Vaja

Amikor egy ember életének eseményeit számba vesszük, nem feltétlenül azt kell keresni, mi az a különleges, ami történt vele életében, vagy mi az, ami megkülönbözteti őt másoktól. Mint ahogy Kun Csabáné, a vajai Molnár Mátyás Általános Iskola igazgatónője is mondja; „Nincs semmi különleges az életemben, élem a mindennapokat a családommal, a munkámmal, mint az átlagos emberek. Nem tartom magam különleges egyéniségnek.”

A határozott, kitartó és karakán, fiatal szakemberben mégis csak van valami olyan, ami vonzó lehetett, mert bizalmat szavaztak neki az elmúlt évi iskolaigazgató-választáson.

„1988-ban, amikor ebbe a községbe és iskolába kerültem, nem gondoltam, hogy egyszer igazgatója leszek az intézménynek. Mi több, itt férjet, családot, otthont találok!” – meséli életét az 1966-ban Vásárosnaményban született Bancsi Zsuzsanna. Édesapja Bancsi András az ÁFÉSZ kereskedelmi osztályvezetőjeként dolgozott, sajnos ő már tizenegy éve nincs közöttük. Édesanyja ugyanitt gépírónő, ma nyugdíjas. Zsuzsa tizennégy évvel idősebb bátyja szülővárosukban telepedett le, miután Miskolcon gépészmérnöki diplomát szerzett.

„Hogy én pedagógus lettem, abban édesanyám indíttatása is benne van, de tanítóim, tanáraim meghatározó egyénisége is, kikre példaként gondolok vissza: persze a gyerekek iránti szeretetem is vonzott a pálya felé.” 1984-ben a vásárosnaményi gimnáziumban érettségizett leány egy évet Beregsurányban képesítés nélküli óvónőként kezdett dolgozni, merthogy első nekifutásra nem vették fel a tanítóképzőbe. A vezető óvónő szárnyai alá vette, akire ma is szeretettel emlékezik. A Nyíregyházi Főiskola tanítóképző szakának csoportja komolyan vette a tanulást, összetartásuknak közösségkovácsoló ereje volt.

„A „Csokiban” tanítottam a gyakorlóórákat, de maradandó élmény, hogy az egykori alma materban is katedrára léphettem” – emlékszik vissza. Tanítói diplomája Vajára szólította, az akkor még működő kollégiumba, mely a környékbeli tanyákról bejáró gyermekeknek adott lakhatási lehetőséget.

„Napközibe kerültem, majd harmadik osztályt tanítottam. Dani Endre volt ekkor az igazgató, de kolléganőm volt a jövőbeni anyósom is. 1990-ben házasságot kötöttem Kun Csabával, ki tősgyökeres vajai. 1991-ben megszületett Csaba fiunk, majd 1992-ben Szabolcs.” A napközi visszavárta, de elkezdte a Tolnay-féle módszer tanítását az első osztállyal. A 2004-es igazgatóválasztás számára kedvező eredményt hozott, így felvállalta az iskola huszonegy osztályába járó 459 gyerekének és negyvenkettő pedagógusának sorsát és jövőjét.

„Vezetési elveimben a demokráciára helyezem a hangsúlyt. Fontosnak tartom a tájékozódást, kiben mire számíthatok és támaszkodhatok. Az iskola döntéseibe igyekszem bevonni pedagógustársaimat. Két helyettesem, Harsányi László és Tamási Margit segíti munkámat, de szívesen támaszkodom a munkaközösségekre és azok vezetőire. A szakos ellátottság szinte 100%-os, a tanulók három idegen nyelv közül választhatnak, már második osztálytól angol szakkörre járhatnak.

A gyermekanyag összetétele a jövőben egyre inkább igényli az egyéni és sajátos nevelési és fejlesztési módszereket, melyet differenciálással igyekszünk megoldani. Mindehhez speciális szakemberekre van szükség. Az önkormányzati normatíva odafigyelő gazdálkodást igényel. Az alapfokú oktatási intézmények a jövőben a szolgáltatás irányába mozdulnak el, így számtalan szakkört biztosít érdeklődésüknek megfelelően a gyermekeknek: mint könyvtár, nyelvi-, matematika szakkör, drámajáték, mazsorettcsoport. A Fedics Mihály Művészeti Iskola keretén belül – több korosztályban – zongora, és táncoktatás történik. A tantestületből többen is továbbképzik magukat, ezt gyorsan változó közoktatási rendszerünk is megkívánja. A változatos programok mozgalmassá teszik az iskola tanulóifjúságának az életét, a jól működő szülői szervezet minden segítséget megad. Farsang, mikulás-nap, fenyődíszítés az udvaron, mézeskalácssütés, teázás. A sikeres jótékonysági bálok bevételeit a tanulók jutalmazására, tárgyi eszközök gyarapítására fordítják. Lehetőség van angol nyelvi táborozásra. Az iskola alapítványa sokat tesz a gyerekek támogatásában.

„A település kulturális életében is szerepet vállalunk, a május 1-je, a Falunap megmozgatja a falu apraját-nagyját, vendégeket vonz ide. Méltó névadónkra emlékezve névadóhetet rendezünk, ehhez kapcsolódva kulturális vagy tantárgyi versenyeket hirdetünk. Jó együttműködésünk a Vay Ádám Múzeummal sok közös programban nyilvánul meg. Szeretném, ha végzett diákjaink szívesen gondolnának vissza az itt eltöltött évekre. Úgy gondolom, eddigi életem során céljaim és terveim valóra váltak. Szeretném, ha a jövőm is így alakulna. Férjem és én leginkább azt szeretnénk, ha két fiunkat egészségben, boldog emberekként látva sikerülne felnevelni.”

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 20. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)