Vaja

Az idén nyugdíjba ment pedagógus-házaspár együtt majd’ nyolcvan éven át végezte áldozatos munkáját: tanított mindenre, ami szép és jó, és amit tudni érdemes. Vaján kevés olyan embert találunk, aki valamelyikükkel – mint tanítvány – ne futott volna össze az iskolában töltött évek alatt. Dani Károly 1942 májusában, felesége – leánykori nevén Éles Erzsébet – 1946 novemberében látta meg a napvilágot egyszerű földműves szülők gyermekeként. Mindkettőjük családjában több testvér választotta a pedagógusi pályát.

A nyíregyházi tanítóképző befejezését követően kezdték meg a tanítást. Dani Károly előbb Ófehértón, majd Laskodon, Flóra-, Boglya-, Rákóczi-tanyán, Nyírmadán oktatta kis tanítványait, míg 1966-ban visszakerült szülőfalujába, Vajára. Éles Erzsike a végzéskor kapott listáról Egyek nagyközséget választotta első munkahelyéül, s később, 1969-ben került csak Vajára, ahol egy év múlva Dani Károly felesége lett.

Szabad idejüket gondolkodás nélkül áldozták fel azért, hogy színielőadásokat, munkás dalköröket, zenei és másféle vetélkedőket, ifjúsági klubfoglalkozásokat tartsanak. Ezekhez tartozóan említi meg Dani Károly, hogy buzgalmából még rendezői képesítés megszerzésére is futotta. Felesége biológia és rajz képesítéséből a már elmondottak mellett a szertárfejlesztésekben, műalkotások gyűjtésében, szemléltető anyagok készítésében, a vöröskeresztes mozgalom bővítésében végzett kiemelkedő munkát. A gyerekek oktatása jól megfért a felnőtt analfabéták írni-olvasni tanításával. Több éven át tanítottak a felnőttek esti iskolájában. Büszkeséggel említik meg, hogy a vajai kastélykertben a furulyaegyüttesük próbáját, volt köztársasági elnökünk, Göncz Árpád is szívesen hallgatta.

Két gyermekük közül Vid maradt szorosan pedagógiai pályán, aki feleségével, Gavallér Erikával és kis unokájukkal, Dáviddal együtt a Jászságban élnek és dolgoznak. Leányuk, Boglárka, tolmács-fordító egy német érdekeltségű cégnél.

Az akkori elvárásoknak megfelelően a Dani-házaspár is részt vett az úttörő- és a Népfront-mozgalom szervezésében, illetve a rendezvényeken. Erzsike, a két gyerek nevelése mellett eredményesen szervezte a községi vöröskeresztes csoportot, aminek olykor 105 felnőtt tagja is volt. Helyi titkárként végzett kiemelkedő munkájáért több elismerést kapott a megyei és az országos vezetőségtől. Mindezek mellett a községi Nőtanács elnöki feladatkörét is betöltötte hosszú éveken át. Mosolyogva szólnak arról is, hogy annak idején ponyvás teherautók platójáról, sok-sok gyertya fénye mellett adtak elő kisebb színdarabokat, verses műsorokat a tanyákon élő honfitársainknak… A központi előirányzat szabta keretek között vitték a gyerekeket németnyelvórákra, tanulmányi kirándulásokra a megye és Magyarország különböző városaiba és tájaira.

Dani Károly szívesen beszél arról, hogy mind a mai napig szereti a verseket és a hangszeres zenét. Bármerre járt az országban, mindig volt egy verseskötete és egy hangszere. A vetélkedőkről, a versmondó versenyekről soha nem tért haza üres kézzel.

Élték a tanítók akkoriban szokásos életét. Tanítottak, majd ők maguk is tanultak, hogy megfeleljenek az egyre növekvő követelményeknek. Az előírt ügyeleteket ugyanolyan becsülettel látták el, mint amilyen tisztességgel tanítottak. A pályájuk kezdetén kapott szolgálati lakást egy saját erőből felépített családi ház váltotta fel, ahol ma is élnek, s erejükhöz mérten dolgoznak. Erzsike, hangjában érezhető a meghatottság, amikor munkássága utolsó tíz évéről beszél. Ez érthető is, hiszen akkor olyanokat tanított, akiknek arra a legnagyobb szüksége volt: értelmi fogyatékos gyerekeket.

Oktató-nevelő munkájuk során a legnagyobb elismerést mindkettőjüknek a hálás tanítványok szeretete jelentette. Emellett számos kézzel fogható szakmai elismerés büszke tulajdonosai. Ezek közül is kiemelkedő Erzsike 1984-ben, az akkori Minisztertanácstól kapott Kiváló Munkáért kitüntetése.

Dani Károly és felesége, Erzsike 2003-ban vonult nyugállományba. Mára kedvenc időtöltésük – a dolgozatok javítása helyett – az időszerű tv-műsorfüzetek tanulmányozása, a mindig hiányzó olvasás és a tv-nézés lett. A gyerekek őszinte rajongásával várják az ünnepnapokat, amikor láthatják kis unokájukat, s legalább két napig újra tanítónak érezhetik magukat. Boldog, elégedett emberek.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 17. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)