Nagydobos

Korábban az 1848-as szabadságharc és az ahhoz kapcsolódó események, mostanság az Árpád-kori történelem tartozik kedvenc olvasmányai közé Varga Zoltánnak, Nagydobos jegyzőjének. A Vásárosnaményhoz közeli község jegyzője 1997. július elsejétől foglalta el munkahelyét. Érdekesség, hogy a harminckilenc éves jegyzőt az egyik helyi képviselő hívta a megüresedett helyre. Csak annyit mondott, beszéljen a feleségével a lehetőségről, majd rövid idő után válaszoljon. Néhány napos gondolkodás után beadta pályázatát, majd kezébe csapott Balogh József polgármesternek.

Varga Zoltán 1983-ban a budapesti államigazgatási főiskola nappali tagozatán diplomázott. Egykori csoporttársaival ma is tartják a kapcsolatot, a baráti találkozókon szinte mindig felelevenítik a korábbi focimeccsek, majd az utána következő közös szaunázások hangulatát. A vizsgákkal soha nem volt gondja, a tanulást soha nem hanyagolta el. A tarpai fiatalember a diploma kézhezvétele után a szülőfalujától nem messze lévő barabási községházán lett VB-titkár. Szinte alig melegedett meg, hiszen 1984-ben behívták kötelező sorkatonai szolgálatra. 1985-ban szerelt le, s utána ismét munkába állt a barabási községházán. A rendszerváltást követően ugyanúgy megmaradt munkahelyén, munkakörében, csak akkor már a barabási polgármesteri hivatal jegyzője volt a hivatalos titulusa. A közvetlen, segítőkész jegyző a kilencvenes évek elején részfoglalkozásban két szomszéd község, Gelénes és Vámosatya jegyzője, majd 1996. január 1-től a három falu körjegyzője lett. Több munkával, utazással, az ügyes-bajos dolgok intézésével járt a körjegyzőség, amelyet a helyiek megelégedésére végzett. Megszerették a fiatalembert a helybeliek, főleg azért, mert soha nem mondott nemet egyik kérésükre sem. Amikor szóba került a nagydobosi jegyzőség, először az villant át a fejében, sokkal jobb neki Barabáson, ahol mindenkit ismert. Ráadásul Nagydobosról alig hallott valamit, az egyedüli képviselőn kívül nem ismert senkit sem.

– Vajon milyen lesz a beilleszkedésem, hogy fogadnak el az emberek? – kérdezte önmagától. A községről korábban csak két rendezvény, a nemzetközi és hazai rallikrosszviadal és a nagyszabású sütőtökfesztivál kapcsán hallott, amelynek híre eljutott a megyehatáron túlra is. Végső elhatározásában az játszotta a döntő szerepet, hogy Nagydobos életerős, önállóan működő község, amely nincs rákényszerülve arra, hogy bármelyik közeli községgel közösen működtessen valamilyen intézményt, például iskolát. Nagydoboson önálló intézményhálózat alakult ki, a község folyamatosan fejlődik, nincsenek üres házak, ha valaki eladja, azonnal van rá vevő, a lakosok száma egyre emelkedik.

Az eltelt időszak alatt nem csalódott Varga Zoltán, gyorsan be tudott illeszkedni, a helyiek elfogadták, gyakran keresik gondjaikkal, problémáikkal, amelyeket megpróbál mielőbb megoldani. A kijárás sem okoz gondot Vásárosnaményból, ahol családjával lakik, hiszen felesége szintén Nagydoboson óvónőként dolgozik. Párja a nyíregyházi tanárképző főiskola óvodapedagógusi szakán végzett. Előbb Barabáson, majd Tiszaszalkán dolgozott óvónőként, utána került át Nagydobosra.

A házaspár legtöbbször saját gépkocsijával jár ki a közeli községbe. Fiuk, Zoltán kilencéves, a naményi általános iskola tanulója, lányuk, Lívia, óvodás, hétéves lesz 1999. decemberében, s a cikk írásakor (1999. márciusában) már javában készült az iskolás tanulmányokra. Az egykori tarpai családi fészekből az Öreg-hegyen lévő telek maradt, ugyanis édesapja, a korábbi tarpai tanácselnök halála után nemrég édesanyja beköltözött Vásárosnaményba. Az édesanya ugyanabban a társasházban lakik, mint fia és családja, csak egy emelettel lejjebb. Az Öreg-hegyen lévő telken a szőlő már mutatóban sem maradt, a szőlőtőkék és a szilvafák helyett meggyfákat ültettek. Arra talán nagyobb kereslet van manapság. A hírek szerint a környékbeli konzervgyárak jobban átveszik a meggyet, mint korábban a felvásárlók a szőlőt vagy a szilvát. Bár a környékbeliek a présházat megtartották, szőlő már alig van a hegyen, mindenki inkább másfajta és keresettebb gyümölcsöt termeszt.

Nagydobos jegyzője szabadidejében legszívesebben olvasgat, kedvenc könyvei közé a történelmi témájúak tartoznak. Ebből szép kis gyűjteménye van a lakásukban, ugyanakkor a naményi könyvtár rendszeres látogatója. A történelmi témájú filmeket is szereti nézni. Főiskolás korában sokat sportolt, focizott, úszott, erre most kevés ideje van. Most is szívesen úszna, főleg akkor, ha elkészülne Vásárosnaményban a fedett uszoda. A hírek szerint Jármiban nemsokára elkészül egy ilyen létesítmény, ahova a családdal sűrűn szeretne ellátogatni. Addig míg kész nem lesz az uszoda, inkább a focizást választja. A nagydobosi iskolában hetente szerveznek a helybeliek egymás közötti focimeccset, amelyre rendszeresen invitálják a község jegyzőjét.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1999.)