Nagydobos

A Mátészalka és Vásárosnamény között félúton fekvő Nagydobos egyik ékessége a Perényiek kúriája, mely ma a középsúlyos értelmi fogyatékosok diákotthona. Éppen huszonöt éve, hogy az épület falai között megalakult a Perényi Péter Általános Iskola és Diákotthon. Az intézmény irányítását ezerkilencszáznyolcvannyolcban bízta Juha Pálra az akkori megyei tanács. De ki is ő valójában, s hogyan került a szociális szféra vérkeringésébe?

Pusztadoboson született ezerkilencszáznegyvenhatban, s általános iskolai tanulmányait is szülőfalujában végezte. A középiskola Nyíregyházára szólította, ahol a Kossuth Lajos Gimnázium humán tagozatos osztályában szerzett érettségit. A gimnáziumban eltöltött négy év – tanárai emberi s szakmai példamutatása – meghatározó volt pályaválasztásában.

A pedagógusi pálya iránt érzett elhivatottságot. Felvételt nyert a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar-orosz szakára, de néhány év elteltével a debreceni Tanítóképző Főiskola mellett tette le a voksot. Itt szerzett diplomát népművelő-könyvtáros szakon. A főiskola befejezése után a Mátészalkai Városi-Járási Könyvtárban kapott állást, s feladatai közé tartozott a járás könyvtárainak módszertani irányítása, és segítséget nyújtott a szakképzetlen könyvtárosok munkájában.

– Szép időszaka volt ez életemnek – emlékszik vissza. A munka kezdete azonban nem jelentette számára a tanulás befejezését. Elvégezte a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola orosz szakát, természetesen levelező tagozaton. A második diploma megszerzése után egy évvel munkahelyet változtatott, de nem szakmát. Három éven keresztül a mátészalkai 138. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet könyvtárosa volt. Az ezerkilencszázhetvenhatos esztendő fontos állomása életének, mondhatni fordulópontja. Ekkor kapott felkérést a Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézettől hivatásos pártfogó-felügyelői állás betöltésére. Kapott némi gondolkodási időt a válaszra, s mivel érdekesnek, mi több kihívásnak érezte, elvállalta. Hogy nem bánta meg azt bizonyítja az ott eltöltött tizenegy év, mialatt félresiklott életű, a bűn útjára sodródott gyermekek és fiatalok életének útját egyengette. Munkája során széleskörű kapcsolatokat épített ki iskolákkal, fiú és leánynevelő intézetekkel, gyermekotthonokkal. Nyakig benne volt a szociális munkában, mikor újabb nagyszerű lehetőség adódott életében, ahol jól kamatoztatva a pártfogói munka során szerzett tapasztalatokat, még inkább megvalósíthatta önmagát. Ez a Perényi Péter Általános Iskola és Diákotthon volt, ahol egy évig igazgatóhelyettesként tevékenykedett, majd kinevezték igazgatónak. Az intézmény a mai napig az ő irányítása alatt működik.

„A gondolkodó ember szükségét érzi annak, hogy ugyanolyan tisztelettel adózzék minden rajta kívül álló életakaratnak, mint a magáénak.” – idézi Albert Schweitzer szavait, mikor hitvallása után érdeklődöm. Bárczi Gusztáv „Ne szánd a fogyatékost, neveld!” mondatával szintén azonosulni tud, s mint mondja, ezt fontos szem előtt tartani, ha az ember érdemben akar a fogyatékosokért tevékenykedni. Igazán büszkén mesél diákjai versenyeken elért kiváló eredményeiről, az intézmény színes életéről, rendezvényeikről. Igazgatósága alatt valósult meg a kastély-diákotthon európai igényű és színvonalú felújítása, melynek során beépítették az épület tetőterét, s korszerű gyerek-, vendég,- és felügyelőszobákat, konferenciatermet és gyógytestnevelési foglalkozások megtartására alkalmas tornatermet alakítottak ki. A beruházás költségeinek egy részét megyei pénz, más részét címzett támogatáson nyert forrás fedezte. Az újjá varázsolt létesítmény nemcsak Nagydobos és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye gyöngyszeme, hanem az ott élő fiatalok családias hangulatú otthona lett. A felújítás óta eltelt néhány év, de nem tétlenkedéssel.

Juha Pál ezerkilenszázkilencvenhat óta az Értük-Velük Egyesület országos elnökségi tagja, s egy újabb diplomával is gazdagabb lett. Elvégezte a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola oligofrénpedagógia szakát, jelenleg pedig a budapesti Műszaki Egyetem közoktatás-vezető szakán végzős hallgató. A tanulás és a tevékeny szakmai munka mellett azonban álmairól sem hajlandó lemondani. Ahogy ő mondja:

– Szeretnék a beiskolázási körzetünkben élő gyermekek számára maximális szakmai szolgáltatást nyújtani, s ehhez elengedhetetlen fontosságú egy huszonegyedik századi iskolakomplexum megépítése, mely alkalmas kiscsoportos, hydroterápiás foglalkozások megtartására, és egyéb sérüléssel küzdő gyermekek fogyatékosságának korrekciójára is. Idén negyedik alkalommal pályázunk a kétszáznyolcvanmillió forintos beruházás megvalósítására, reményeim szerint ezúttal sikerrel.

Szakmai munkája sikeréhez hozzájárul a harmonikus családi háttér, melyet felesége, lánya és fia biztosít számára.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 9. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)