Jármi

Vallatták a történelmet, s Rákóczi Györgyig vezették vissza a család múltját Sarka Béláék. Erdélyben éltek az ősök, mióta világ a világ. Majd nézeteltérések miatt az 1600-as évek elején Jármiban telepedtek le a Csaholyiak birtokain, később a Jármi családtól kapott birtokokon gazdálkodva a Zsidai ág a nemességig vitte. Sarka Béla apai ágon földbirtokos elődökkel büszkélkedhet. A dédapjának például három felesége volt, az asszonyai egységesen két-két fiúval, illetve leánnyal ajándékozták meg. Ám Sarka Sámuel az élet napos oldalát imádta és elmulatta a több száz holdas birtokot. A gyerekeinek Amerikában kellett szerencsét próbálniuk.

A családtörténelem lapjai lassan feltárultak a nyiladozó értelmű fiúcska előtt. Kerek szemmel hallgatta a szülők, nagyszülők igaz meséit, például arról, hogy anyját hintó vitte a polgári iskolába. Egyszer csak a hintóra felkérezkedett egy nyalka fiatalember, és hevesen udvarolt a már tizenkét esztendősen kiszemelt lánynak. A legény tíz évvel volt idősebb és az udvarlás olyan hevesre sikerült, hogy a lány búcsút intett az iskolának, és férjhez ment hozzá.

Talán érthető, hogy az apa, aki a háborúban önkéntesként szolgált, szakaszvezetőig vitte, katonatisztet akart faragni a fiából. Ám az 1950. december 17-én született gyermek a pedagógia mellett kötelezte el magát.

Negyedszázada tanít, igazgatóhelyettes a mátészalkai 6-os iskolában. Felesége, Sarkáné Balogh Irén hasonló beosztásban tevékenykedik a mátészalkai 7-es iskolában. Béla földrajz és testnevelés szakos, Inci óvónői és testnevelő képesítést szerzett, és nemrég felvételizett a gyógypedagógiai egyetemre. ő ugyanis a sérült gyermekekkel foglalkozó intézmény helyettes vezetője.

− Többször megfordult a fejünkben, hogy esetleg elmegyünk Jármiból − fogalmazza meg mindkettejük közös gondolatát Sarka Béla. − Ezer ok szólt amellett, hogy menjünk, és legalább ennyi amellett, hogy maradjunk. A gyerekek tanulása városon lényegesen jobban szervezhető. Időnként mi is szerettünk volna színházba, moziba, szórakozni, társaságba járni. A maradásra logikával nehezen, legfeljebb az érzelmi oldalról közelítve tudunk magyarázatot adni. őseink is ezen a földön keresték a boldogulás útját.

Itt minden fát, bokrot ismerünk. Csatangolhatunk az erdőkön, mezőkön, ismerőseink még a természet vadjai is. Amikor számot vetettek a lehetőségekkel és elsősorban önmagukkal, rádöbbentek, hogy a számukra eleve elrendelt hely Jármi. Amikor a kárpótlás kézzel fogható közelségbe került, ők is úgy vélték, érdemes hozzákezdeni a gazdálkodáshoz, mert a pedagógusfizetés kevés a két nagyfiú fölneveléséhez. A visszakapott birtokon 25 hold erdő, 8 hektár gyümölcsös, 35 hold szántó várja a munkáskezeket. Bár igényeltek traktort, de elutasító választ hozott a postás a földhivataltól.

− Belenyugodtunk − folytatja Inci. − Úgy látjuk, a nagyfiunk érzelmileg erősen kötődik a faluhoz, és valószínűleg itthon marad. Negyedikes a szalkai gimnáziumban, biológusnak készül, de ki tudja, milyen állást talál a közelben. Róbert hetedikes, még ráért gondolkodni a jövőjén.

Sarkáék aktív közéleti szerepet vállaltak az elmúlt években. Bizonyára az motiválta őket: ha az ősök itt telepedtek le és nemesként, földbirtokosként meghatározói voltak a településen élők mindennapjainak, akkor ők sem adhatják alább.

A férj kampányfőnöke volt az egyik parlamenti párt képviselőjelöltjének. A feleség a KDNP megyei alelnöke, a mátészalkai helyi alapszervezet titkára. Az iskolában is sokféle szerep hárul rájuk, a férj az intézményükben a tehetséggondozó osztályt felügyeli. Élénk külföldi kapcsolatokat ápolnak, minden bizonnyal azért, hogy a tanítványaik ne érezzék egy életen át azt a hátrányt, hogy a keleti határszél kisvárosából vágnak neki a nagybetűs életnek. Többször vezet az igazgatóhelyettes útja külföldre, hogy az ottani kulturális intézmények vezetőivel a kibontakozó kapcsolatot valódi tartalommal töltsék meg.

Sarkáék sportdinasztiát alkotnak, a férj a Nyíregyházi Spartacusban röplabdázott, a neje NB I B-ben kézilabdázott. Az apa szenvedélyes vadász, csakúgy mint a család férfitagjai, visszamenőleg a legtávolabbi ősig. Csak azt sajnálja Béla, hogy lecsúszott egy becses családi ereklye birtoklásának lehetőségéről. Az ősök vettek egy elefántcsontot, csodálatos pipát faragtattak belőle, és úgy szólt a fáma, hogy mindig az a fiú örökli, aki dohányzik. Eddig Ferenc, a nagybátyja birtokában volt, majd tőle a Sarka nagyapa legfiatalabb lányának vejéhez, Murguly Gyulához vándorolt a páratlan műremek. Béla három éve nem dohányzik, ám a családi kincsnek szívesen szorítana helyet az antik darabokkal berendezett, ízléssel kialakított családi házában.

(Szatmári Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1994.)