Jármi

Elefántcsontpipa, rajta a különleges díszítések sorában a magyar korona, patinás fali óra, antik bútorok és számtalan könyv jelzi, Murguly Gyula és családja megbecsüli a velünk élő történelem relikviáit. A múlt szeretete, az előttünk élt generációk, különösen a család felmenő őseinek tisztelete át meg áthatja életüket.

A beszélgetésbe a kétéves Dániel unoka is bekapcsolódik a maga nyelvén, a nagyszülők szemefénye a talpraesett kisfiú. Kezében a játékautó, de emlékezetében bizonyára megragadnak azok a nevek, események, a családtörténelem fontos helyszínei, amelyeket a nagyszülei elevenítenek fel.

Tősgyökeres nagyecsedi családból származik Murguly Gyula. Édesapja, Murguly Imre gazdálkodó ma nyugdíjából él. Édesanyja, Imre Mária fiatalon elment, negyvenhat esztendős korában mondta fel a szíve a szolgálatot. A családban a legidősebb Gyula, 1941. április 19-én született, Imre öccse tíz esztendővel később jött a világra. Ma Budapesten él, géplakatos. Sándor pedig kőműves Nyírmadán.

Az általános iskolát ’47 és ’55 között a szülőfaluban járta ki Gyula. A család reszketett az édesapáért, aki a Don-kanyar poklából négy esztendő múlva, de mégiscsak hazatérhetett. A dolgok rendje azt diktálta, hogy a legidősebb fiú folytassa a gazdálkodást a szülők mellett. Szántott, markot szedett, kapált, mikor mit kellett. S ráadásul tetszett is neki ez a munka. Az édesapja úgy gondolta, Gyula marad mellette gazdálkodni, az öccsei pedig tanulnak.

A mezőgazdasági munka azonban nem elégítette ki a fiatalember érdeklődését. Elvégezte a gépkocsivezetői tanfolyamot, majd bevonult Miskolcra katonának. A leszerelés kissé elhúzódott, Kaposvárra is elvezényelték és egy kis ráhúzás után szerencsésen hazaért. A leszerelés után világot látott, már amennyire Nagyecsed és Miskolc távolsága ezt lehetővé teszi. Két évig lakott albérletben és dolgozott gépkocsivezetőként a 2-es építőipari vállalatnál. A szíve mégis hazahúzta, beállt traktorosnak a nagyecsedi termelőszövetkezetbe.

Közben a szomszédlány lakodalmán együtt táncolt egy tizenhét éves kislánnyal, Bereczky Lenkével, aki röpke három hónapos udvarlás után, a szülők és a gyámhatóság engedélyével, még a nagykorúság előtt hozzáment Murguly Gyulához. A szűk családi körben megtartott esküvőre 1965. április 24-én került sor. Hét évig laktak Nagyecseden, majd gondolkodtak a gyerekeik sorsán és úgy döntöttek: Jármiban telepednek le. Közel a városhoz, annak kényelméhez és szolgáltatásaihoz, de mégis falun. Lenke családjának ősi földjén.

Két gyermekük született, Béla, akárcsak az apa, gépkocsivezető, huszonnyolc éves és természetesen Jármiban él a családjával. Két kisgyereke van, Béla hét, Ivett öt esztendős. Gyuláék lánya Erika, bár a textiliparban szerzett szakmát, most vállalkozóként dolgozik a család Zöld Ász vendéglőjében. Férje román állampolgár, Irimus Liviu Dániel, géplakatos és a közös gyermekük a kétéves Dániel. Gyula a nagyecsedi termelőszövetkezet után a mátészalkai gépállomáson gépszerelőként dolgozott 1960 és ’70 között. Három műszakba vonatozott. Végül 1972-ben költöztek Jármiba.

A helyi Alkotmány Termelőszövetkezet kínált számára munkát, Ifa teherkocsival járta az ország legtávolabbi vidékeit is. A lánya sokáig úgy szólította: Apu bácsi… Volt olyan eset, hogy csak megmosakodott és már indulnia is kellett újból. Jócskán egymillió kilométer felett vezetett. Huszonegy éven át kereste itt a kenyerét.

Murguly Gyula szerencsés embernek érzi magát, mert a felesége családja befogadta, gyönyörű házat építettek Lenkével, és már a gyerekeik boldogulását igyekeznek előmozdítani. Ezért is nyitották meg a Zöld Ász vendéglőt, mert akármerre is változik a világ, az utak vándorai rendre megéheznek, megszomjaznak. A múlt szeretete és a régi, szép tárgyak megbecsülése révén szerezhette meg a csodálatos elefántcsontpipát, amely a kilencvenhat évet megélt nagyapa tulajdonában volt. Vagy hatvan esztendeig használták rendeltetésszerűen, most viszont ékes darab a falon. Hasonlóan ragaszkodnak a különleges állványórához.

Ezek után bizonyára nem lepődik meg senki, hogy éppen Murguly Gyula presbiter fuvarozta el Őrbottyánba a megrepedt jármi harangot, hogy javítsa ki az ismert mester, Gombos Lajos. Az ütő ugyanis kikoptatta egy helyen a harangot, megfordították, ám megrepedt. S még arra is élénken emlékszik a gazda, hogy a hetvenes években a tsz-iroda alapkőletételénél az elnök, Major József három, Murguly Gyula négy téglát rakott le.

Ezek a téglák is nagy mértékben hozzájárultak, hogy a nagyecsedi fiút befogadta Jármi és Lenke családja. Rögtön itthon érezték magukat, és a fészekmeleg megakadályozta, hogy valaha is az ország szebb és gazdagabb vidékén próbáljanak szerencsét. Kirándulni mehetnek akárhová, de otthont teremteni csak ott szabad, ahol nagyon boldogok lehetnek.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)