Nagyecsed  

Aki örömét leli munkájában, minden napot új kihívásnak tekint, s olyan lelkesedéssel beszél feladatairól, s végzi munkáját, mint dr. Bölcsik István, Nagyecsed jegyzője, egészen biztosan jól döntött a pálya, majd a munkahely választásakor. Munkatársai, felettesei, s az élet igazolták a döntés helyességét. Honnan indult, hogyan került az ország keleti szegletébe, miért döntött a közigazgatási pálya mellett? Ezekre a kérdésekre felelnek a következő sorok.

Messziről vezetett Bölcsik István útja az ország keleti részére. Siófokon született 1962. október 24-én. Szülővárosára mindig nosztalgiával gondol, azonban ma már ezt a megyét tekinti otthonának.

– Ennek a vidéknek köszönhetem, hogy rátaláltam a számomra legfontosabb társra, a feleségemre, aki kisvárdai születésű, és itt tapasztaltam meg mit jelent a vendégszeretet, a közvetlenség, a nyíltság, az őszinteség. Megkedveltem a tájat, a szabolcsi embereket. Imádom a Tiszát, ha csak tehetem nyaranta túrázom a folyón, de megmarad örök szerelemnek a Balaton.

S gondolatban már a magyar tenger partján járunk.

– Siófokon végeztem az általános iskolát, az érettségit az ugyancsak helyi Perczel Mór Gimnáziumban szereztem. Hamar kiderült, nem leszek sem matematikus, sem fizikus, hiszen kezdetektől a humán tárgyak érdekeltek. Így aztán nem véletlen, hogy az érettségi után a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Állam- és Jogtudományi Karára felvételiztem.

Tanulmányainak megkezdése előtt természetesen eleget tett állampolgári kötelezettségének, sorkatonai szolgálatra vonult Szombathelyre. A diplomát 1987-ben szerezte meg, s még abban az évben a Somogy Megyei Idegenforgalmi Hivatalnál, a Siotournál helyezkedett el jogi előadóként. Az 1988– 89-es esztendők jelentős változásokat hoztak életébe. Házasságot kötött, s megszületett első gyermeke.

– Mint minden fiatal házas, mi is úgy döntöttünk, önálló életet kezdünk, ezért elhagytuk Siófokot. Egy rövid időt a kunhegyesi városi tanácsnál töltöttem, ekkor kezdődött közigazgatási pályafutásom. Joghallgatóként nem gondoltam arra, hogy az államigazgatásban fogok dolgozni. A jogi pályára készülők arról ábrándoznak, hogy jó nevű ügyvédek lesznek, vagy egy nagy és sikeres cégnél vezető jogászok. Ehhez képest „bürokrataként” dolgozni nem biztos, hogy vonzó kihívást jelent. Ezzel együtt úgy gondolom, a közigazgatási munka is szakma, amihez bizony érteni kell.

1990. ugyancsak fontos éve életének, ekkor került Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe. Felesége szülővárosában, Kisvárdán telepedett le családjával, majd Jékén kezdte meg jegyzői tevékenységét.

– Jegyzői kinevezésem ideje pontosan megegyezett az önkormányzati rendszer születésével, ráadásul ez a kis szabolcsi község éppen akkor döntött úgy, hogy él az önállóvá válás lehetőségével. Kezdő jegyzőként tehát azt a feladatot kaptam, hogy a nulláról indulva hozzak létre egy működő polgármesteri hivatalt, és munkámmal segítsem egy új önkormányzat létrejöttét. Szerencsésnek érzem magam, hogy a pálya elején ilyen kihívással nézhettem szembe, ma is szívesen gondolok a Jékén töltött közel két évre.

Éppen egy évtizede, 1992-ben került jelenlegi munkahelyére, Nagyecsedre, ahol ugyancsak jegyzői feladatokat lát el. Egy közel 700 lelkes kis községből egy 7500 lakosú településre kerülni, valamint egy majdnem negyvenfős hivatali apparátust vezetni nagy változást, s újabb kihívást jelentett. Az elmúlt években nagyobb volumenű infrastrukturális beruházások valósultak meg a településen, amelyek szervezéséből lebonyolításából természetesen Bölcsik István is kivette a részét.

A legnagyobb változást azonban ’97. július 1. jelentette, amikor Nagyecsedet városi rangra emelték. A városi cím elnyerése újabb feladatokat rótt az önkormányzatra, a polgármesteri hivatalra és a jegyzőre is. Bölcsik István azonban helyt állt. Munkáját így jellemzi a település polgármestere, Kovács Lajos: „Pontosan, szakszerűen végzi feladatait. Jó munkatárs, aki nagyban hozzájárul fiatal városunk sikereihez. Bölcsik István jegyzőként a szakmaiság biztosítását tartja a legfontosabb feladatának.

– Egyre gyakrabban olvasom, hallom szakmai berkekben, a jegyző legyen településmenedzser is, s munkájában legyen jelen a városfejlesztés is. Én azonban azt vallom, a menedzselés a polgármester és a képviselő-testület feladata, a jegyző pedig koncentráljon a saját munkájára, kötelességére. Azaz az államigazgatási és önkormányzati ügyek szakszerű intézésére, az erre irányuló munkában a jogszerűség és hatékonyság biztosítására, a polgármesteri hivatal munkájának szervezésére, koordinálására. Azt gondolom, a mai korra jellemző viszonyok között, amikor a jegyző „munkaeszközét” jelentő jogszabályok és az egész jogi környezet állandó mozgásban van, ez sem egyszerű feladat.

A felelősségteljes munkához felesége és gyermekei, Dávid és Milán, biztosítják a nyugodt családi hátteret.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 13. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)