Magocsa András

Nyugalmazott tanár

Ököritófülpös

szszb 30 és Magocsa András070.jpgNéptanító vagyok – szögezi le szelíd, de mégis határozott hangsúllyal. Én Magocsa tanár úrhoz jöttem. Aki figyelmembe ajánlotta úgy tette hozzá a vezetéknévhez a „tanár urat”, ahogy hétköznapi ember esetében a keresztnevet szokás. Tanítvány az illető, ahogy a faluban annyian mások.

Sokféle értelemben hallottam már használni ezt a bizonyos „néptanító” szót, álljon itt most Magocsa tanár úrtól a szabatos meghatározás.

– Az én időmben az az ember, aki öt esztendő alatt nem csak az alsó osztályok oktatásához elegendő vizsgákat tette le, hanem a felsőbbekét is, az egyedül önállóan taníthatta végig a kis falvak összevont osztályait.

Ma már csak a javakorabeliek tudják mit jelent az egy tanteremben egyszerre tanuló több osztály. Felidézik hátrányait, tisztelettel emlegetnek nagy pedagógus egyéniségeket. Volt idő, amikor a haladást jelentette.

– Vásárosnaményban születtem 1927. december 4-én – kezdi élete történetét egészen az elején. – Az elemi iskolában egyik tanárom felhívta a szüleim figyelmét arra, hogy érdemes volna engem tovább taníttatni. Nagy öröm volt számukra, hogy jó híreket hallanak felőlem, de beárnyékolta a boldogságot, hogy a szűkös anyagiak miatt nem nagyon volt kilátás tanulmányaim folytatására.

Megmagyarázhatatlanul jó érzés hallgatni az ősz hajú ember gondosan fogalmazott mondatait, és szépen tagolt szavait. Ma már egyre ritkább olyasvalakit hallani, aki így használja anyanyelvét.

– Hol legnagyobb a szükség, ott legközelebb a segítség – folytatja, miként fordult jóra a sorsa. – Ember Péter plébános úr megkérdezte, vállalnám-e az egyházi újság árusítását. Hát persze, hogy vállaltam. Így vált lehetővé, hogy folytassam a tanulást.  Két esztendő alatt elvégeztem a négy polgárit, mégpedig egy magán iskolában.

A világháború utolsó éve a nyíregyházi tanítóképzőben találja az ifjú Magocsa Andrást. Átéli a bombázást, de a béke első évei alatt leteszi azokat a vizsgákat, amelyek révén megszerzi ama bizonyos néptanítói diplomát.

– Rápolton kezdtem a pályámat 1949-ben – pillant valahová messze a jobb válla felett. Tényleg, nyugtázom, arra esik a szomszéd falu. – Mendelejev módszerrel tanítottam a nyolc osztályt.

– Melnyikov – veti közbe a körünkben ülő felesége. Eddig figyelmesen hallgatta élete párját, időnként helyeslően bólogatva.

– Tényleg Melnyikov – helyesbít Magocsa András. – A memória… Időnként már cserben hagy. – Hálás szemmel pillant párjára. – Ő egy évvel később került ugyanoda, a rápolti iskolába – hagyja ott a tekintetét a rá szegeződő szempáron. – Akkor még Simon Vilmának hívták. Porcsalmai lány.

– Egy kicsit nehezen mozgok – vált Melnyikovról saját magára az egykori porcsalmai lány. A kezén gipsz, a lábán fásli. Fölötte sem szálltak el nyomtalanul az évek.

Rápolt után már Ököritófülpös következett. Az ifjú pár családot alapított. Két fiúgyermekkel áldotta meg frigyüket a sors. László ’52-ben született, a bajai főiskolán docens. Őt János követte ’57-ben. Róla pedig tudja minden környékbeli és távolabbi autókedvelő, hogy a szalonjában vásárolhat BMW-t Nyíregyházán, Debrecenben.

Vilma asszony kióvatoskodik a másik szobába, és fényképpel tér vissza. A párja kezébe veszi, és 87 évesen, szemüveg nélkül rápillantva találgatja a felvétel dátumát. Évtizedek múltak el azóta, hogy a gép exponált. Ő változott a legkevésbé, állapítom meg.

Visszatérve a munkás évekre, a néptanítói korszaknak hamar vége szakadt.  Szakosodni, kellett, ezért Magocsa András az egri főiskolán matematika-fizika szakon diplomát szerzett. Érdekes momentum az életében, hogy akár pályát tévesztettnek is tekinthető.

– Nagyon szerettem a fogalmazást – tér vissza tanulmányai kezdetére. – A tanárom szerint is volt hozzá tehetségem. Keletkezett azonban közöttünk egy konfliktus, ami miatt mégsem abban az irányban mentem tovább.

Határozott, erős akaratú ember – vonom le a következtetést. Egyben felfedezem a magyarázatot választékos beszédbéli kifejezésmódjára.

Magocsáék a családfő 1989-es nyugdíjazásáig élték a pedagógusok akkoriban „rendesnek” számító életét. A tanítás mellett gazdálkodással egészítették ki jövedelmüket. Egy „rendellenességet” azonban kis meghatódással jegyzek fel. Vilma asszony nagyon szeret olvasni, de így van ezzel Magocsa tanár úr is. És amit olvastak, azt rendszeresen részletesen elmesélték egymásnak…

A nyugdíjas esztendők szerencsés módon mindkettejük számára évtizedekké hosszabbodtak. Az idősek klubjának megalapításában is jelentős szerepe volt.

– Sajnálom, hogy nem hamarabb hoztuk létre – mondja, immár a ház előtti virágoskertben.  – Sok új barátot szereztem ott. Hetente kétszer megyünk el a klubba.

Búcsúzóul a kezét nyújtja. Véletlenül az ágyásba lépek. Párhuzamosra gereblyélt föld, szép fegyelmezett közökben ragyogó szirmok… Restellem magam. Sebaj, mondja Magocsa tanár úr mosolygós szeme.

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése