Nagyecsed

Az Inter-Tram Kft. mai tulajdonosa az ügyvezetői posztot Attilától, a tragikus körülmények közt elhunyt testvérétől vette át Góczi István. A családi indíttatás, a föld szeretete és a mindig többre, jobbra törekvés szándéka vezeti, amikor a szinte hobbiként, szabad időben irányított céget Nagyecsed legjelentősebb foglalkoztatójává emelte. Őt hallgatva az az érzés válik meggyőződéssé a krónikásban, hogy évszázadok óta ilyen a környezetéért felelős ember, aki nem a saját boldogulását nézi csupán, hanem szeretne maradandót alkotni azok kedvére és anyagi hasznára, akik szűkebb szülőhazájukban keresik a boldogulást. Akiknek nem adatik meg a bátorság, hogy a városka határain túlra is tekintsenek. Góczi István viszont – köszönhetően moszkvai egyetemi tanulmányainak – csak nagy méretekben, magyar mércével mérve, gigantikus távlatokban képes gondolkodni. Az általa felrajzolt kép Nagyecsed jelenéről és jövőjéről messze túlmutat a város, a megye, az ország határain, és inkább az Európai Unió keretei közt találja meg méltó helyét.

Nagyecseden született 1962. január 4-én Bíró Margit és Góczi István gyermekeként. Édesanyja szakácsnő, 56 éves, édesapja a termelőszövetkezetben dolgozott, hatvanhárom esztendős. Attila testvére, sajnos, már nem lehet közöttük. Felesége, Jekatyerina Volkova divattervező. Házasságukból két gyermek született, Krisztina nyolc-, István három és fél éves.

Moszkvában, a műszaki egyetem automatizálási mérnök–gépgyártástechnológus szakán szerzett oklevelet 1986-ban. Az Ipari Minisztériumhoz tartozó HAFE, majd a Chemokomplex jelentette az indulást a gyakorlati ismeretszerzésben. A Metimpexnél töltött idő alatt magánvállalkozást hozott létre a család. Az Inter-Tram Kft. azóta is a család tulajdona. Először vámudvart üzemeltettek Mátészalkán, majd 1996-ban megvásárolták a nagyecsedi termelőszövetkezet szarvasmarhatelepét és különböző ingatlanokat. Szinte teljesen leállt a termelés az egykor jobb napokat látott közös gazdaságban, amikor a Góczi család elhatározta, ismét jövedelmezővé teszi a helybelieknek oly fontos üzemet. Csak egy adat a fejlődésre: 1996-ban 2400 liter, ma 8500 liter tej hagyja el az üzemet naponta. A Medicor által bérelt üzem ipari jellegű elfoglaltságot kínált 120 dolgozónak, zömében nőknek.

Számos adat alátámasztja, hogy milyen gazdaságosan és a piaci igényeknek megfelelően irányítja az üzemet a tulajdonos család. A 2002. évi árbevétel mintegy 800 millió forint volt, és szép nyereséget könyvelhettek el. Tavaly kezdték a faalapú csomagolóanyag-gyártást, az európai uniós szabványnak is megfelelnek a nyárfából készülő ládák, rekeszek, kosarak. A higiénés előírások szigorúak, például nem szabad fűrészelni, hanem csak hasítani a fát, és itt így történik a gyártás.

Még 2001-ben megvették a volt Zöldért-telepet Mátészalkán, és 23 hektárnyi területen 1,1 milliárd forintos – ebből 27 százalék az állami támogatás – beruházással egy biodízelüzemet hoznak létre. A növényolaj felhasználásával – német know-how alkalmazásával – bármely erőgép, személygépkocsi működtethető. Franciaországban, Németországban, de még Ausztriában a grazi autóbuszokat is biodízel üzemanyag hajtja. A ma már fontos környezetvédelmi előnyök önmagukért beszélnek: míg a gázolaj 50 év alatt bomlik le, a biodízelnek erre 1(!) hónap is elég. Mint alternatív hajtóanyag, népszerű lehet az EU többi országában is. Már csak azért is, mert jövedéki adó és áfa nem terheli.

Nagyecsed jelenéről és jövőjéről Góczi István úgy vélekedik, hogy a helybeliek által végzett rengeteg munkát olyan logisztikai, intézményi keretek közt érdemes folytatni, amely révén magasabb feldolgozottsági fokon értékesíthetik az áruikat, tehát a hozzáadott érték növelheti az árat. Árutőzsdére is vihető termékeket kell előállítani, ez sokkal nagyobb jövedelmet hoz majd a dolgozóknak. A földet mint a helyi legfontosabb vagyont nagyobb hatékonysággal szükséges működtetni, akkor apáik örökével jól sáfárkodnak a mai cégek vezetői.

Góczi István a rendszerváltozás után igen fontos megbízatásokat kapott a hazai és a külhoni gazdasági életben. 1992 és ’96 közt a Jukosz Olajipari Társaság igazgatója, ’98 és 2000 között a GAZPROM vegyipari leányvállalatának alelnöke, s ebből a beosztásból 42 ezer dolgozó tevékenységét irányította. Megszokhatta már a mamut méreteket, s nem képes és nem is akar Nagyecsed fejlesztésében sem alább adni ebből a szándékból.

Természetesen az arányok kisebbek, de a törekvés, a megélhetés minőségi fejlesztéséért érzett felelősség meghozza gyümölcsét. Góczi István – amint mondja – sokat köszönhet fivérének, aki elismerést szerzett már őelőtte is az Inter-Tram Kft.-nek.

Szabadidejében lovagol, olvas, teniszezik és azon kapja magát, hogy a kikapcsolódásra szánt órákban is a családi vállalkozás, a város és a térség fejlesztésén töri a fejét.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 17. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)