Nagydobos

Egy városiasodó település mindennapjainak szervezése bőven ad tennivalót. A nagydobosi születésű, évtizedeket helyben élő ember sok-sok tapasztalatra tehetett szert. Ennek hasznosítása szinte kötelesség. Vastag György és felesége, László Erzsébet gyermekeként 1939. augusztus 4-én született Nagydoboson. A szülők ekkor két hold földön gazdálkodtak, s nevelték a legidősebb Annát, aki családjával szintén Nagydoboson maradt, majd a ma Budapesten élő legfiatalabb gyermeket, Erzsébetet. Az apa kubikos munkával biztosította a család boldogulását.

Vastag János György helyben végezte általános iskolai tanulmányait. Gyerekként gyakran helyettesítette édesapját a csatornázási műveknél. Általános iskolai tanulmányait követően egy évet itt volt állásban, majd asztalos tanulóként folytatva szerzett szakmunkás-bizonyítványt, 1958-ban. Az akkori Mátészalkai Vegyesipari Vállalatnál ismerte meg a szakma csínját-bínját. Egy évvel később megkezdte hároméves sorkatonai szolgálatát a határőrségnél és 1962-ben szakaszvezetőként szerelt le.

A régi munkahely várta, s megteremtették annak lehetőségét is, hogy munka mellett elvégezhesse a faipari technikum esti tagozatát Mátészalkán, az Esze Tamás Gimnáziumban, 4,2-s eredménnyel. Szakmai hozzáértését, emberi értékeit elismerve meósként, majd 1969 elejétől ugyanott művezetőként foglalkoztatták. Ez az év egy másik nagy eseményről is emlékezetes: február 15-én házasságot kötött Törő Klárával.

Házasságukból két gyermek született. György a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem–biológia szakán szerzett középiskolai tanári diplomát, s ma Bököny község általános iskoláját vezeti, s pedagógus feleségével nevelik Lőrinc fiukat is.

János ugyancsak pedagógusként végzett történelem–ének-zene szakon. Debrecenben élnek lányaikkal: Emesével és Gabriellával. A két fiú, feleségeik, illetve az unokák gyakori látogatók a nagydobosi ősi portán.

A helyiek azt tapasztalhatták, hogy Vastag János György mindig megmaradt nagydobosinak, s ahol lehetett segített szülőfaluján. Előbb tanácstagként (1972) munkálkodott. Bizonyára ezt méltányolták a szavazók, amikor 1974. május 15-én megválasztották Nagydobos tanácselnökévé. Több mint egy évtizeden keresztül irányította a több mint 2000 lelkes települést. A mai látványos eredmények alapjainak egy részét akkor rakták le.

1985. március elején lemondott tanácselnöki tisztségéről és a FEFAG vásárosnaményi gyárában helyezkedett el, technológusi munkakörben. Rövid idő múlva ágazatvezetőként foglalkoztatta a beregi üzem. 1987 októberétől vállalkozóként dolgozott rokkantnyugdíjazásáig, 1991. május 1-ig.

Vastag János György soha nem titkolta politikai meggyőződését. Sorkatonaként lett MSZMP-tag. Az elsők között kapcsolódott be Nagydoboson a reformot sürgetők soraiba, 1988-ban. Egy évvel később létrehozták az MSZP nagydobosi szervezetét. A rendszerváltást követő választásokon rendszeresen indultak. Némi csalódást jelentett, hogy többéves közigazgatási tapasztalatát nem tudta hasznosítani. A kudarcok ellenére sem adta fel meggyőződését. 1999-ben újraszervezték az MSZP-t.

A községi alapszervezet elnökévé választották, s a 2002-es választásokon ennek hatása érzékelhető lett.

Támogatásukkal Fonalka Istvánt választották polgármesterré. A képviselőtestületbe négy MSZP-s került, köztük az alapító. A polgármester javaslatára második „nekifutásra” Vastag János György Nagydobos tiszteletdíjas alpolgármestere lett s egyben a testület korelnöke is. Nyugdíjasként is nagy lelkesedéssel dolgozik. A polgármester tanácsadója, munkájának elsőszámú segítője. Ez a tökfesztivál előkészítésénél, bonyolításánál; a kapcsolattartásnál, operatív feladatok megoldásánál egyaránt észlelhető. Jön, ha szükség van rá. Legyen szó polgárőrbál szervezéséről, jövendő konzervüzem letelepítéséről, a civilszervezetekkel való kapcsolatról – mindig számíthatnak rá.

Futotta erejéből arra is, hogy segítsen a görög katolikus parókia építésénél. „Fás” szakemberként sok-sok munkanapot töltött el a község több lakójával együtt az építkezésnél. Ő tartja a kapcsolatot a református és a baptista gyülekezettel is. Segítségükkel talán megoldódik az öregek napközi otthonának építése.

Hűen a családi hagyományhoz, nem mondott le a gazdálkodásról sem. A közelmúltban húsz hektár erdőt telepített, igénybe véve a különböző támogatásokat. Ültetett meggyet, de telepített almást is. Még saját erővel bírja, de természetesen traktor, pótkocsi, munkagépek kiegészítők segítik a napi munkában. A több évtizedes munka nyomott hagyott szervezetén. Szívével már adódtak kisebb-nagyobb problémák. Ez azonban nem jelentette azt, hogy abba hagyta volna a vállalt feladatokat, viszont a tempót kicsit csökkenteni kellett. Sokat jelent, hogy a családra mindig számíthat; s egyre többen értékelik a községért tett erőfeszítéseit is.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 18. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)