Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Dani Endre
Nyugdíjas iskolaigazgató,
Vaja
Igazi adománya az életnek az, ha valaki túl a hetvenen fiatalokat megszégyenítő lelkesedéssel tud dolgozni. Dani Endre igazgató úr napjainkban jelentős időt tölt a gazdálkodással, és igazi örömet jelent számára, ha a család „ellátásába” besegíthet. Erejéből még arra is futja, hogy lányuk gazdaboltjában tapasztalataiból átadjon másoknak is mint tősgyökeres vajai. Apai nagyapja kertészkedett, de a szülőknek sem volt idegen a mezőgazdasági munka.
Édesapja az első világháború után – a jobb megélhetés reményében – beállt katonának. Vajáról Mándokra vitte feleségét, s itt született 1928. április 25-én Dani Endre. Itt és Záhonyban hatéves koráig éltek, majd visszaköltöztek Vajára. Jó osztályközösségben tanulhatott (ebben nagy érdeme volt Vincze László tanítónak), s innen 1938-ban a nyíregyházi Kossuth-gimnáziumba vezetett útja, négy vajai osztálytársával együtt. A nyolcéves gimnáziumi tanulmányok a II. világháborús időszakra estek:
– 1944 őszén például gyalog jöttünk haza – emlékezik, mert megszűnt a vonatközlekedés. 1946-ban érettségiztem. Jelentkeztem a Debreceni Orvostudományi Egyetemre. Felvettek, de nem iratkoztam be, felmértem szüleim anyagi helyzetét, nem láttam biztosítottnak a tanulást. Egy évig itthon voltam.
Vaján akkor is élénk kulturális élet volt. Nagysikerű színielőadások, szüreti és farsangi bálok jelentenek még ma is kedves emléket. Kultúrház nem volt, egy tanteremben került sor a rendezvényekre. 1946-ban eseményszámba ment, amikor Dani Endrével az élen a falu ifjúsága a Községháza elé vonult s kérte: adják a fiataloknak a grófi istállót. Rövid idő alatt rendbe szedték az épületet, színpadot alakítottak ki. Működött a „kultúristálló” egészen a jelenlegi művelődési ház felépültéig.
– Talán ezek az események játszottak közre abban, hogy végül is jelentkeztem a nyíregyházi tanítóképzőbe, ahová különbözeti vizsga letétele után felvettek. Az ének-zene is a különbözeti tárgyak között volt. Zongorát csak láttam addig, de játszani nem tudtam rajta. Óriási erőfeszítéssel megtanultam néhány darabot, és a vizsga sikerült. Tetszett a képzős munka, olyannyira, hogy 1948-ban a tanítói oklevél mellé a református kántorvizsgát is megszereztem. Kántori tevékenységre csak néhány alkalommal került sor, hiszen az államosítás után a tanítók már nem végezhettek ilyen szolgálatot.
A „szolgálat” egyébként Tiszavasvári Szorgalmatos-tanyán kezdődött. Az első fél évtizedben Baktalórántháza, Vaja és Őr diákjai ismerhették meg a fiatal nevelőt, aki független úttörővezetőként, járási tanácsi dolgozóként, az őri iskola igazgatójaként bizonyított. 1953-ban (saját kérésére) visszahelyezték Vajára, tanítani.
– Azt csinálhattam, amit hívatásul választottam. Nem voltam soha aktív sportoló, de diákéveim alatt mindig foglalkoztam valamilyen sporttal. Így, amikor a „helyzet” azt kívánta – levelezőn – elvégeztem a budapesti főiskolán a testnevelő tanári szakot, 1954-ben.
Szinte természetes, hogy egy évvel később rábízták a vajai sportkör vezetését. Egy évtizeden át dolgozott a sportkör élén. Eredményes volt a foci-csapat a megyei II. osztályban, volt győztes versenyzőjük országos szpartakiádon. Ezzel párhuzamosan nyolc éven át volt járási szakfelügyelő a baktai, a nyírbátori és a mátészalkai járásban. Szerveztek olyan sportnapot, amikor a járás iskoláiból érkezők együttesen mutattak be tornagyakorlatot. Jelentős részt vállalt a dolgozók iskolájának működtetésében. Nem véletlen, hogy 1965-ben felkérték a vajai iskola irányítására, amit hosszas vívódás után elvállalt:
– Előző munkámat szerettem, volt benne sikerélményem. Viszont a lelkes, jól felkészült, tenni akaró tantestület biztatott. Együtt több sikeres kísérletben vettünk részt. Elsők között hoztunk létre általános művelődési központot. 1967-ben a kiskastély épületében tanyai diákotthont hoztunk létre, ahová hét településről érkeztek diákok.
Dicséretes, hogy a tanyasiak ugyanúgy továbbtanultak, mint a vajaiak. A közért munkálkodó nevelő élvezte a helyiek bizalmát. Több ciklusban volt tagja a helyi illetve a megyei tanácsnak.
– Ahhoz, hogy munkámat sikeresen végezhettem, szükségem volt arra a családi háttérre, melyben sorsom szerencséltetett. 1953-ban nősültem meg. Feleségem, Takács Ottilia, szintén vajai származású. Statisztikusként ment nyugdíjba. Egy lányunk született – Szilvia –, pedagógus diplomát szerzett. Vőm, Lábas Tibor, vállalkozó, gazdaboltokat üzemeltet. Egy nyolcéves leány és egy tizenkilenc éves (főiskolás) fiú unokánk van. Tudatosan készültem a nyugdíjas évekre.
Vaja község képviselő-testülete (köztük Dani Endre igazgató úr több egykori diákja) úgy vélte, hogy a millenniumi esztendőben díszpolgári címet adományoz a nevelőnek, aki évtizedeken át munkálkodott falujáért. Több kitüntetéssel ismerték el sok évtizedes oktató-nevelő munkáját. Úgy érezte, tette a dolgát. Nem kitüntetésekért. Az elismerés azonban mindenkinek jól esik.
(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 10. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)
Hasonló
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése