Magocsa András

Nyugalmazott tanár

Ököritófülpös

Néptanító vagyok – szögezi le szelíd, de mégis határozott hangsúllyal. Én Magocsa tanár úrhoz jöttem. Aki figyelmembe ajánlotta úgy tette hozzá a vezetéknévhez a „tanár urat”, ahogy hétköznapi ember esetében a keresztnevet szokás. Tanítvány az illető, ahogy a faluban annyian mások.

Sokféle értelemben hallottam már használni ezt a bizonyos „néptanító” szót, álljon itt most Magocsa tanár úrtól a szabatos meghatározás.

– Az én időmben az az ember, aki öt esztendő alatt nem csak az alsó osztályok oktatásához elegendő vizsgákat tette le, hanem a felsőbbekét is, az egyedül önállóan taníthatta végig a kis falvak összevont osztályait.

Ma már csak a javakorabeliek tudják mit jelent az egy tanteremben egyszerre tanuló több osztály. Felidézik hátrányait, tisztelettel emlegetnek nagy pedagógus egyéniségeket. Volt idő, amikor a haladást jelentette.

– Vásárosnaményban születtem 1927. december 4-én – kezdi élete történetét egészen az elején. – Az elemi iskolában egyik tanárom felhívta a szüleim figyelmét arra, hogy érdemes volna engem tovább taníttatni. Nagy öröm volt számukra, hogy jó híreket hallanak felőlem, de beárnyékolta a boldogságot, hogy a szűkös anyagiak miatt nem nagyon volt kilátás tanulmányaim folytatására.

Megmagyarázhatatlanul jó érzés hallgatni az ősz hajú ember gondosan fogalmazott mondatait, és szépen tagolt szavait. Ma már egyre ritkább olyasvalakit hallani, aki így használja anyanyelvét.

– Hol legnagyobb a szükség, ott legközelebb a segítség – folytatja, miként fordult jóra a sorsa. – Ember Péter plébános úr megkérdezte, vállalnám-e az egyházi újság árusítását. Hát persze, hogy vállaltam. Így vált lehetővé, hogy folytassam a tanulást.  Két esztendő alatt elvégeztem a négy polgárit, mégpedig egy magán iskolában.

A világháború utolsó éve a nyíregyházi tanítóképzőben találja az ifjú Magocsa Andrást. Átéli a bombázást, de a béke első évei alatt leteszi azokat a vizsgákat, amelyek révén megszerzi ama bizonyos néptanítói diplomát.

– Rápolton kezdtem a pályámat 1949-ben – pillant valahová messze a jobb válla felett. Tényleg, nyugtázom, arra esik a szomszéd falu. – Mendelejev módszerrel tanítottam a nyolc osztályt.

– Melnyikov – veti közbe a körünkben ülő felesége. Eddig figyelmesen hallgatta élete párját, időnként helyeslően bólogatva.

– Tényleg Melnyikov – helyesbít Magocsa András. – A memória… Időnként már cserben hagy. – Hálás szemmel pillant párjára. – Ő egy évvel később került ugyanoda, a rápolti iskolába – hagyja ott a tekintetét a rá szegeződő szempáron. – Akkor még Simon Vilmának hívták. Porcsalmai lány.

– Egy kicsit nehezen mozgok – vált Melnyikovról saját magára az egykori porcsalmai lány. A kezén gipsz, a lábán fásli. Fölötte sem szálltak el nyomtalanul az évek.

Rápolt után már Ököritófülpös következett. Az ifjú pár családot alapított. Két fiúgyermekkel áldotta meg frigyüket a sors. László ’52-ben született, a bajai főiskolán docens. Őt János követte ’57-ben. Róla pedig tudja minden környékbeli és távolabbi autókedvelő, hogy a szalonjában vásárolhat BMW-t Nyíregyházán, Debrecenben.

Vilma asszony kióvatoskodik a másik szobába, és fényképpel tér vissza. A párja kezébe veszi, és 87 évesen, szemüveg nélkül rápillantva találgatja a felvétel dátumát. Évtizedek múltak el azóta, hogy a gép exponált. Ő változott a legkevésbé, állapítom meg.

Visszatérve a munkás évekre, a néptanítói korszaknak hamar vége szakadt.  Szakosodni, kellett, ezért Magocsa András az egri főiskolán matematika-fizika szakon diplomát szerzett. Érdekes momentum az életében, hogy akár pályát tévesztettnek is tekinthető.

– Nagyon szerettem a fogalmazást – tér vissza tanulmányai kezdetére. – A tanárom szerint is volt hozzá tehetségem. Keletkezett azonban közöttünk egy konfliktus, ami miatt mégsem abban az irányban mentem tovább.

Határozott, erős akaratú ember – vonom le a következtetést. Egyben felfedezem a magyarázatot választékos beszédbéli kifejezésmódjára.

Magocsáék a családfő 1989-es nyugdíjazásáig élték a pedagógusok akkoriban „rendesnek” számító életét. A tanítás mellett gazdálkodással egészítették ki jövedelmüket. Egy „rendellenességet” azonban kis meghatódással jegyzek fel. Vilma asszony nagyon szeret olvasni, de így van ezzel Magocsa tanár úr is. És amit olvastak, azt rendszeresen részletesen elmesélték egymásnak…

A nyugdíjas esztendők szerencsés módon mindkettejük számára évtizedekké hosszabbodtak. Az idősek klubjának megalapításában is jelentős szerepe volt.

– Sajnálom, hogy nem hamarabb hoztuk létre – mondja, immár a ház előtti virágoskertben.  – Sok új barátot szereztem ott. Hetente kétszer megyünk el a klubba.

Búcsúzóul a kezét nyújtja. Véletlenül az ágyásba lépek. Párhuzamosra gereblyélt föld, szép fegyelmezett közökben ragyogó szirmok… Restellem magam. Sebaj, mondja Magocsa tanár úr mosolygós szeme.

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése