Szamosszeg

A munkáját tisztességgel végző ember legtöbbjének megadatik, hogy igyekezetét méltányolják. Az 1933. május 7-én Debrecenben született Bernáth Gyula még éltében megtapasztalhatta ezt.

Az általános iskolát követően a Fazekas Mihály Gimnáziumban, majd Egerben a pedagógiai főiskolán folytatta tanulmányait. Pályáját a szamosszegi általános iskolában kezdte. Döntően testnevelést tanított, de biológia és rajz órákat is tartott. Sajnos már csak múlt időben beszélhetünk közel harmincéves oktató-nevelő munkájáról.

A Hajdúság központjából érkezett a Szamos menti községbe. Az természetes volt a helyi vezetők számára, hogy a járási, megyei versenyeken mindig számolni kellett „Bernáth tanár bácsi” diákjaival. Otthonra lelt a nagyközségben. Így szinte természetesnek tűnt, hogy feleséget is innen választott. Csóka Irén tanítónővel 1958-ban kötöttek házasságot. A biztos háttérrel, még nagyobb lelkesedéssel dolgozott. A sportversenyekre való készülődés mellett jutott ideje a modellező és honvédelmi szakkör irányítására is. A gyerekek eredményei nyomán az egész megye megismerte Szamosszeg nevét.

Nem kellett különösebben győzködni akkor sem, amikor az iskola vezetői arra kérték: vállalja el az úttörőcsapat vezetését. Akik maguk, vagy gyermekük révén tanúi lehettek az előző évtizedek történéseinek, úgy emlékeznek: Bernáth tanár bácsi, a hatvanas évektől az 1984-ben bekövetkezett haláláig gazdaggá tette Szamosszeg diákjainak életét, a gyermekmozgalom programjai segítségével.

Elsőként vitte a gyerekeket úttörőtáborba. Ma már az első táborozók felnőtt emberek, többjük már unokáiknak örülhetnek, azonban azokat az éveket bizonyára nem tudják elfelejteni.

Az akkori járási és megyei vezetők is elismerték munkáját: 1966-ban Kiváló Úttörővezető lett. Négy évvel később megkapta „A Haza Szolgálatáért Érdemérem” arany fokozata kitüntetést. A csapatvezető munkáját minősíti az „Ifjúsági Érdemérem” (1973), a modellezőt a „Honvédelmi Érdemérem 20 éves munkáért” (1975), s az „MHSZ kiváló munkáért arany fokozata” kitüntetés. „Érdemérem eredményes sportmunkáért” jelezte (1982) a testnevelő; egy évvel később a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa az oktató-nevelő pedagógus elismerését a „Kiváló Munkáért” kitüntetéssel.

Megérte, hogy amikor a Magyar Modellezés 75. születésnapját ünnepelte az ország, (még halála előtt, 1984-ben) megkapta a legjobb modellezőknek járó jubileumi kitüntetést. Ez egy kicsit jelképes is. Akik ismerik a modellezés csínját-bínját tudják, hogy a tartozékok egy részét ragasztással rögzítik. Az iskolákba érkezve a ragasztó szagáról bizton meg lehetett találni a szakköri helyiséget. Ez rendszerint egy afféle szükségterem. Gondolva a gyúlékony anyagokra, a fűtés sem volt problémamentes. Illetve nem is nagyon fűtöttek. A hideg tornaterem, a kinti tornaórák, az acetonos szakköri terem, meg a fokozott hajtás az edzett sportember egészségét is kikezdte. Ha ehhez még hozzá számítjuk a fűtetlen folyosón való pingpongozást, a hideg kultúrházban tartott tornaóráit, sejthető volt, hogy szervezete mindezt megsínyli. Törekedett arra, hogy „nyomot hagyjon”. Ehhez segített az általa vezetett fotószakkör is. (A laborálást is maga végezte, a szakkörös diákokkal)

Debreceniként igazi szamosszegi lett. Három gyermekük „belenőtt” az iskola történetébe. Édesapjuk, édesanyjuk példája nyomán maguk is pedagógusok lettek. A gimnázium után folytatták felsőfokú tanulmányaikat. Gyöngyi lányuk ma Debrecenben tanít, szinte ugyanazokat a tárgyakat, mint édesapja. Csilla is „sportközelben” maradt. Budapesten, a Komjádi-uszodában edzőként foglalkozik a sportolókkal. Gyula (a legkisebb gyerek) matematika–testnevelés szakon szerzett tanári diplomát. Jelenleg Gárdonyban a focicsapat szakedzője.

Bernáth Gyula (haláláig) folyamatosan dolgozott, egy napot sem hiányzott az iskolából. Életük elválaszthatatlan volt az iskolától, a helyi fiataloktól. Lakásuk ma is az iskola közvetlen szomszédságában van. Pedagógus szolgálati lakás. Irénke nyugdíjas, de nem szakadt el az iskolától. Gyermekei többször próbálták rábeszélni, hogy költözzön hozzájuk. Őt azonban ide köti a múlt, ide köti a helyiek ragaszkodása, a rendszeresen beköszönő kollégák, az ajtóban zsibongó mai diákok; férje sírja. Így azt a megoldást választották, hogy a gyerekek járnak haza (menye is szamosszegi) nyugdíjas édesanyjukhoz. Szamosszeg önkormányzata 2003 nyarán „Szamosszeg Község Díszpolgára” kitüntetést adományozott néhai Bernáth Gyula tanárnak, a településért végzett áldozatos munkájáért. A kitüntetést felesége vette át. Mint az özvegy elmondta, ma is lépten-nyomon tapasztalja a helyi vezetők, az egykori és mai diákok ragaszkodását, megbecsülését, s ez mindenképpen maradásra készteti.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 16. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)