Jármi

Fejlődőképes település Jármi, melynek nemcsak a fő-, hanem a mellékutcái is szépen rendezettek. Öröm a faluban szétnézni. Az új iskola szomszédságában a Kölcsey út sarkán áll a Jakab család szép lakása. A kerítést trombitavirág szövi be, az udvaron sok virág, értékes örökzöldek, cserjék. Látszik, hogy a házigazda kertészmérnök.

Jakab Károly 1944-ben, Kántorjánosiban született. Itt töltötte gyermekkorát testvéreivel, Erzsébettel és Istvánnal. Édesapja gazdálkodó ember, majd a termelőszövetkezetben állattenyésztési brigádvezető volt. Édesanyja, Konc Zsuzsanna Nagydobosról került a faluba. A Jakab és a Konc család is azon tehetősebb családok közé tartozott, ahol már 1945 előtti években is megvolt a lehetőség és igény arra, hogy gyermekeiket taníttassák. Így kerültek ki tanítók, lelkészek a családból. Természetesnek tűnt tehát, hogy szülei őt is az általános iskola elvégzése után középiskolába küldjék. Pedig nagyot fordult addigra a világ. Az 50-es évek testet, lelket megnyomorító túlkapásai szülei, nagyszülei fölött sem múltak el nyomtalanul.

A jó nevű és hírű nyíregyházi Kertészeti Technikumba került, ami igazi „jellemformáló kohó” volt számára. Ma is meghatódva beszél osztályfőnökéről, Bárány Gyuri bácsiról, aki több volt mint tanár, pótolta a szülőt, a barátot is. Itt érettségizett és kapott technikusi oklevelet 1962-ben. Apja kívánságára a tanárképző főiskola biológia-technika szakára jelentkezett és nyert felvételt.

Szeptemberben azonban egy merész gondolattal a tanárképző helyett az akkor induló Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumba jelentkezett át, és itt végzett hatvanötben. Majd a főiskolává válás után ugyanott szerezte meg a kertész üzemmérnöki szak mellé a növényvédő üzemmérnöki szakot is. A jármi téesz ösztöndíjasaként került a nagyüzembe, ahol gyakornoki éveit is töltötte, s ahol főagronómusként, főkertészként, főmezőgazdászként dolgozott. Ezerkilencszáznyolcvanötben a szövetkezet elnöke lett.

A napi munka mellett végezte Budapesten a mérnöktovábbképző négyéves kurzusát. Sokat nélkülözte ilyenkor a család, amelyre csak az esti órákban, vagy hétvégén tudott időt szakítani. Pedig saját bevallása szerint is családcentrikus. Felesége Szűcs Mária magyar-történelem szakos tanárnő, nagyecsedi származású. Hogyan találtak egymásra? Gyerekkori szerelem  − mondja tömören a házigazda. Feleségének Kántorjánosiban voltak rokonai, itt ismerkedtek meg. Ezerkilencszázhatvannyolcban kötöttek házasságot, fogták meg egymás kezét, s nem engedték el azóta sem. Házasságukból annak idején két fiú született. Az idősebb fiú, Károly Róbert már végzett jogász, ügyvédjelöltként dolgozik Szegeden, s készül a szakvizsgára. A kisebbik, Zoltán még egyetemista, jogot hallgat, ugyancsak Szegeden.

A fiúkról szólva érdekes epizódként említi, hogy István öccse is iskoláival, szakmaválasztásával mindenben az ő nyomdokait követte. A privatizációval a kántorjánosi, régi, kiterjedt gazdaságot újra birtokba vette. Közel 100 hektár  − szántó, gyümölcsös, erdő  − amelyen most gazdálkodik.

A mai napig híve az egymást segítő szövetkezésnek, hisz az érdekeken alapuló társulás nem idegen a magyar paraszttól, szögezi le meggyőződéssel. A farmgazdaság és gazdálkodás, valamint azok szövetségének jó példáját látta azon a háromhetes tanulmányúton, amelyet Franciaországban töltött. Az itt látottak jobban megerősítették eddigi hitét. Ennek ismeretében, valamint az erdőművelésre vonatkozó hatályos törvények betartásával kezdte meg családi, baráti alapon az erdőszövetkezet létrehozását, melyhez  − látva ennek előnyeit  − az erdőtulajdonosok nagy része is csatlakozott. A megyében első között alakult meg 1992-ben a „Jánosierdő” szövetkezet, amelyet eredményesen vezet.

Több lábon állás mindig is jellemezte a házigazdát. Ezért is indította újra egy társulási formában a termelőszövetkezet műanyagüzemét, ahol az elhasznált műanyaghulladék újrafelhasználása folyik. A gazdasági hasznosítás mellett nagy az üzem környezetvédelmi jelentősége is. Kár, hogy ezt a kormány Magyarországon még nem dotálja. Egész életfilozófiáját, eddigi munkáját, a jövőre vonatkozó terveit is nagyszerűen fejezi ki az angol gondolkodótól származó idézet, ami évek óta irodájában van  − mondja végezetül. „Aki két kalászt termel ott, ahol eddig csak egy termett, többet tesz hazája javára, mint egy hadvezér, aki száz csatát nyert.”

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)