúdió is, a háztartástani ismeretek oktatásához. Örülnek, ha a falusi körülmények közül ki tudják mozdítani a gyermekeket. Eljutottak a Parlamentbe, Sárospatakra, Szatmár-túrát szerveztek. Sportprogramokkal igyekeznek a gyermekek egészséges nevelését elősegíteni.

Az igazgatónő fontosnak tartja a szülőkkel való jó kapcsolattartást, az SZMK és a DÖK jól funkcionál iskolájukban. Marika szabadidejében olvas és varr. Következő szavaival tökéletesen meggyőzött szerénységéről. „Az egyéniségem nem változott meg igazgatói beosztásomnál fogva sem. Ugyanaz vagyok, aki voltam. Nagyon szeretem a gyerekeket, név szerint szólítom mindegyiket. Célunk: hasonló esélyekkel hagyják el ők is az iskolát, mint egy városi iskolából. Második alkalommal kaptam bizalmat, és az önkormányzat képviselő-testületének harmadik ciklusban vagyok tagja.”

Mire e sorok megjelennek, az iskola nevet is választ magának. „A gyökereket kerestük, így jutottunk el Németh Lili személyéhez, a Gyöngyös-Bokréta, a jelenlegi Fergeteges Táncegyesület megalapítójához. Névadónk személyében méltó egyéniséget találtunk, akiről büszkén nevezzük el iskolánkat. Ebben az egyben egyediek akarunk lenni az ország iskolái között!” – mondta befejezésül.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 15. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)